E cikk előtt ajánlott elolvasni az első részt: korai öregedés I., mert a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz.
Az első részben bemutatásra került, hogy a jelen értékrend, mely a fogyasztói társadalom kiszolgálásra jött létre (*), zombivá teszi a modern embert, aki már fiatalon mindet akar anyagi szinten, idejekorán felnőtté válik, ezért túl korán el is használódik. Ez a korai öregedés materiális formája. Igaz van ennek lelki aspektusa is, lévén túl hamar minden megvan, hamar életunt lesz és elege van mindenből. Ez az unottság, közömbösség gátolja őt abban, hogy újabb dolgok birtoklásáért küzdjön, azaz nem fog annyit vásárolni, fogyasztani, és éppen ezért nem is áll be rabszolgának egy jól fizetőnek tűnő (ez is csak illúzió) zombi céghez. Valahogy ezek a fiatalok 30 éves koruk után igyekeznek kívül maradni ezen az egészen, éppen a saját integritásuk megőrzése érdekében. EZ A TERMÉSZET ÖNSZABÁLYZÓ MECHANIZMUSA.
A mechanikus elhasználódás, a fizikai szinten megvalósuló korai öregedés olyan, mint ha úgy utaznánk a gépkocsinkkal, hogy túlpörgetjük a motort, mintha második sebességfokozatban haladnánk az autópályán. Ekkor a gépkocsi gyorsított ütemeben amortizálódik. Lehet a célállomásra tönkre is megy a motor.
* A fogyasztói társadalom egy virtuális lény (lásd Ébredés c. könyv), mely saját maga generálja nagyon is tudatosan azt az értékrendet, mely az ő számára létkérdés, mely biztosítja számára a legelőnyösebb fejlődési feltételeket. Az, hogy ez az értékrend materiálisan az embereken keresztül valósul meg, az törvényszerű, mert másképp nem lehetne, az pedig, hogy éppen mit tesznek az emberek, hogyan valósítják meg ezt az értékrendet, az már csak részletkérdés, mint ahogy az is, hogy melyik lábunkkal lépjük át először az ajtóküszöböt.
.
A korai öregedés másik oka a tudat szunyókálása
Azt mondják, akinek éber a szelleme, szellemisége, akinek rugalmas a gondolkodása, az sokáig fiatal marad. És valóban.
Mikor az ember megszületik (inkarnáció), akkor a szelleme kap egy szép nagy, kétemeletes házat, mely a fizikai test. 21 éves korára kell eljutnia odáig, hogy belakja a házat, felfedezi azt, ízlése szerint alakítja és maximális mértékben használatba veszi, azaz napi szinten jelen van mindenhol a házban. Valójában ez az inkarnáció, mely nem egy pillanat, hiszen születéskor csak elkezdődik ez a folyamat. Az inkarnáció maga egy folyamat, melynek 21 éves korra kell kiteljesednie, és 28 éves korra még a legapróbb részletekben is megnyilvánul.
Ha az Én nem veszi birtokba az egész házat, akkor abból betegségek alakulnak ki, mint például az I. típusú cukorbetegség (ezekről az Egészség c. könyvben lehet olvasni). Ha az elején az Én úgy észleli, hogy a ház nem megfelelő a számára, falakat bont, újakat épít, az a gyermekkori láz, melyre szükség is van, hiszen az Én úgy érzi, hogy ez a ház gátolja őt abban, hogy sorsát megvalósítja. A lázzal égeti ki azokat a generációs mintákat, szokásokat, melyek éppen megakadályozzák őt sorsa megélésben. Ezért a láz nagyon fontos és jó, de vigyázni kell, nehogy az Én annyira szétverje a házat, hogy az összedőljön, azaz teret kell engedni a láznak, de vigyázni kell, nehogy tönkre tegye a fizikai testet, kordában kell tartani.
Az inkarnáció ellenpólusa az exkarnáció, amikor az Én kezd visszavonulni. Valójában ez sem a halál pillanata, hanem egy folyamat. Életünk során ez a két folyamat határozza meg létünket. Az exkarnáció azt jelenti, hogy az az Én kezdi feladni a ház bizonyos részeit, és oda már nem szándékozik visszatérni. Van egy-egy helyiség, ahova már nem néz be, ahol már nem szándékozik élni. Mivel az Én napi szintű személyes jelenléte szükséges ahhoz, hogy a ház jól működjön, ezért akkor leszünk egészségesek, ha a tudatunk irányítja az összes élettani folyamatot a testünkben, hiszen ő az életünk projektvezetője. Ha az Én kiszorul egy-egy helyről, azt nem tartja karban, nem foglalkozik vele, akkor a háznak az a része az enyészetté kezd válni, és ez betegségekhez vezet és a fizikai test öregedéséhez.
