Akasha Krónika

Részlet a Metamorfózis c. könyvből: 

“Az Akasha Krónika nem más, mint egy olyan adatbázis, mely rögzít minden, a Földön történt eseményt, élményt, karmát, az ok-okozat összefüggéseket egyéni és kollektív szinten. Ezen túl tartalmaz mindent, ami érinti a növényvilágot, állatvilágot, és az emberiséget, a korábbi civilizációkat. Ott van benne, hogy a népvándorlás idején, a magyarok ősei milyen tetteket hajtottak végre és ez ma hogyan egyenlítődik ki a magyar nemzet karmájában. Ez az adatbázis a Föld első pillanatától létezik és mindent, de mindent rögzít a Föld utolsó pillanatáig. De a Föld eltűnésével nem fog megszűnni, hanem megmarad örök időkig.

Bár szeretik az Akasha Krónikát egyik-másik uralkodóhoz kötni, kiemelendő annak a nagyságát, vagy valamely ősi vallás fontosságát, de ez nem így van, mert annál sokkal régebbi, egyidős a Földdel. Az Ébredés c. könyvben be lett mutatva, hogy milyen az atlantiszi technológia. Mondjuk a mi rezgéstartományunkban, melynek alsó része az anyag, míg felső része a rádióhullámok kozmikus sugárzás alatti szintje, a rádióhullám tartományban létrehozzák a virtuális anyagot. Mivel a hasonló struktúra a hasonló számára fizikai akadály, akár a Faraday kalitka, ezért ott elég kigondolni egy széket, ezáltal az virtuális anyagként megjelenik, és a mesterségesen fenntartott háttérrezgés, mely olyan mint a mi mobiltelefon hálózatunk, fenntartja korlátlan ideig a széket. A mi anyagunk sem más, mint állóhullám, melyet egy nagyon is jól definiált külső „valami” tart fenn, jól definiált logisztikával és erővel, mint amikor egy ruhaszárító kötelet folyamatosan ütögetünk, hogy az mozgásban legyen (lásd Ébredés c. könyv). Ez a szék, nem csak hogy szék, hanem tárol minden vele kapcsolatos információt. Bárki, aki ráül abban a világban, tudja, hogy tegnap ki ült rajta, milyen érzésekkel, milyen kölcsönhatásba került azzal a székkel, minden lenyomat tárolódik. Ezt törölni nem lehet. A virtuális anyag előnye, hogy nem rendelkezik a mi anyagunk hátrányaival, azaz könnyű létrehozni és megsemmisíteni. Csak elgondoljuk és ha nem kell, egy gondolattal megszüntetjük.

Valami ehhez hasonló az Akasha Krónika is, mely minden rögzít, ami a Földön történt. Lássunk egy példát. Mondjuk van egy jó ismerősöm, aki aktív társadalmi életet él. Időnként aláírásokat gyűjt, ilyen-olyan célból. Egyszer aláírok neki valamit, amihez szívesen adom a nevem. Ez be is kerül az Akasha Krónikába. Ezen túl az én karmámba is bejegyzésre kerül. Tehát egyszerre két helyre. A Föld karma könyvébe és az enyémbe. Aztán évekkel később ez az ismerősöm engem meg sem kérdez, úgy gondolja együtt gondolkodunk, ezért felhasználja az akkori aláírásomat, mondjuk egy teljesen értelmetlen dolog, egy papírtigris ügyben. Mi történik most? Beíródik az Akasha Krónikába, hogy ott az én aláírásom, de az is beíródik, hogy ez nem az én véleményem, sőt lehet ellentétes az én véleményemmel. Ez beíródik az én karmámba is, mint elszenvedett dolog és az ő karmájába is, mint kiegyenlítésre váró dolog. Az Akasha Krónikában ez a cselekedet karmát generál, nekem, neki, az aláírásgyűjtést kitalálónak és még más érintettnek. Nyilván nem ettől lesz világháború, de sok kicsi sokra megy alapon a serpenyő egyik oldala azért mégiscsak túlsúlyos lesz.

Az Akasha Krónika egy információs tér, mely adatbázisként működik, akár a morfogenetikus tér, de annál sokkal komplexebb és emberi szemmel végtelen kapacitású. Minden bolygónak van ilyen leíró adatbázisa, és egy galaxis megsemmisülése után is fennmarad mint a múlt emléke.

