A világ tudja, mi büszkék vagyunk arra, hogy a magyar feltaláló nemzet. Azonban itthon nem tudunk mit kezdeni találmányaikkal. Ennek oka is van. Fogalmunk sincs, hogyan álljunk találmányainkhoz.
2010 óta megkeresett 11 magyar feltaláló, akik mind elég merész dolgot valósítottak meg. Mind energetikai téren alkottak, fűtés, villany, hőtárolás, tehát érdekes témák. Itt nem ingyen energiáról volt szó, hanem olyan dolgokról, amelyek megvalósíthatók, talán még engedélyeket is lehet rájuk szerezni, és mindenképp felezik az energiaköltségeket. Mindannyian a honlap olvasói és ezért kerestek meg. Mindegyikkel találkoztam személyesen, volt akivel többször is. Mind azt panaszolták, hogy bár kész van találmányuk, de nem tudják elterjeszteni. Volt akit össze is hoztam olyan személlyel, aki 5-10 millió forinttal tudta volna támogatni egy végső működő prototípus megépítését és fizette volna az engedélyeztetést is, sőt ismeretsége is lett volna hivatalos csatornákon, lévén járatos azon a téren.
Azonban minden esetben megbukott a mutatvány. Az ok egyszerű. Ezek a feltalálók mind úgy gondolták, hogy ők kitalálnak valamit, aztán az valamilyen csoda folytán hipp-hopp világsiker lesz, úgy, hogy semmit sem kell érte tenni, és életük végéig gazdagon élnek. Történik mindez úgy, hogy senkinek nem árulnak el semmit az egészről. Még a honlapon sem írhattam találmányukról. Ugyanis nem bíznak senkiben és semmiben. Van olyan, akit már hat éve ismerek, annyi pénze sincs, hogy a villanyszámlát kifizesse, nincs mit egyen, de támogatást nem fogad el, nehogy valaki elvegye a találmányát. Garantálom, így nem is lesz az egészből semmi, értelmetlen az egész. száz év is kevés, hogy az amit kísérletez, abból valami kézzel fogható legyen.
Ezek az emberek végtelenül beszűkült tudattal bírtak, nem értettek az egész világ működéséből semmit. Legkevésbé azt, hogy az élet csapatjáték. A fociban is van kapus, hátvéd, középpályás és csatár. A győzelem közös munka eredménye. A feltaláló leszed ötleteket, megvalósítja, de szüksége van olyanokra, akik azt be tudják vinni az életbe. A feltalálótól nem várható el, hogy értsen a marketinghez, legyen kapcsolatrendszere az engedélyekhez, és pénze a gyártáshoz.
Mindegyiknek el szeretném mondani, hogy az anyagi világban semmi sem a miénk. Mindent csak bérelünk erre a kis időre, ahogy ezt Hamvas Béla mondta. Aki nem játszik csapatban, az elbukik.
Részlet a Metamorfózis c. könyvből: ” példa karmikus közös feladat megvalósítására az életben rengeteg van. Itt van ez a könyvsorozat (Csalogány könyvek). Van néhány karmikus kapcsolatom, és véletlenül az egyik fest, a másik ki tudja adni a könyveket, én pedig meg tudom írni. Ez így hármunknak 100%-ban karmikus feladatunk. Ez nem az egyikünk önálló alkotása, hanem közös. Nekünk van erre szükségünk? Leginkább nem, mert ezekről a dolgokról egymás között bármikor beszélhetünk. Az Egészség c. könyvben (Epilógus c. fejezet) bemutatásra került, hogy hány karmikus kapcsolatom segítsége kellett ahhoz, hogy annyit változzak, olyan élményeket éljek át, hogy azt a könyvet meg tudjam írni. Ezen túlmenően hány ember kellett hozzám forduljon olyan kérdéssel, melyre valahonnan egy másik világból megkaptam a mindig éppen megfelelő választ. Minden egyes könyvem írásakor véletlenül úgy alakul az életem, hogy a megéléseim olyan infókat hoznak le az égből, melyek alkotják a könyvet. Ezen túlmenően, minden egyes könyv új, magasabb szintre emeli kapcsolatunkat a karmikus társaimmal. Minden alaklommal tanulunk, csiszolódunk, fejlődünk. És valami újat hozunk létre. Ami majd szükséges lesz másoknak adott célok eléréséhez, saját feladataik megvalósításához.
Nemrég találkoztam egy újabb karmikus társammal, aki szinkronszínész. Ő vállalta, hogy a könyveket felolvassa hangos könyvnek, hogy egyfelől azok is hozzá juthassanak, akik gyengén látók, másfelől azok, akik nagyon elfoglaltak, de sokat utaznak, és olyankor van lehetőségük meghallgatni a hanganyagot.
Ami nagyon fontos a könyvsorozat szempontjából, hogy mi, a karmikus társak tesszük a dolgunkat, magunkból a lehető legjobbat adjuk, senki sem a pénzért tesz bármit is, anyagi dolgokról nincs is szó köztünk. Karmikus feladat van, karmikus kapcsolatok vannak, és a közös alkotás öröme. Ettől mindenki boldog, és egyenesedik a sorsunk, az egyéni karmánk, és a közös életünk.”
Egy találmány befuthat Amerikában, mely nemzet a versenyző, hármas karakter. Ha egy befektetőnek tetszik az ötlet, siker lehet és meg is leget belőle gazdagodni. Azonban aki itthon marad, a magyar nemzet négyes karakter, az önmarcangoló, befelé forduló, aki misztikummal veszi magát körül, na hát itt az nem megy, amit ezek a szegény emberek szeretnének. Ez nem az a közeg. Itt csak a nagyon jól és tudatosan megválasztott szűk körű karmikus társakkal együtt lehet sikerre jutni. Érdemes átfogalmazni a sikert is. A siker csapatmunka. Siker lehet a Holdra leszállni, úgy, hogy egy csapat űrhajós együttműködik, mind más és más terület szakértőjeként
Az az idő elmúlt, mikor az állam megoldja helyettünk a találmányok sikerre vitelét. A projektek sem erről szólnak, azt látja mindenki. A modern kor az individuum ébredéséről szól. Fel kell végre ébredni Csipkerózsika álmunkból. Keressük meg karmikus társainkat, vigyük együtt sikerre találmányainkat. Azt a fogalmat, hogy „az enyém”, el kell felejteni. Helyette az van, hogy „a miénk”.
Nyilván vannak olyan feltalálók, akik nem így gondolkodnak. Ezek a sorok nem róluk szóltak. Előttük mély tisztelettel meghajolok.