Részletek a Millió éves civilizációk c. könyvből:
7.2 A zombi fogalma
Az Egészség c. könyvben bemutatásra került, hogy az ember maga négy síkon van jelen egyszerre, azaz van fizikai teste, energiateste, lelke és Énje. Az ember attól ember, hogy az Énje, a tudata vezérli. Tudatos afelől, amit tesz. Az Én az élet projektvezetője. Az állatoknak nincs Énje, őket a lélek, az asztrál vezérli, ezért ösztönlények. A nővénynek már lelke sincs, ezért ő csak fizikai és energetikai síkon van jelen. Szintén bemutatásra került, hogy az emberi élet célja, hogy az Én fejlődjön. Az ember megszületik bizonyos képességekkel és bizonyos feladatokkal. A feladatok hiányterületek, azokat meg kell fejlődnie. Mindenkinek jól megy valami és nem megy más. Ilyenkor életcél, hogy ami nem megy, azt meg kell tanulni, be kell gyakorolni. Hiába gondoljuk magunkról, hogy mi vagyunk az ellenpélda. Olyan ember nincs a Földön, aki minden téren maximálisan tud. Aki igyekszik megoldani az életfeladatait, aki bevállalja a tanulást, az a sorsát éli.
A modern ember egyre inkább kezd úgy működni, hogy az Énje pihen, ő pedig nem éli a sorsát. Ha a 0-100 skálán néznénk, akkor a legtöbb ember a 0-15 tartományban működteti Énjét. Ez nagyon kevés. Ilyenkor nem is nagyon éli a sorsát. Aki pedig nem éli az előre eltervezett életét, az beteg lesz. Gyakran megmagyarázhatatlan és gyógyíthatatlan betegségek ütik fel a fejüket, melyeket meg sem igazán lehet gyógyítani.
Azok között, akik 0%-ban használják a tudatukat, az Énjüket, sokan nem ismerik a moralitás fogalmát. Az ősi görögök szerint a moralitás Isten ajándéka, mely a szeretet megnyilvánulása mások felé. Célja: szabadságomat úgy élem meg, hogy saját magamat korlátozom a másik ember érdekében, mert tudom, ő is ember, és tudom, nem élhetek úgy boldogan, ha a másik szenved, vagy főleg énmiattam. Erről a Metamorfózis c. könyvben lehet olvasni a Szabadság filozófiája c. fejezetben.
Zombi az, akiben nem működnek a moralitás erői. Ezek fizikai síkon az idegrendszerben és a hormonrendszerben nyilvánulnak meg. A zombi, az nem asztrál lény, nem állat. Ugyanis az állat az mindig, minden esetben asztrál lényként viselkedik. A zombi az élet adott területein zseniális. Ha felosztanánk az élet területeit mondjuk kilenc részre, akkor a zombi ebből akár 4-5 területen zseniális, de a többi esetén nulla. Ő olyan, mint egy robot. Fut benne egy szoftver, és amit beleprogramoztak, azt tudja, de azonkívül semmi mást nem. Amire nem programozták be, arra nem tud reagálni, ahhoz nem tud hozzászólni. A zombi lehet nagyon jó szakember, nagyon jó informatikus, könyvelő, ügyvéd, orvos, politikus. De ha a szakterületén kívül kérdezzük, lefagy, mint egy szoftver, ha rossz programágra fut. Ilyenkor a zombi áll velünk szemben, és mint egy óvodás gyermek nem tud megszólalni. Egyszerűen nem jön ki egy ép mondat a száján, nincs egy ép gondolata. Az embernek az az érzése, hogy ott benn a számítógép maximálisan kever, de nem talál utat a programban, hogy mit tegyen.
A zombi fogalma azt jelenti, hogy az Én elaludt, elment, vagy bármi is történt vele, de nem irányítja az embert. Na de ki irányít ilyenkor? Valaki más. Egy idegen Én. Egy idegen tudat. Idegen információs tudatmezők, melyek hatalmába kerítik az embert (lásd Weöres Sándor Szent György és a Sárkány). A témáról részletesen lehet olvasni az Ébredés c. könyvben.