Van akinek meg van engedve, hogy belenézzen ebbe a precíziós adatbázisba. Például ilyen volt Rudolf Steiner. Sokszor innen szerzett információt előadásihoz, utána nézett karmák beteljesülésének, sorsoknak. Innen szerezte az információkat a Föld eredetéről is, fontosabb korábbi eseményekről, hiszen percre pontosan ott van minden. Steiner szerint az Akasha Krónika, nem más mint a kollektív tudat, azonban ebben minden fűszál benne van, ami valaha is létezett a Földön. Az Akasha Krónikát együtt írjuk, ha tudunk róla, ha nem, ha elfogadjuk, ha nem. Minden cselekedetünk belekerül és mindennek lesz következménye.

Lehet-e a rossz dolgokat kiegyenesíteni, azaz lehet-e törölni valamit belőle? Nos, törölni nem lehet, de vannak módszerek, melyekkel bizonyos eseménykehez megjegyzést lehet fűzni, mely által nem lesz kiegyenlítődése a dolognak. Erre fizikai síkon élő ember nem képes. De fizikai síkon élő ember képes felvenni kapcsolatot olyan magas szintű, nem anyagi intelligenciákkal, akiknek joga van bizonyos eseményekhez lábjegyzetet fűzni, mely által nem lesz kiegyenlítődés. Ugyanis a karma elve: megérteni vagy megélni. Ez a napi életben is igaz. Vagy megértünk valamit, vagy meg fogjuk élni. A megértés lehet egy pillanat, a megélés szélső esetben lehet egy élet. Nyilván könnyebb lenne életünk, ha megértenénk dolgokat és nem kellene folyton falba verjük a fejünket. Azonban az emberiség jelent tudatszintjén a fejünket a falba verni sokkal divatosabb, mint megérteni dolgokat. Az atlantiszi technológiára épülő társadalmak esetén ez már nem kérdés. Ezért is egy oda látogató mai ember unalmasnak látná ott az életet. Mert minden megy magától, mindenki ért és tud mindent. Az Akasha Krónikából törölni lehetne akár az emberiség globális tudatficamainak bizonyos részeit, ezzel könnyebbé téve a jelen életünket.

Általában elmondható, hogy csak a negyedik tudatszinten, az atlantiszi technológiát megélő társadalmak férnek hozzá, de ők is csak az olvasható verzióhoz, adott bolygó leíró adatbázisához. Innen tudják, hogy az adott bolygón korábban mi történt, miben szenved a bolygó, milyen segítségre szorul.

Nagy kérdés, hogy az Akasha Krónika tartalmazza-e a jövőt? 100 évvel ezelőtt Rudolf Steiner azt mondta, hogy Európa előtt két út áll. Az egyiket már nem is említem, mert az nem történt meg. A másik az, amit napjainkban élünk meg (migránsok, Európa szétesése, háborúk, életminőség romlása, és egyre bizonytalanabb létbiztonság anyagi szinten). Valahogy így kell elképzelni az Akasha Krónikát is. Ott a múlt teljes részletességgel. Nem csak történelmi események, hanem karmák, azaz minden eseményhez generálódik egy jövőbeli esemény valamilyen előjellel. Nem konkrétan az esemény, hanem annak jellege. Például ha a mai ember csak a profit alapján látja a világot, és minden emberi tényező kihal a lelkéből, akkor az Akasha Krónikában a részletes múlt mellett kezd körvonalazódni a jövő előjele, majd egyre erősebben kirajzolódik maga a jövő is, majd maguk az események is, szépen lassan. Tehát a mai értékrend helyből generálja a nagy pofáraesést, mely hamarosan elér minket. Azonban ez csak egy tényező. Mert ha egy másik dolgot is megnézünk, mondjuk azt, ahogy a vegyszerekkel tönkretesszük a mezőgazdaságot akkor azzal is generálunk egy karmát, mely kezd szépen lassan beíródni az Akasha Krónikába és egyre jobban körvonalazódik az az életkép, mely a Csillagok között c. filmben lett jól bemutatva, hogy hova jutott az emberiség.

