A 13. emelet

A 13. emelet (The Thirteenth Floor)

színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi kalandfilm, 96 perc, 1999

.

rendező: Josef Rusnak
író: Daniel F. Galouye
forgatókönyvíró: Josef Rusnak

szereplők: Craig Bierko, Gretchen Mol, Vincent D’Onofrio,  Armin Mueller-Stahl

.

A filmben az emberi fejlődés eljut arra a pontra, hogy szoftver segítségével létrehoz egy virtuális világot, amelybe el tud menni, amelynek életében rész tud venni, oda-vissza tud járkálni.

És ekkor kiderül, hogy a mi világunk sem több, mint egy virtuális világ, melyet más világ hozott létre. És ekkor már három világ szereplői keverednek és vesznek részt az interaktív életben.

.

A film tanulságai:

  • világunk illúzió
  • az Ébredés c. könyvben be lett mutatva, hogyan léteznek és működnek a párhuzamos világok, hasonló struktúrákra épülve, csupán más és más működési tartományban
  • az ember képes teremteni, képes létrehozni virtuális világokat
  • amikor a világok keverednek, akkor nagy káosz lesz

Ami nincs a filmben: 

  • az univerzumban minden világ virtuális, mert egy magas tudat gondolatában jött létre, minden bolygó és minden lény nem több, mint egy kósza, folyamatosan fenntartott gondolat
  • minden anyag egy állóhullámhalmaz, melyet egy magas tudat folyamatosan tart fenn (lásd Ébredés c. könyv)
  • hasonló struktúra a hasonló struktúra számára akadály, ez az anyag érzete (lásd Ébredés c. könyv)
  • az atlantiszi technológiát használó civilizációk létre tudják hozni az anyag feletti virtuális anyagot, és az ehhez kötődő világot (lásd Ébredés c. könyv)
  • amit CSAK KEVESEN TUDNAK ÉS MÉG KEVESEBBEN ÉRTENEK, pedig Rudolf Steiner 100 évvel ezelőtt jól definiálta, a valóság NEM OLYAN, mint amilyennek látjuk. A jelen filmben a főhős eljut a világ szélére, ahol a világ többi része olyan, mint egy kidolgozás alatt álló raszteres  grafika. Nos a mi VALÓS VILÁGUNK IS ILYEN, és hogy mi nem annak érzékeljük, az a FORMA SZELLEMEK létének és működésének következménye. PEDIG, A VILÁG TÉNYLEG RASZTERES. Sőt, materiálisan nem értékeljük ezt a rasztert, csupán a rajta megjelenő forma teszi „anyaggá”. Ezekről bővebben a Túl az anyagon c. könyvben, nemsokára.


Comments are closed.