A zombi lehet nagyon jó szakember, politikus, orvos, közgazdász, de csak azokon a területeken brillíroz. Illetve kapcsolódhat még hozzá egy-két terület, ami lehet például a hobbi is. DE A MORALITÁS HIÁNYZIK A VISELKEDÉSÉBŐL, TELJES MÉRTÉKBEN.
Nem minden ember zombi, akinek az Énje elaludt, de minden zombinak ez Énje elment.
…
7.3 Kiből lesz zombi?
A tudatot, az Ént edzeni kell napi szinten. Ha nem tesszük, elsorvad akár az izmaink. Ha sokáig pihentetjük, könnyen hatalmába kerít minket más virtuális lény, idegen Én, mely aztán egyáltalán nem a mi érdekeinket fogja nézni, hanem a zombi lesz az ő rabszolgája.
A zombikat imádja a fogyasztói társadalom, mert nem kérdeznek vissza, nem akadékoskodnak, beállnak a sorba és dolgoznak, mint a kisangyalok, nincsenek morális problémáik a munkájukkal kapcsolatban. Vagy ha szólnak nekik, kimennek tüntetni olyan dolgokért, amihez semmi közük. Ők az élő robotok. Azonban nem csak imádja ez a világrend, hanem igyekszik ki is termelni őket. Már az iskolában kezdődik a történet, folytatódik az egyetemeken, és ezzel párhuzamosan a napi életben.
Az Én működését lehet tudatosan csökkenteni. Erről a Metamorfózis c. könyv, A tudat kikapcsolása c. fejezetében lehet olvasni. A cigaretta, alkohol, drog, bizonyos vegyszerek materiális szinten, a félelem, létbizonytalanság, aggodalom, agresszió, pánik, mánia-depresszió lelki szinten. Szellemi szinten pedig ott a materializmus, mely kizárja az anyagon túli gondolkodás lehetőségét is.
Tehát, aki nem tesz azért, hogy tudatos életet éljen valamilyen mértékben, aki elhiszi, hogy a világ pont olyan, mint ahogy a híradóban látja, aki nem akar maga utánajárni az életének, az nagy valószínűséggel zombi lehet. Nincs olyan vírus, ami zombivá tenne, de olyan gondolkodás igen. Olyan értékrend is.
A zombivá válás nem egy nap, hanem évek, évtizedek kérdése, attól függ, mikor kezdjük. A mai világ olyan, hogy nem kell már sokat dolgozni ezért az élő halott állapotért. Érettségire, vagy az egyetem végére már közel állunk hozzá. Aztán kell egy nagy munkahely, ahol ígérik a létbiztonságot, cserében csak szabályok vannak, szabad gondolataink nem lehetnek és rabszolgaként, gondolatok nélkül tehetjük azt, ami a szabályzatokban le van írva. Ez a környezet már csak befejezi azt, amit a társadalom és az iskola előformázott. Akik idősebbek, akik eggyel korábbi generációból származnak, azok csak idősebb korban juthatnak el a zombi állapothoz, lévén ők nem kaptak olyan társadalmi előformázást, mint a mai fiatalok. De ez sem zárja ki, hogy ők is ilyenekké váljanak egy-két évtized alatt. Ezért is mondhatjuk, hogy a zombi az új ember szinonimája, az új társadalom zombi társadalom. Milyen érdekes, hogy a nagy próféták, ezt mind előre látták.
A zombivá válás nem csak anyagi síkon zajlik, de ott nagyon látványos. Az ember elveszíti az utolsó morzsa moralitását is és élő robottá válik, aki nem kérdez, nem gondolkodik, azt teszi, amit mondanak neki. A zombi nem tudja magáról, hogy zombi. Nem is lehet neki ilyet mondani. Túl azon, hogy megharagszik, meg sem érti, aztán nagy balhét csinál belőle. Egy nagyon jó film a Hülyék paradicsoma, mely napjainkra már szinte valóság.