Ha jön egy magas tudatú lény, aki nem ismeri a Földet, belenéz az Akasha Krónikába, látja egyfelől a múlt eseményeit, másfelől látja a jövő körvonalazódó sötét felhőit, helyenként egyre jobban élesedő konkrét eseményeit, akkor azonnal látni fogja, merre tart ez a világ. A jövőt helyenként elég konkrétnak, helyenként ködösnek látja, de mindenképp látja és érzékeli a jövőkép tendenciáit.

A jövő olyan, mint egy határidőnapló. A múlt minden eseményénél nem csak az esemény rögzítődik, hanem az onnan generálódó feladatok, például az, hogy el ne felejtsük, hogy adott dolog majd ki kell egyenlítődjön, kb. 10 év múlva. Aztán gyűlnek a dolgok, egyre több és egyre súlyosabb feladatok gyűlnek össze akkorra, így a valóságban egy kemény scifi közepén találhatja magát az emberiség. csak azért, mert ahogy élt, oda vezetett.  Ilyen szinten van benne a jövő az Akasha Krónikában. Érdekes, hogy egy bolygó létrejöttekor üres a leíró adatbázis. Aztán ahogy történnek az események úgy telik. De nem csak a múlt, hanem a jövő is. Ami az Akasha Krónikában fix, az néhány mérföldkő, például meddig él egy-egy civilizáció. Aztán maga az a civilizáció tölti meg tartalommal. Múltjával építi a jövőt. De amikor vége, akkor mindenképp vége.

Tételezzük fel, hogy egy faluban a termőföldön 25 évvel ezelőtt virágzó mezőgazdálkodás folyt. Mára a föld elromlott, tiszta agyag lett, már parlagon hever. A példa valóság, mellettünk van ilyen. Mondjuk, hogy volt a faluban két traktorista, aki éveken keresztül szórta a földre a műtrágyát és a növényvédő szereket. Az egyik nem tudott arról, hogy ez a sok méreg tönkre teszi a föld élő flóráját, a humuszt, tehát tudatlanul mérgezte a földet, mert úgy gondolta nem tehet mást, míg a másik tudta, hogy másképp is lehetne, de így egyszerűbb volt. Ott volt még a vegyszerek gyártója, a tőkés, aki jól keresett 25 év alatt, és őt abszolút nem érdekelte az egész, csak legyen profit, ő bármit gyártana. Ha jönne egy galaktikus utazó, akinek van lehetősége belenézni az Akasha Krónikába, akkor ő először látná a globális eseményeket a Földön, a múltat nagy vonalakban, és a várható jövőt nagy vonalakban. Olyan ez, mint amikor a számítógépen nézzük egy ország térképét. Csak a főbb városok, nagyobb utak láthatók. Aztán van lehetőségünk egyre aprólékosabban kinagyítani a térképet, míg a végén a legutolsó földutat is nézhetjük, sőt ott vannak a kamerával készített fényképek is. A galaktikus utazó is bele tud menni a legapróbb részletekbe a Föld leíró adatbázisában, így azt is láthatja, hogy melyik traktorista, mikor milyen vegyszert szórt ki, és ennek eredményeként melyik fűszál száradt ki. Ha a jövőre néz, láthatja, hogy az a traktorista, amelyik tudatlanul mérgezte a Földet, annak be van jegyezve, hogy a következő életében olyan helyen fog lakni, ahol nem terem a föld, napi harcot kell vívni minden termésért (lásd csillagok között c. film). Nincs konkrétan bejelölve, hogy hol lesz ez a hely, de maga a feladat igen. Annál a traktoristánál, amelyik tudatosan szórta mérget, ott körvonalazódik az a feladat, hogy egy ipari területen fog élni, valamilyen vegyi üzem mellett, és egész életében küzdeni fog a monopol helyzetben levő vegyi gyárral, még szabotázs akciókat is fog végezni, ő lesz a vegyszerek elleni harc éllovasa. A sorsok így egyenlítődnek ki. A tőkés, aki jól keresett a vegyszerek gyártásával és forgalmazásával a jövőben karmikus feladatként kapja, hogy segítsen rászorulókat. A rászorulók nagy eséllyel azok lesznek, akiket mérgeztek az ő vegyszerei. Ha nem sikerül olyan jó lelkűnek lennie, hogy segítsen, hanem most is a pénzt harácsolja, akkor legközelebb nagy deficittel fog születni. Ezzel fogja megváltani el nem végzett életfeladatát.
Amikor tehát megszületünk, hozzuk a karmikus életfeladatainkat, melyek éppen úgy alakulnak ki, hogy az Akasha Krónikába beírt feladatokat valósítsuk meg. A beírt feladatok lesznek a mi feladataink aprópénzre váltva. Ehhez kapunk karmikus társakat is. Amennyiben nem érdekelnek karmikus feladataink, elhajtjuk karmikus társainkat, akkor nem készülnek el azok a dolgok, melyek az Akasha Krónikában rögzítve vannak. Ilyenkor tovább sűrűsödik nem csak  ami jövőnk, hanem a másoké is. Ha például valaki nagy pénzharácsoló volt, és most feladata, hogy iskolát építsen önként a saját vagyonából, de nem teszi meg, elhajtja karmikus társait, mondván engem ez nem érdekel, akkor nem csak saját életét nehezíti meg, hanem az el nem készült iskola komoly kihívás elé állítja azokat, akik oda kellett volna járjanak tanulni. Ha nincs iskola, nincs tanulás, legalábbis abban a formában, ahogy lennie kellett volna. Mindenki vesztett. Az illető, aki nem teljesítette karmikus életfeladatát, egy még keményebb következő életnek néz elébe, míg azok, akik nem járhatnak iskolába, nehezített pályán vannak. Ez is beíródik az Akasha Krónikába.
Nem minden esetben tudni a konkrét feladatot az Akasha Krónikában. Például alakulhat úgy valakinek az élete, hogy csak annyi a bejegyzés, hogy a faluja köré árkot kell ásnia, mert jöhet egy áradás, ami elönti a falut. Aztán a falu lakóinak a korábbi életeinek a bejegyzése alapján konkretizálódik a dolog. Tehát több ember karmikus bejegyzése már konkréttá teszi a feladatot, és nyilván segítő társakat is rendel főhősünk mellé, karmikus segítő társakat. Több ember közös karmája, közös bejegyzése alapján már tudni, mikor, hol és mit kell tenni.
Az Akasha Krónika a Föld leíró adatbázisa és ebből generálódnak a személyes és kollektív karmák. Ezért, hiába látja jól a világot egy nemzet, ha az összes többi nem, mert akkor is részese lesz a nagy bukásnak. A helyes értékrend előnye, hogy a bukást jobban éli túl, hamarabb talpra tud állni.

