Próbatétel / beavatás

Valamikor a hunok vezére, Attila, úgy indult el csatába, hogy megbeszélte ezt a tanácsadóival, a sámánjaival, akik pedig mindezt a szellemvilággal. Ilyenkor a sámánok napokig, akár hetekig visszavonultak, elcsendesedtek, legtöbbször nem is ettek, hanem kapcsolatba léptek a szellemvilággal, megkérdezték a lehetőségeket és a szellemvilág segítségét, áldását kérték az eltervezett hódításra. Attila, Isten ostora, pedig hallgatott a sámánokra. Ma úgy mondanánk, hogy a sámánok kivonultak a napi életből, elcsendesedtek, meditáltak és megjöttek a válaszok, melyeket vártak. Ezeket a szellemi válaszokat lefordították materiális nyelvre, és Attila, ezt figyelembe véve döntött. Napjainkban még ma is vannak ilyen kultúrák, ahol a hely veszélyessége miatt a sámánok kapják meg a választ az univerzumtól, és ez alapján visznek véghez, vagy nem, adott dolgokat. Hasonlóan Egyiptomban még napjainkban is, ha a karaván előtt megjelennek a szkarabeusz bogarak a sivatagban, akkor az emberek tudják, hogy valami veszély leselkedik rájuk az út következő szakaszán, ezért azonnal kerülnek, és hajlandók egy vagy több nappal hosszabb utat bejárni.

Miközben a sámánok a szellemvilággal kommunikáltak, és akár napokig, ahogy ma mondanánk meditáltak, addig Attila rendszeresen kapott egy vagy több beavatást. Mai szavakkal élve, az Énje kezdett jobban működni, jobban átlátta a helyzeteket, javultak a megérzései, jobb szervező és vezető lett. Ezek a beavatások legtöbbször álomban történtek, de reggelre Attila emlékezett rájuk. Minden ilyen beavatástól egyre erősebb lett, egyre sikeresebb. Ezeket a beavatásokat a szellemvilág végezte el rajta.

Napjainkban ugyanígy történnek a dolgok, csak az átlagember nincs minderre ráhangolódva, sőt, a legtöbben el sem hiszik mindezt. Pedig ha visszanézünk az életünkbe, akkor sok érdekes dolgot láttunk már.

Az ember fejlődés a következő hétéves korszakokra osztható:

I. ciklus

  • Az első hét év (0-7) alapelve: a világ jó és biztonságos. Tehát érdemes lemásolni, érdemes itt élni.
  • A második hét év (7-14) alapelve: a világ szép. Érdemes felfedezni.
  • A harmadik hét év (14-21) alapelve: a világ igaz, a világban ideák működnek.

II. ciklus

  • A negyedik hét év (21-28) jellemzője a fiatalos lendület, a tenni vágyás, az „ide nekem az oroszlánt”.
  • Az ötödik hét év (28-35) jellemzője a gondolkodás, a gondolkodva alkotás.
  • A hatodik hét év (35-42) jellemzője az emberi kapcsolatok átértékelődése.

III. ciklus

  • A hetedik hét év (42-49) jellemzője a lényeglátás, lényegmondás.
  • A nyolcadik hét év (49-56) jellemzője a sorsváltás korszaka.
  • A kilencedik hét év (56-63) jellemzője az átértett (megértett) bölcsesség.

IV. – V. ciklus

  • A következő hétéves ciklusok már a kozmikus bölcsesség jegyében zajlanak.

A ciklusok váltásakor krízis helyzetek állnak elő, az ember ilyenkor átértékeli életét.
Az I. ciklus a világban történő megtelepedésről szól.
A II. ciklus az alkotásról, mely eleinte lázas kapkodás, majd gondolkodva történő kapkodás, majd az emberi kapcsolatok felfedezése.
A III. ciklus krízissel kezdődik, mert sok minden átértékelődik az ember életében. Az ember ekkor válik igazmondóvá, sokan ekkor kezdenek írni. Majd 49 évesen az ember új sorsot választ magának. Ha nem választ, akkor kap valamit, ami nem biztos, hogy tetszik, ezért jobb, ha önként választ valamit, ami tetszik. A ciklus végére az ember bölcs lesz.
A IV. – V. ciklus már a kozmikus bölcsesség jegyében zajlik.

