Sokak kérésére, részlet a Metamorfózis c. könyvből:
„Van egy modern film (Jézus engem szeret), mely eddig a legjobb módon szemlélteti Isten fogalmát és szerepét a napi életben. A történet végén a főhősnő eljut Istenhez, mert szeretném megakadályozni a Földön éppen zajló világvégét. Találkozik Istennel, aki megmutatja neki a világ valós működését.
Egy elhagyott folyosón két oldalt sok, kb. 50-50 asztal, mindegyiken egy-egy gyerekeknek szánt, dobozból készült bábszínház. Minden ilyen bábszínház egy-egy világot jelképez. Ezek a párhuzamos világok. Az események párhuzamosan, egymástól függetlenül zajlanak. Minden doboz előtt ketyeg egy-egy konyhai időmérő óra, különböző időkre beállítva. Mikor megszólal az adott óra, akkor annak a világnak abban a formában vége.
Kérdi a főhősnő Istentől, hogy nem látja merre tart az emberiség, miért nem lép közbe, miért nem tesz valamit? A válasz egyszerű: megteremtettem az embert, a világot, a legjobb tudásom szerint, adtam az embernek saját akaratot, döntési lehetőséget, hogy ez lett belőle arról én nem tehetek, hogy nem képes jó irányba menni, az a saját döntése, mikor vége kezdünk valami újat.
Valójában Isten nem más, mint egy végtelen tudat, és az egész világ az ő gondolatvilágában létezik. Mint amikor érettségi előtt benn ültünk a szobában, és arról ábrándoztunk, hogy a szép májusi napon nem tanulunk, hanem kinn vagyunk a természetben, focizunk, fürdünk, szerelmeskedünk, vagy bármit is teszünk. A gondolatban megélt érzelmek, élmények, mint valós megélt élethelyzetek jelentkeznek. Amerikai kutatók kimutatták, hogy az agy nem tud különbséget tenni a fizikailag megélt és a gondolatilag átélt élmények között. Ezt használják például teljesen mozgásképtelen emberek izomzatának a fejlesztésére. A tolószékben ülők előtt egy testépítő súlyokat emel, a betegek előbb nézik, majd mikor már átérzik, akkor becsukják szemüket és gondolatban edzenek. Az eredmény materiálisan látható. Kezd fejlődni a már elsorvadt izomzat. Ez a gondolati testedzés. Ehhez hasonló ezen végtelen intelligencia világa is. Mivel maga nem tudna semmit sem átélni, ezért létrehozta a gondolatában az univerzumot, annak minden alkotóelemével együtt, a bolygókat, és az élet végtelenül sok formáját minden bolygón. Mert olyan nincs, hogy egy bolygón ne lenne semmilyen élet.
Azonban Isten a teremtéssel van elfoglalva, annak működtetésével. Minden ember egy-egy gondolati lény, és azzal a világgal kompatibilis, mely hasonló struktúrát mutat. Az anyagi világ a rezgésnek csak az alsó tartománya, egy állóhullám halmaz, mely állóhullámot egy tudatos kozmikus erő tart fenn. Ha ez a folyamatos fenntartás nem lenne, akkor egy pillanat alatt minden eltűnne. Az állóhullámokról, anyagról, struktúrákról az Ébredés c. könyvben lehet olvasni.
Valójában minden ember isteni lény, azonban Isten nem foglalkozik azzal, hogy haragszunk a szomszédunkra, ahogy azzal sem, hogy könyörgünk neki. Az emberek legnagyobb része nem tud Istennel kommunikálni, de jobb is így, mert ahogy azt teszik, és amiket kérnek, könyörögnek, már kihaltunk volna. Csak nagyon kevesen tudnak Istennel kapcsolatba lépni, akiknek ez a karmájuk. De nekik sem mindig egyszerű, nincs állandó online kapcsolat. Még azt is tudni kell, hogy a napi élet magvalósulását Isten delegálta a szellemvilág különböző szintjeire. Ők azok akikkel napi kapcsolatban állunk. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint amikor egy űrhajóscsapat elmegy egy távoli bolygóra. Az űrhajó a bolygó körüli pályán tartózkodik, majd egy néhány fős egység leszáll a bolygóra adott kutatási céllal. A Föld messze van, a rádiós kommunikáció nehéz. Az idegen bolygóra leszállt csapat parancsnokának időnként lehetősége van beszélni a földi irányítás vezetőjével, de csak adott napokon, egyébként rossz a vétel, időnként pedig egyenesen lehetetlen. Az idegen bolygóra leszállt legénység viszont napi szinten együttműködik az idegen bolygó körüli pályán keringő legénységgel, akik szervezik az ő életüket. Alapvetően az űrhajó parancsnoka hivatott kapcsolatot tartani a földi irányítás parancsnokával, de ő is csak adott napokon. Az idegen bolygóra leszállt csapat vezetője nem is kellene tartsa a kapcsolatot a földi irányítással, de néha mégis megteszi, mikor erre adottak a kozmikus lehetőségek, mert így direktben tudnak információt cserélni.
Ehhez hasonlóan, az emberek annyira belemerültek az anyagba, annyira eltávolodtak Istentől, hogy részben nem is akarnak róla tudni, részben nem is akarnak vele kommunikálni, részben pedig jobb, ha ezt nem is teszik, mert csak maguknak és embertársaiknak okoznának bajt. Az a néhány kiválasztott, aki érti a világ működését, akinek karmikus küldetése van, az fel tudja venni a kapcsolatot Istennel. De ők sem mindig. Vannak napok, mikor a kapcsolat nem jön össze, vagy nagyon zajos, torz. Egy-egy földi évben van néhány olyan nap, mikor a vétel tökéletes. Ezeket tízmilliószoros napoknak nevezik. Ilyenkor érdemes kommunikálni azoknak, akiknek ez karmájuk, akiknek van mondanivalójuk, akik nem tízezer forintot kérnek, vagy a szomszéd tehenének a vesztét. Tipikusan ilyenkor szoktak a tudatos életet megélő felemelkedett mesterek, próféták, bölcsek karmájuk megvalósítása céljából segítséget kérni, útmutatást, irányítást, megerősítést. Mindez nem a napi életet alakítja, hanem a globális folyamatokat, akárcsak a bolygóra leszállt csapat vezetője így kap útmutatást arra vonatkozólag, hogy adott élethelyzetekben hogyan cselekedjenek.”