Magát az adatbázist úgy kell elképzelni, hogy két különböző része van, a múlt és a jövő. A múlt eseményei, információi olyan módon tárolódnak, mint egy relációs adatbázisban, valójában ennél abban komplexebb, hogy sokdimenziós és van egy visszacsatoló szál a jövőbe. Minden esemény hivatkozik a jövőre, sőt ott több helyre. A múlt eseményei tárolódnak betűkkel és számokkal leírva, illetve filmen. A film attól komplex, hogy bár egy film, de hasonlít a biztonsági kamerák felvételeihez. Több kamera párhuzamosan rögzít. Minden kamera egy-egy ember, egy-egy növény, egy-egy állat. Tehát a globális filmen túl, ki lehet választani, hogy kinek a szemszögéből nézzük az esemény. Egy komplex és interaktív DVD.  Hab a tortán, hogy az érzések is tárolva vannak, minkét fél részéről, és bármelyik oldal szempontjából átélhető bármelyik esemény. A filmen ott a bejegyzés, hogy ez a jövőben hova hat és mit fog eredményezni. Tehát a múlt le van írva, akár egy történelemkönyv a legapróbb részletekig, pontosan és precízen. Emellett ott a film, mely lehet egy globális film, vagy minden egyes élőlény, minden egyes fűszál szemszögéből megnézhető bármelyik esemény, és ott találunk hivatkozásokat a jövőre tekintve.
A jövő még érdekesebb. Mert ott nincs sem szöveges leírás, sem film. A jövő olyan, mint egy kép, melybe bele tudunk nagyítani. Ha elképzelünk egy háromdimenziós koordinátarendszert, mondjuk a vízszintes az időtengely, a függőleges és a már említett kettőre merőleges tér adja azt a helyet, ahol a jövő bejegyzései vannak. De ezek úgy néznek ki, mint a felhők. Ha kinézünk az ablakon, különböző magasságokban, különböző színű felhők vannak. Az Akasha Krónikában is ehhez hasonló a jövő. A múlt szövegi és filmes módon van jelen, míg a jövő álló felhők, különböző magasságokban, különböző formákkal vastagsággal és színekkel. A felhők úgy képződnek, hogy minden egyes ember minden egyes megnyilvánulása a jövő valamely pontjára fest egy pixelt, megszínezi azt. A színeknek fontos a szerepe. De lehet olyan az esemény, hogy több másik pixelt is beszínez. Aztán más is színezi az ő jövőbeli képpontját, még pedig úgy, hogy az ő színes pontjára, magasságban felé, helyez egy színes pontot. Így idővel pontok kerülnek egymás felé, oszlopot alkotva, különböző színekkel. Ez lesz a felhő magassága abban a pontban. Az emberi civilizáció működése eredményezi a nagyon sok színes pontot, melyek egymás felé és egymás mellé kerülnek, így keverednek a színek és alakulnak a vastagságok. Az is fontos, hogy milyen magasra kerül a felhő és időben hova. Látható, hogy hiába él valaki maximálisan a karmája szerint, nem kerülheti el a környezete hatásait, a felhők őt is bekebelezik. Nagy létszámú társadalom nagyon bonyolult élethelyzeteket eredményez, hiszen mindenki hiperaktív, mindenki olyan életet él, hogy szórja szanaszét a pontokat, legtöbbször nemkívánatos információkkal és kötelezettségekkel. Ha a társadalom tudatos életet él, akkor egy-két renitens könnyen kiegyenlítődik a nagy tömeg által.
Van már néhány olyan elméleti matematikus, aki igyekszik ehhez, a felhős módszerhez hasonló tömörítési algoritmusokat kitalálni, mert ilyen módon lehetne akár egy radírguminyi kristályban tárolni minden információt, ami most a földön a rendelkezésünkre áll, azaz minden jelenleg tárolt informatikai adatot és az összes, eddig kiadott könyvet beszkennelt állapotban. Ez tűnik az univerzum általános adattárolási modelljének. Azok, akinek képessége és joga olvasni ezeket az adatbázisokat, ahogy ránéznek, mindjárt értik az egészet, mintha betöltődne az agyukba, és onnantól interaktívan kezelik az egészet oda-vissza. Az előbb említett felhő alapú jövőkép még annyival bonyolódik, hogy többdimenziós és minden képpont, amit valaki lerajzol, tárolja az információt is, hogy mi az oka, miért és kitől.

