Nézőpont és a gyermek

Albert Einstein mondta, hogy ha egy dolgot mindig ugyanabból a szemszögből, ugyanabból a nézőpontból nézünk, akkor egyfelől nagyon torz képet kapunk, másfelől sosem jutunk előre. És mennyire igaz, amit mondott. Gondoljuk el, milyen, ha autót vásárolunk. Ha csak elölről néznénk meg minden új autót, akkor nehezen döntenénk el, melyiket vegyük meg. Ezért megnézzük oldalról, hátulról, a férfiak szeretnek belenézni a motortérbe, a nők a csomagtartóba, a szerelők pedig az autó alá is benéznek. Aztán az egész család beül a kocsiba, hogy belülről is felfedezze. A sok nézőpont sok új perspektívát, sok új felfedezést eredményez és egyre komplexebb megértését annak, amit jelen esetben autónak nevezünk.

Hogyan működik  a modern gyermeknevelés? Már a szót is betiltanám, hogy nevelés. Részlet az Egészség c. könyv / Inkarnáció / Karmikus kapcsolat c. fejezetéből: “Azon is érdemes elgondolkodni, hogy egy szép napsütéses délutánon egy jó társaságban ülünk egy kávézó teraszán és jól érezzük magunkat. Abból a szempontból, hogy ott ülünk és minden szép és jó, mit számít az, hogy a találkozóra milyen sorrendben érkeztünk (születés ideje, életkor), ki nagyobb test és ki kisebb, kinek milyen színű a bőre, milyen a haja, stb. Egy jó társaságban ezeket észre sem vesszük. Mert nem számítanak. Ami számít, hogy érezzük egymást, legyünk egymásra hangolva. Ilyen az élet is. A külső csak egy forma.”

Valahogy ilyen szellemben kell felfogni a gyermekeket is. Ők azok a barátaink, akik hozzánk képest, kicsit később érkeztek. Mi, akik hamarabb jöttünk, megtapasztaltuk az anyagi világ működését, egyetlen feladattal bírunk, az utánunk jövőket segítenünk kell abban, hogy itt gyökeret verjenek, hogy megtanítsuk őket túlélni ebben a világban. Túlélni úgy, hogy még örömük is legyen benne. Ehhez pedig NEM nevelni kell a gyermeket, nem tanácsokkal ellátni, nem megmondani a tutit, mert mi sem tudjuk, hanem a gyermeknek új és új nézőpontokat kell megmutatni. Ha ő az autót csak elölről látja, akkor mutassuk meg neki oldalról, hátulról, belülről. Ne mondjuk el neki, szerintünk mi a jó és mi nem, hanem mutassunk új és új nézőpontokat, és hagyjuk, hogy ő maga fedezze fel a világot.

Részlet az Egészség c. könyv / Gyermek születik / Tilos c. fejezetéből: “Tilos egy egész életen át csak egyszer is szóba hozni, hogy a gyermeknevelés lemondással, fáradtsággal, kellemetlenséggel járt. Az a szülő, amelyik arról panaszkodik, hogy milyen nehéz volt a gyermeke miatt az élete, mennyi mindenről lemondott miatta, az egy életre megnyomorítja saját gyermekét, akár 40 éves korában is. Ne keltsünk soha bűntudatot a gyermekben, azért mert létezik, ne várjunk el tőle semmit. Ugyanis mi döntöttünk úgy, hogy gyereket szeretnénk. Bármi, ami ide kötődik az nem fáradtság, hanem öröm. Ha nem így éljük meg, akkor NEM érdemeljük meg őt. Az teljesen mindegy, milyen a külső világ. Ha háborúban gyermeket szülünk, akkor ne siránkozzunk. Gyereket ne unalomból szüljünk, ne azért, hogy öregkorunkra valaki eltartson, és ne azért, mert az adórendszer támogatja. Az sem jó, ha csak így tudunk valakit magunkhoz kötni, mert ez nem akadály a váláshoz. “

A modern korban, az individuális ébredés a jellemző (lásd Ébredés c. könyv). Nincsenek kiválasztott nemzetek, hanem önként ébredő emberek, akik már egy teljesen új világ, új értékrend eszmeiségével születnek le közénk. Őket NEM szabad nevelni, hanem új és új nézőponttal kell megkínálni, mert ők, még ha ugyanabból a szemszögből néznek is egy dolgot, mint mi magunk, akkor is teljesen mást látnak. Ha őket neveljük, saját problémáinkkal traktáljuk, akkor csak visszahúzzuk őket, megpróbáljuk lebutítani őket. A szülő problémája nem a gyerek problémája, nem is kell tudjon róla, de a gyermek problémája  a szülőé is, támogatni kell őt új és új nézőpontok feltárásával, hogy ő maga találja meg a megoldást a kérdéseire.

A legtöbb fiatal önbizalomhiányos. Oka éppen a nevelés. Ha 21 éves korig nem tudtuk a gyermek önbizalmát kialakítani, akkor egész életen át feladatunk lesz őt abban támogatni, hogy szert tegyen erre a képességre. Minden, amit elmulasztottunk az első 3×7 évben, az visszaköszön egész életünkben. Jó ha erről, tudunk, és jó, ha ennek tiszta szívvel eleget is teszünk. Felnőtt korban sem kell mást tegyünk, mint állandóan új és új nézőpontokat villantsunk fel akár 30-40 éves gyermekünk előtt, és hagyjuk meg, hogy ő maga találja meg az adott nézőpontnak megfelelő válaszokat. Ez a fejlődés. Az ő fejlődése. És ha mi is megértjük ezt, akkor ez a mi fejlődésünk is. Egyben karmikus feladatunk !!!



Comments are closed.