…
7.9 Élet = rugalmas adaptáció
Az élet természete olyan, hogy alkalmazkodik a környezetéhez, nyilván bizonyos keretek között. Ez az adaptáció. Azt jelenti, hogy az élőlény úgy változtatja saját működési paramétereit, hogy illeszkedni tudjon a külső környezethez. Erős szélben a nádszál meg-meghajol, aztán, amikor elmúlik a széllökés, akkor visszaegyenesedik. A tölgyfa rugalmatlan, nem tud meghajolni. A valóságban mindig tud jönni egy olyan szélvihar, mely kitépi a tölgyfát gyökerestől. Ilyen viharban viszont a nádszál túlél.
Az adaptáció feltétele az Én működése, hiszen az életünk projektvezetője irányít, legalábbis kellene, és csak ő tud minket kivezetni a zsákutcákból, ő látja a GPS-t. Akinek az Énje nem működik kellő mértékben, annak az élete nem igazán működik olyan szinten, ahogy lehetne, ahogy kellene. Akinek az Énje 0%-on működik, az 0%-ban éli sorsát, és ha sikerül egy idegen Énnek átvennie a hatalmat, akkor zombi lesz.
Aki zombi, az nem képes a rugalmas adaptációra a globális életben. A mai munkahelyek kimondottan a zombikat keresik. Erről szól minden álláshirdetés, bármi is legyen a hirdetés szövege, erről szól az állásinterjú is. Zombit keresünk, akivel azt teszünk, ami csak takarunk. Ez jó egy nagy cégnél, ahol élő robotokat keresnek, akik nem kérdeznek, de vannak annyira okosak, hogy szóban lehet őket utasítani és számon kérni. Oda nem egyéniségek kellenek, hanem robotok.
Azonban az élet nem statikus kép, hanem egy dinamikus folyam. A zombi ehhez képest rugalmatlan, Énje nem működik, ezért képtelen a rugalmas adaptációra. A zombi lehet nagyon jó az élet néhány területén, akár egy jól beprogramozott élő gép, de a globális élet terén ő halott. Amikor az életben komoly krízisek jönnek, akkor ő csak aszerint tud cselekedni, amire be van programozva. Amire nincs programja, ott lefagy, mint a számítógép. Az emberiség életében most jönnek a nagy kihívások, a nagy krízisek. Mert válság mint olyan nem létezik a fizikai világban. Válság csak az emberek agyában van. Ahhoz, hogy reagálni tudjunk, jól edzett Énre van szükségünk. A zombi a válságban úgy reagál, hogy mint egy gép túlhajtja magát, addig, amíg fizikailag bírja. Az élet azon területein, ahol nincsen programja, tehetetlen. Ha szerencséje van, akad barátja, ismerőse, akinek hisz, és aki segít neki. De önmaga nem tud reagálni arra a helyzetre, melyre nincs beprogramozva.
Az emberiség nagy krízisei, válságai fokozottan tizedelik meg a zombikat. Akinek nagyon elaludt a tudata, nagyon kiszolgáltatott állapotba kerül. Az alvó állapot konzerválása örök függőség, amikor az ember bármit, a szó valódi értelmében bármit megtesz a függőség fenntartása érdekében. A világvége állapotok mindig ilyen helyzeteket takarnak, mikor nagyon sokan élnek alvó tudattal és nem képesek reagálni a gyors környezeti változásokra. Sőt, észre sem veszik, hogy valami is változik. Nem csak az első jeleket nem látják, hanem azt sem, mikor már semmi sem a régi. Azok, akiknek éber a tudatuk vagy időben felébrednek, azok a túlélők, ők Noé bárkájának utasai. Időnként eljön egy-egy, gyakran csak szimbolikus, vízözön a Föld történelmében, azért, mert az emberi élet nem tud megváltozni, nem tud más mederbe terelődni. Ha az emberiség magasabb tudati szinten élne, nem lennének ilyen fizikai vagy virtuális vízözönszerű események. Ugyanis ha jönnének is, az emberiség előre látná, időben reagálna és megoldaná a feladatot
.
Hogyan viszonyuljunk hozzá? A legnagyobb szeretettel. Itt tényleg van lehetőség arra, hogy maximális mértékben megéljük azt az isteni szeretetet, ami bennünk lakozik.