Minden ember folyamatosan tölti adatokkal a bolygó adatbázisát, és ezzel együtt körvonalazza úgy saját, mint kollektív jövőjét, de azok, akik igazi égi kapcsolatokkal bírnak, tudatosan is bele tudnak írni az Akasha Krónikába. Régen ilyenek voltak a sámánok, táltosok, boszorkányok. Ők áldás vagy átok alkalmazásával nagyon is tudatosan beleírtak nagyon jól meghatározott helyekre a jövőbe. Így ez mint olyan kötelező jellegűvé vált. Tehát egy jól irányozott áldás bár nem tudta feloldani régi dolgok nemkívánatos következményeit, azonban új, pozitív dolgokat ültetett el a jövő térképén. Így a jó valahogy kompenzálta a már ott levő nem annyira jót a jövőben. Ehhez hasonló az átok is, hiszen a kettő ugyanaz, csupán az információ valódi tartalma más és más, de hatásmechanizmusa ugyanaz. Még ma is alkalmazzák az ortodox papok az átoklevétel technikáját. Ilyenkor a más, hozzáértő által, az Akasha Krónikába beírt, az illető számára kellemetlen dolgokat veszik ki, mintha kiradíroznák. Nyilván ahhoz, hogy az ember ilyet tehessen, erre születni kel. Ugyanis nagyon nagy a felelősség. A kollektív tudatba nem tud csak bárki belenézni, tudatosan módosítgatni, oda-vissza átírni dolgokat. Ezért el ne higgyük, hogy a neten megtanuljuk, vagy egy akármilyen egynapos képzésen elsajátítjuk. A technikát még megtanulhatjuk, ha a sorsunkban ez szerepel, akkor hatása is, de ha nem látjuk át az egészet, akkor úgy járunk, mintha otthon csavarhúzóval belemásznánk a televízió elektronikájába, hogy jobbra állítsuk a képet, mint ahogy azt gyárilag állították.

