CSÁNGÓ történelem

.

A csángó név, a Moldvában élő magyar népcsoportot jelenti, és a XVII – XVIII századtól kezdődően él az elnevezés, jelentése vándorló, csavargó, elkóborolt.

A csángó nép mai szemmel “érdekes”, hiszen egy régebbi magyar nyelvet beszél, hordozza a magyar ősi kultúrát, a valamikori ezeréves határ mentén lakik, mindezt Románia belsejében, úgy, hogy ők biztosan nem székelyek.

Ez a kis terület, amin élnek, nem minősül Székelyföldnek. Romániában el sem ismerik nemzetiségnek a csángót, így alap nemzetiségi jogok sem illetik meg.

Aki találkozik velük, az az érzése, hogy megelevenedett a múlt és saját őseivel beszélget.

Az első történelmi szálak 1225-re vezetnek vissza, mikor II. Endre magyar király, magyar határvédőket telepít Moldvába. Sorra alakulnak meg a püspökségek.

Csak 1400 körül alakul ki a Moldva elnevezés.

1460 körül Mátyás király elől menekülve a husziták egy része itt telepszik meg. 1490 körül Báthory István erdélyi vajda uralkodása idején jelentős számú székely menekül erre a területre Erdélyből.

Az osztrák uralom idején, mivel a székelyek nem akarják idegen érdekek céljából életüket áldozni, ezért 1764-ben az osztrák császári katonaság tömegmészárlást rendez Mádéfalván. A túlélők átkelnek Moldvába és tovább gyarapították a csángó közösséget.

Látható tehát, hogy a csángók egy része székely eredetű, míg a másik nem. Ők a kutatások szerint Szamos-völgy, illetve Felső-Tisza vidékiek, egy birodalmi telepítés eredményként kerültek ide, céljuk a határok védelme.

A székelyek több hullámban érkeztek Erdélyből, ők mindig menekültek.

Jellemző a csángókra, hogy kezdetben szabad parasztok voltak, és megtelepedésük Moldvában fejlődést jelentett a környező népek számára.

Az uralkodó vallás a katolikus volt, ha érkeztek is reformátusok, hamar asszimilálódtak..

A XVIII század végére felerősödött a székely elvándorlás, mely éppen jól jött a csángók fennmaradása érdekében, hiszen a román közösség hatására folyamatosan asszimilálódtak, így létszámuk folyamatosan csökkent.

A nagy menekülési hullámok alkalmával, előfordult, hogy több falu egységesen telepedett le új, még nem lakott területekre, vagy már meglévő területet szálltak meg, így mindig átrajzolták a csángó területek földrajzát.

Létszámukat tekintve a moldvai katolikusok száma az 1500-as években kb. 15.000 fő volt, majd csökkent. 1670 körül volt a mélypont majdnem 3.000 fővel, 1750-ben 5.000 fővel, innen folyamatosan növekedett 1930-ra elérte a 100.000-et.

A moldvai katolikusok (akik a kutatók szerint magyar eredetűek), fele ma már annyira elrománosodott, hogy nem is tud magyarul. A nem régi felmérések szerint, a Moldvában élő, magyarul értő vagy beszélő csángók száma kb. 62.000-re tehető.

Az 1992 évi népszámlálás alkalmával hivatalosan viszont csak 1.800 fő vallotta magát magyarnak, ennek oka az összeírás manipuláltsága is.

A csángó identitást befolyásolják olyan tényezők, mint az elzártság, emiatt igazából ez a népcsoport sosem volt a modern polgári magyar nemzet része, kimaradt a legfontosabb politikai, gazdasági eseményekből, maga a magyar nyelv is teljesen másképp, önállóan fejlődött, eltérő a folklór, a kultúra. A történelmi tudat teljesen eltér a Kárpát-medencében élő magyarságétól, a közös származás ma már inkább mitológia.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy Moldvában sem egyházi, sem magyar értelmiség nem alakulhatott ki, pedig ez vezet egy nemzet fejlődéséhez.

Ezzel együtt létezik egy kemény mag, mely ma is harcol a magyarságáért, bár egyre nehezebb körülmények között.

Az 1800-as évektől kezdődően folyamatos volt az állam törekvése az asszimilációra, ez csak fokozódott a kommunista diktatúra alatt. A helyzet ma sem jobb, hiszen nem ismerik el a csángó nemzet létét, így semmilyen kisebbségi joggal nem rendelkeznek, az idő ellenük dolgozik.

Ma már néhány száz diák tanul Székelyföld magyar tannyelvű iskoláiban, 30-40 diák Magyarországon, azonban az így keletkező értelmiségi fiatalok nem tudnak visszamenni szülőföldjükre, ugyanis ott teljes mértékben hiányoznak a munkájukhoz, megélhetésükhöz szükséges intézményi hálózatok, illetve a környezet is ellenséges velük szemben.

 

Hogyan tovább?

Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, 100 év múlva csak az emlékek élnek majd, és kialakul az a paradox helyzet, hogy egy magyar és székely származású népcsoport teljesen asszimilálódott és senki nem tud majd magyarul, eredetüket sem ismerik.

 

Mit tesz Európa egy ilyen páratlan kultúra megőrzéséért?

2003 május 23-án az Európa Tanács hozott egy határozatot, melyben leszögezi, hogy a csángó kultúra páratlan értéket képvisel Európában. Ez a határozat egy finn jelentésen alapul.

Igazából azon kívül, hogy elismeri a csángó kulúrát, nem kötelez senkit semmire, semmilyen segítséget sem jelent, nem támogat senkit, semmilyen jogalapot nem képez. Amolyan EU-s, meg is mondták, de semmilyen konfliktust nem vállal fel az EU.

 

Kinek a kötelessége segíteni?

Mint sok esetben, most is a szegény testvérnek, azaz a magyaroknak. Minden magyarnak kötelessége hozzájárulni a csángó kultúra fennmaradásához, legyen ez akár egy életben egyszer a csángók meglátogatása, könyvek, számítógépek, vagy egyéb adományok célba juttatása.

Nem számíthatunk másokra, magunknak kell cselekednünk.

 

Alapítványuk:

ASOCIATIA COPIILOR CEANGAI FARA FRONTIERE.

Számlaszám: RO44RNCB0028014301660001.

Magyarul: Határ Nélküli Csángó Gyerekek Egyesülete.



Comments are closed.