Önként vállalt feladat

Minden hiedelemmel ellentétben, az életünk nem egy laza sörözés a tengerparton, hanem tanulás, akár az iskolában. Feladatok jönnek és meg kell őket oldanunk. Ha akarjuk, ha nem. Azonban van annyi kegyelem a létezésben, hogy magunk dönthetünk bizonyos dolgokról. Ez a sorsválasztás szabad akaratból (lásd Ébredés c. könyv).

Az ember úgy képzeli el, élete arról szól, hogy halad az egyenes úton, minden úgy magától működik, minimális befektetéssel, maximális változatlanság. Ezt az érzést éppen önös érdekétől vezérelve tartja fenn benne a fogyasztói társadalom. Ettől az emberek Énje elalszik (lásd Egészség c. könyv).

elgondolt

Valójában mind az asztrológia, mind a spirituális tanok, mind a steineri szellemtudomány egybehangzóan állítja, hogy szerencsés ha mi magunk tűzünk ki feladatot életünkben, mert valamit mindenképp tennünk kell. Olyan nincs, hogy nem csinálunk semmit. Ha magunk választunk életcélt, életfeladatot, akkor általában olyat választunk, ami hozzánk illik. Adottságaink, gondolatvilágunk generálják, hogy mit szeretnénk.

Amikor magunk választunk életfeladatot, olyat, ami illik hozzánk, akkor JÓ HA TUDJUK, hogy azon a tevékenységen, tanuláson áldás van. Tehát, ha teljesítjük a feladatot, amennyire az lehetséges, akkor a feladat végén ott a jutalomfalatka. MINDIG jár érte jutalom.

pozitiv

Jó, ha olyan szemlélettel állunk az önként vállalt feladathoz, hogy tudjuk, jutalom jár érte. Tehát a feladat nem büntetés, hanem kirándulás, mely során nyilván elfáradunk, az is lehet, hogy közben elkap minket az eső, de az élmények, a kirándulás közben kialakult barátságok, komoly jutalmak az életben.

Az élet is ilyen. A hétéves ciklusokat figyelembe véve (lásd Egészség c. könyv) időnként kötelező feladatot választani. A legkomolyabb választási kötelezettség éppen a 35, 42, 49 éves korokban jelentkezik. Például 49-nél egyenesen új sorsot kell választani. Ekkor dől el, hogy valaki rigolyás utálatos öregember lesz, vagy aktív, fiatalos, sikeres, energikus.

Persze az emberek többsége nem hogy feladatot nem akar választani, hanem arról sem tud, hogy jó lenne ilyet tenni. Ilyenkor az élet maga jelöl ki feladatot. Azonban ez nem mindig tetszik. Sőt. Általában valamilyen hiányterületünkön szembesülünk, néha megoldhatatlannak tűnő feladatokkal. Ezek következménye rendszerint a betegség, akár nagyon komoly betegség. Végső esetben bele is halhatunk. Nincs az az orvos, amelyik kiszedne minket belőle. Ugyanis ez a mi feladatunk. Az orvos maximum megnyújtja életünket, ad még időt az ébredésre. De egyetlen orvos sem fog elválni rossz kapcsolatunktól, nem mond fel rossz munkahelyünkön, nem szakad le helyettünk szüleinkről 45 éves korunkban, stb.

negativ

Ilyen esetekben nem egy dombot kell megmászni, aminek a takarásában ott van az ajándék, a jutalomfalatka, hanem beleesünk egy gödörbe, melyből nem biztos, hogy könnyen kimászunk. Sőt, lehet komoly külső segítségekre lesz szükségünk. Itt viszont nincs ajándék. Valójában ajándék az, ha ki tudunk mászni. De mindenképp sérülünk, mikor beleesünk a gödörbe. Van aki élete végéig nyalogatja a sebeit.

Miért beteg a társadalom? Mert élete már fiatal korától tele van olyan gödrökkel, melyeket a szűkebb és tágabb környezete, illetve ő saját maga telepített. A modern ember taposóakna mezőn próbál áthaladni úgy, hogy körbe sem néz. Mert azt mondják neki ez az élet. Ő elhiszi, mert mit tehetne mást? Ezért fordul elő, hogy végzős gimnáziumi osztályban, a tanulók 70%-a nem tudja, mi szeretne lenni. Honnan tudná, hiszen senki nem tanította meg nekik, hogy milyen karakter, nem fedezte fel ő maga kicsoda, milyen adottságokkal bír, és ezekkel mit tehet a világban. Nem tudja, mert honnan is tudná, mire képes, mit tud ő sikerre vinni, az élet melyik területe kompatibilis vele. Ehelyett a fogyasztói társadalom tévútjain szédeleg, mindenki igazgató akar lenni, mert akkor jól keres, az, hogy nem képes vezetni másokat, az nem szempont. Az életben, mivel szerepeket játszunk, nincs jó és rossz szerep. Egyik kukás sem kereshetnek többet mint bármelyik igazgató. Mert egyik sem fontosabb a másiknál.

A jövő korszaka az individuális felemelkedés kora. Nincsenek kiválasztott nemeztek, csoportok. Erről szól az Ébredés c. könyv. Mindenki SAJÁT maga kell megtalálja a megoldásit. Ha tudatos az élet működési modellje felől, akkor inkább önszántából szimpatikus feladatokat vállal, megmászva kedvenc dombjait, tudva, mögötte ott az ajándék. Ha nem tudatos, akkor beleesik a gödörbe, melyből kimászni sokszor nem egyszerű és sérülésekkel jár.



Comments are closed.