Az Akasha Krónikába előre egzakt módon beírt dolgok meg kel történjenek. A történelemben sokszor megesett, hogy két ember véletlen találkozása milyen fontos volt ahhoz, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek. Tudjuk, hogy véletlenek nincsenek, ilyenkor be volt írva, hogy ennek a két embernek együtt kell élnie és alkotnia. Előfordul, hogy bár találkoznak, de nem veszik észre, hogy sorsszerű volt a véletlen. Ilyenkor az élet vissza-vissza tér, állandóan összehozza őket, akár a legvégsőkig, mert ez a feladata. Ha az előre jól definiált dolgokat tesszük meg, akkor maximális támogatást élvezünk, a véletlenek a kezünkre játszanak.

A nem egzakt módon beírt dolgok hordoznak magukban bizonyos szabadságfokot. Meg kell történjenek dolgok, de a körülmények nincsenek teljesen pontosítva. Ilyenkor választhatunk szabad akaratunk szerint a felkínálkozó lehetőségekből. A létezés véletlenjei ekkor is támogatnak minket, bár különböző módon, aszerint, milyen megoldást választunk. Nem a legkönnyebb út a legjobb.

Az is előfordul, hogy olyan dolgokat teszünk meg, amelyek nincsenek előre definiálva. Kitalálunk valamit az egónkkal, és megvalósítjuk. Nincs ezzel semmi baj, ez a szabad akarat. Azonban ilyenkor nem lesz akkora támogatottságunk, mert az általunk elvégzett munka nem annyira fontos az univerzum szempontjából. Azt mondja a létezés, ha ráérsz, tedd meg. De ne tedd karmikus feladataid rovására. azaz, ha ráérsz és nem rossz senkinek, szórakozz nyugodtan. De elsők a karmikus feladataid, és amit teszel szabadidődben a te dolgod, csak ne ártsál vele másnak. Amikor a mai emberiség kb. 10%-ban éli sorsát, akkor úgy tűnik leginkább szabadidős tevékenységet végez, azt is úgy, hogy borsot tör a mások orra alá, és nem csak hogy karmikus feladatairól nem akar hallani, hanem magáról a fogalomról sem. Az így végzett szabadidős tevékenység kellemetlen hatással bír a jövőre. A kiegyenlítődés és az el nem végzett karmikus feladatok következménye beíródik az Akasha Krónikába, és a jövőben mint kötelező feladat az élet leveri rajtunk. Így lesz a laza semmittevés kőkemény feladat a jövőben. Aztán akkor sem végezzük el, meg azután sem és komoly deficittel térünk vissza, mondjuk egész életen át betegen, mely betegség előre be lesz írva a bolygó adatbázisába. Jobbik esetben olyan deficitünk lesz, mely nehezített pályára állít és feladatunk is lesz. Nem könnyű nekik az érvényesülés, és komoly karmákkal születnek. Rosszabb esetben teljesen magatehetetlen is lehet valaki, egész életen át a mások szeretetére és percre beosztott gondoskodására szorulhat.

Ez a leíró adatbázis, adott bolygó minden információját tárolja, a múltat, a múlt alapján a jövőt dinamikusan építi fel, és miután a bolygó nem lesz, a leíró adatbázis akkor is megtekinthető avatottak számára, az idők végezetéig. Utólag visszanézhető, átélhető, átérezhető minden lépésünk, cselekedetünk, és annak következménye. El tudom képzelni milyen jó tananyag lesz az univerzum általános iskolájában az Akasha Krónika, mert minden benne lesz, amit csak rosszul lehet tenni, azt meg is tettük. De hát ez a tanulás, ne bánkódjunk felőle. Inkább tanuljunk belőle, hogy még egyszer véletlenül se így csináljuk.”



Comments are closed.