Az exkarnáció egy természetes jelenség, és azzal végződik, hogy Énünk itt hagyja a fizikai testet. Ahogy leáll az inkarnáció, úgy lassan kezdődik az exkarnáció. Ami nem mindegy, az az exkarnáció üteme. Ha az Én sokáig tudatosan belakja a házat, vigyáz rá, karban tartja, akkor sokáig leszünk fiatalok. EHHEZ AZ ÉN MAGAS SZINTŰ MŰKÖDÉSE SZÜKSÉGES.
Hol tartunk ma? A modern ember Énje leginkább elaludt és átadta a teret idegen Éneknek. Így a legtöbb embert nem a saját tudata vezérli, hanem a jelen értékrend. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a modern emberek nagy része esetén azt Én alszik az egyik szobában és idegen emberek jönnek be, és azt tesznek, amit akarnak, nyilván nem az a céljuk, hogy a házat rendben tartsák, hanem inkább kirabolják. Egy bizonyos mértéken túl, ez már a zombi állapot (lásd Millió éves c. könyv).
Akinek az Énje nem működik kellő mértékben, az egyfelől nem a sorsát éli, nem azt teszi, amiért ide született, nem is érdekli a sorsa, másfelől teste korai öregedésével fog találkozni. Nincs az Én, aki fenntartaná a ház működőképességét. Már sokszor bemutatásra került, hogy akinek az Énje nem működik kellő mértékben, azaz nem éli a sorsát szinte minimális mértékben sem, az mindig beteg lesz. Megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan és legfőképpen gyógyíthatatlan betegségeket produkálnak. Egyetlen megoldás az Én felkötése, érdekeltté tétele az életben, és rá kell őt venni, hogy tartsa rendben a házat, melyet ajándékba kapott.
Az leső részben bemutatásra került, hogy az emberi civilizáció életciklusa végéhez ért, egy nagy korszak van még hátra, és egy rövid finálé. Ilyenkor beindulnak az önszabályzó mechanizmusok (lásd Millió éves c. könyv). Az önszabályzásnak van materiális vonzata, a lelki-fizikai túlpörgés eredményezte gyorsított ütemű fizikai elhasználódás, és van a most taglalt, a tudat visszaszorulása miatt jelentkező szintén gyorsabb fizikai elhasználódás. Az Én hamarabb akar távozni, nem akarja kitölteni mandátumát. Ez utóbbi erősen kötődik ahhoz, hogy az jelen értékrend, saját önös érdeke miatt elaltatja az emberek Énjét, és itt is megjelenik, mint visszacsatolás, az élettartam rövidülése. EZEK AZ UNIVERZUM ÖNSZABÁLYZÓ MECHANIZMUSAI. Éppen ezek gátolják meg olyan ideákat, mint az állandó gazdasági növekedésre épülő fogyasztói társadalom örökléte. Az univerzum erői úgy alakítják, hogy aminek meg kell történnie, az így vagy úgy, de mindenképp megtörténik. Ezekről lehet olvasni a Metamorfózis, Millió éves és a Túl az anyagon c. könyvekben.
Az exkarnáció tipikus jele anyagi szinten a II. típusú cukorbetegség. Lehet trükközni gyógyszerekkel, de jönnek azok mellékhatásai. Egyetlen valós gyógymód az Én működtetése. Ennek egyik tipikus megnyilvánulása, mikor a II. típusú cukorbeteg hajlandó teljes életmódváltásra (életszemlélet, gondolkodás, táplálkozás, mozgás,stb.) úgy, hogy ez nem teher, hanem az új élet öröme.
Az említett két formája a korai öregedésnek részben a civilizáció sorsához, életciklushoz kötődik, de az egyénre hat, majd az visszahat az egész társadalomra. Ez az önszabályzó kör. Ezen túl van az univerzumnak egy globális szabályzó hatása is, mikor nem az individuumra hat, hanem kollektív népcsoportokra. Például ilyen volt a népvándorlás, mikor a hunok Attila vezetésével bedöntötték Rómát, mely már amúgy is rogyadozott, ezzel beteljesítve a sorsot. Erről a következő cikkben beszélünk.
Egyetlen megoldás ha Énünk aktív, állandóan edzésben tartjuk. Ezzel nem csak felkerülünk Noé virtuális túlélő bárkájára, de még testünk is fiatal marad.