Ezekről bővebben az Egészség, mint beteg állapot c. könyvben lehet olvasni.

Mindig, amikor sorsfordulót élünk  meg, mikor radikálisan váltunk, a döntés meghozatala után, és az események beindulása között van egy nyugalmi időszak. Ezt az univerzum garantálja számunkra. Egyesek ezt a próbatétel korszakának, mások a beavatás korának nevezik, én pedig sokszor a kiéheztetés korának. Ekkor megváltozik az élet. Elcsendesül körülöttünk a világ. Akár a Attila sámánjai, kapunk egy kis nyugalmat, hogy átértékeljük dolgainkat. Ez konkrétan azt jelenti, hogy minden ajtó bezáródik körülöttünk, ami a múlthoz kötődik, és kinyílik sok új, ami a jövőt jelenti. Ez a várakozás kora. Ilyenkor az ember gyakran megijed, mert elveszti a lába alól a talajt, a múlt biztos egzisztenciáját. Egy ideig légüres térben van. Azért is nevezik sokan a próbatétel korszakának, mert megkérdi az élet, hogy tényleg változtatni akarsz? Biztosan valami újat szeretnél, úgy, hogy nem látod a biztos jövőt? A sámánok, a sámáni képességgel rendelkezők ilyenkor ha akarják, ha nem, veszik a környezet jeleit, az élet jelzéseit és megkapják a válaszokat. Az igazi sámán, ha tudja magáról, hogy az, ha nem, éppen az univerzum visszajelzéseitől nyugodt lesz, békés, szeretetteljes várakozás lesz rajta úrrá. Mivel az anyagi világ elcsendesül körülötte, még barátai is távolodnak, szinte magára marad az ember a saját gondolataival.
Sokan ilyenkor megijednek. Aki csak az anyagban bízik, az biztos. Aki viszont hisz a létezésben, az túléli ezt a kort. Aki tudja, hogy ami vár őrá, az biztosan jó lesz, az egyenesen beavatásokat kap. Lehet új barátai lesznek, lehet új információkat kap, lehet álmában érdekes dolgok történnek vele.

Aki megijed, az könnyen visszatáncol. Kap is valamit kegyelemből az élettől. Ez pedig megerősíti őt abban a hitében, lám milyen jól tettem. Aki ezt a krízist tudatosan és szeretettel átvészeli, bízva a jövőben, az univerzum bölcsességében, az megfejlődi azt, amit meg kell fejlődnie. Aki visszatáncol félelmében, azt nem éli saját karmáját. Aki meglépi a kötelező lépcsőfokot, az az új korban boldog lesz és jobban fog karmája szerint élni.

Mit tegyünk ebben a krízisben? Keressük olyan ismerősöket, akik segíteni tudnak a dolgok megértésben, és lelki, szellemi segítőtársaink lehetnek ebben az időben. Ez az idő váltakozó hosszúságú, az egy-két hónaptól, akár fél év, kritikusabb esetben egy év is lehet. A krízis idő hossza a mi tudatosságunkon múlik. Ha tudjuk a megoldást, akkor hamar átjutunk. Akár a folyón történő átúszás. Ha tudjuk, hogy át kell ússzunk a túlsó partra, akkor gyorsabban átjutunk, mintha félúton azon vacillálunk, hogy átússzunk-e vagy sem, aztán időnként visszafordulunk, majd megint előre, majd megint vissza. Végül fizikailag kimerülünk és nem tudni mi lesz a vége.

A jól működő, tudatos Én dönt, bízik a létezésben, felvállalja és véghez viszi döntését. Ezzel ő maga sokat fejlődik, másfelől megéli karmáját. Aki tudatosan túléli a krízist, felvállalja az újat, a fejlődést, az sikeres lesz és boldog.



Comments are closed.