Már Németország sem bírja a menekültek áradatát. Pedig ez csak az első lépés, a jéghegy csúcsa, a modernkori népvándorlásban, amit megállítani NEM lehet. Ha a cunami elindult, nem tudjuk megállítani, maximum futunk egy magas dombra. Ha úgy igazán elindulnak, nem sok esélyünk van, akár annak idején a németeknek az orosz hadsereggel szemben. Az oroszoknál nem a technika jelentette az erőfölényt, hanem a darab, a létszám. Ha elindult az orosz hadsereg, akkor ment és ment és ment.
Most, hogy a modern világ szétbombázta a darázsfészket, meglepődik, hogy a darazsak szétrepülnek és csípnek. Nyomorba és háborúba taszítottuk azt a világot, mely most bekopog a gazdag testvér ablakán. Jólétünket az ő kiszipolyozásukkal is igyekszünk fenntartani. Azonban elértük azt a kritikus szintet, amikor ez így már tovább nem megy. A gazdag pólus vonzza a szegényt.
Mit tehetünk?
Ha befogadjuk őket, az a volumen miatt átírja egész Európát. Ez már most is jól látszik. Ha megnézzük azt a kultúrát az enneagram szerint, akkor domináns, életerős. A modern európai ember viszont tápos, gyógyszer, drog és alkohol függő. Néhány százezer menekült évtizedekre radikálisan megváltoztatja az életet Európában.
Ha nem engedjük be őket, a határnál falakat húzunk, harcolunk ellenük, akkor annak nagy áldozatai lesznek minden félnél, a határ előtt felgyűlő tömeg humanitárius katasztrófát okoz és szenved el, mely visszahat ránk például járványokban. És azt is lehet tudni, hogy nincs bevehetetlen vár. Ott van még a virtuális világ is, melyet simán tönkretesznek a távolból, romba döntve mindent, amire épül modern világunk.
Persze igyekezhetnénk rendet tenni ott a távolban, ahol éppen háború zajlik. Ami azt jelenti, hogy harcba szállunk, és a mi értelmezésünk szerint rendet teremtünk. Ez viszont óhatatlanul a harmadik világháború, amiből megint senki sem jön ki jól.
Jó megoldás már nincs. A modern, pénzéhes világ már túl sokat késlekedett. Most már csak kapkodni lehet. A legjobb megoldás csak közös EU és arab szintű. Önálló akciókkal nem jut senki sikerre.
Ha elmegy a magyar ember Törökországba, akkor ott elterjedt nézet, hogy a török a magyar testvére, és sok török történelemtanár még ma sem érti, hogy annak idején miért áldoztuk fel magunkat a nyugat védelme érdekében, mikor a töröknek nem velünk volt baja, hanem a nyugat ellen indult, csak fennakadt rajtunk. Valós segítséget a nyugattól csak szóbeli vállveregetés formájában kaptunk, miközben kihalt a magyar nemzet. Most hasonló történik Görögországban, ahol partra érnek a menekültek, és elözönlik az országot. Aztán mi jövünk.
Velük vagy ellenük, de mindenképp közösen, és emberi mivoltunkat megőrizve.