2000 körül láttam egy érdekes előadást. Egy amerikai közgazdász beszélt arról, hogy ma (akkor) olyasmi, hogy nemzettudat nem igazán létezik, maximum kis közösségeknek tud lenni közös tudata. Továbbá a modernkori állami struktúra már akkor elérte a korlátait és ha ezen tud túllépni (teljesen új működési modell), akkor egyre mohóbban emészti majd fel az állampolgárok vagyonát, mikor már nem lesz mit, háborúkat indítanak. Szerinte az állam az élet egyre több területéről kivonul. Itt lesz szerepe az emberek önszerveződésének. Ennek egyik formája az alapítvány. Azt mondta, egy nemezt tudatát az jellemzi, hogy mennyire nőttek fel arra a szintre az emberek, hogy mennyire értette meg azt az átlagember, hogy az állam helyett neki kell cselekednie. Véleménye szerint egy nemzetnek akkor van bizonyos alapszintű nemzettudata, ha az alapítványok megélnek állami támogatás nélkül, azaz az átlagember, lehet egy évben egyszer tud adni 10 dollárt, de azt minden évben odaadja. Ezzel jelzi, megértette, hogy neki támogatnia kell azt az értékrendet, amit adott alapítvány képvisel, amivel mint értékrenddel azonosulni tud. Ha a mindenkori ember mindig az államra vár, akkor az a társadalom halott.
Akkor ezek a szavak elgondolkodtattak. Ma már tudom, minden szava igaz volt.
.
Nemzettudat
A közös tudat nem más, mint egy hasonló értékrendre épülő, hasonlóan gondolkodó, egymásért aktívan tevő emberi közösség közös rendje. A két hét múlva megjelenő Millió éves civilizációk c. könyvben bemutatásra kerül, hogy egyszer a Föld történelmében létezett egy olyan magas szintű (ma atlantiszinak neveznénk, de nem az) civilizáció, mely egységes volt a bolygón, és közös tudattal rendelkezett, ez nem is nemzettudat volt, hanem Földtudat. Na, sem addig, sem azóta ilyen nem volt, de extrém példának jó.
Lényeg, hogy a közösség, mely lehet egy nemzet is, együtt gondolkozik, együtt tesz, és a szabadság filozófiája (lásd Metamorfózis c. könyv) alapján, képes a moralitás erőivel önmagát korlátozni azért, hogy a másiknak is jó legyen. Neki nem jogai vannak, mert mindent lehet, hanem ő maga szab értelmes korlátokat saját maga számára, azért, hogy jusson a másiknak is. Ma ezen még jót nevetünk, de nemsokára az életünk múlik rajta, ezért érdemes elgondolkodni…
Ha megnézzük a német nemzetet, nagyjából akkor szűnt meg a nemzettudatuk, mikor a német gyáros azt mondta: nem érdekel, hogy a német testvéremnek nem lesz munkája, ez nem az én dolgom, oldja meg az állam, nekem az a fontos, hogy több profitom képződjön. Kiviszem a német ipart Kínába, Brazíliába, esetleg a volt szocialista gyarmatokba. Olcsóbb nem lesz a termék, minőségileg kicsit rosszabb, de sokkal több pénzem lesz. Az sem érdekel, ha nem kell a német kormánynak adóznom, ezért nem lesz elég bevétele, ez sem az én dolgom. Na, itt bukott meg a német nemzettudat.
Amikor nem vállaljuk fel a mi nemzetünkhöz tartozók támogatását, ha nem tudjuk magunkat korlátozni azért, hogy nekik is jó legyen, akkor szó sincs nemzettudatról. És szinte mindenhol igaz. Nálunk sem beszélhetünk erről, hiszen az ország egyik része olyan munkát végez, mely során napi szinten bünteti nemzettársait, nem tanítja, hanem utazik arra, hogy büntesse. Ezen a gyónás sem segít. Hiszen a kereszténység pont ellenkezője a fogyasztói társadalomnak. Minden betűje.
Német területeken nemzettudat az első világháború előtti grófságokban volt. Ezek kis közösségek voltak. Aztán a háború után volt közös nemzettudat. Egy ideig. Hazánkban például a 48-as forradalom idején, vagy 56 alkalmával mutatkozott meg a nemzettudat.
.
Az állam
Weöres Sándor műve a Szent György és a Sárkány arról szól, hogy van egy kis városka, Silene, Diocletianus római császár idejében, amely város tudatát egy virtuális lény, a Sárkány uralja. A Sárkány bár nem valóságos lény, de mégis mindenütt ott van, az egész városban, minden embert megkörnyékez, mindent ellenőriz és irányít. Szent György (Giorgio lovag) a római seregek élén eljut a városba és nem érti, hogy áldozhatnak fel az emberek minden évben egy-egy szüzet a Sárkány tiszteletére.
A Sárkány nem más, mint egy információs tudatmező (lásd Ébredés c. könyv), mely egy virtuális lény és célja, hogy minél több ember energiáját csatlakoztassa magához azért, hogy ő mint virtuális lény, egyre erősebb legyen. Igyekszik uralkodni az emberek felett. Mivel információ és energia, ezért semmi sem számít neki, nincsenek érzelmei. Ural és irányít. Aki őt szolgálja, az pillanatnyilag úgy tűnik, hogy sikeres, azonban aki ellene van, azt tönkre teszi. Minden információs tudatmező csak addig létezik, amíg azt fenntartják. Amikor a fenntartója megkérdőjelezi a létét, akkor őt is bedarálja. Jelen esetben a Sárkány egy ideológia, melyet az anyakirályné alkotott meg, és amikor már ő maga sem látja az értelmét, akkor őt is felemészti a rendszer, és önmagát is.
Ez a mű igazából azt mutatja be, hogy egyik ideológiát követi a másik, és nincs ideológia nélküli élet. A Sárkány nevű információs tudatmező megszűnésekor azonnal létrejön egy új. Minden információs tudatmező kinevel magának egyéniségeket, aztán amikor azokra már nincs szüksége, akkor megbuktatja őket. Új információs tudatmező (ideológia) új egyéniségeket teremt. Ilyen információs tudatmező például a szocializmus, kapitalizmus, profit mindenek felett, minden vallás és minden párt, minden mozgalom, minden ember, minden kapcsolat. Minden rendszer egy királyság, amely lehet kegyes az emberekhez, vagy kegyetlen. Ez mindig a rendszer vezetőjén múlik. Aztán amikor a rendszer már elavulttá válik, mindig önmegsemmisítés történik. A rendszerrel együtt buknak az egyéniségei is. SOHA egyetlen rendszer sem tudta túlélni saját magát. Minden királyság szelleme a csápjaival bekebelezi az élet minden területét (egészségügy, politika, sport, szórakozás, bankrendszer, emberek jóléte, emberek jogai, stb.).
Ilyen információs tudatmező a modernkori állam is.
.
Az állam szerepe
Az emberiség történelme a sumer hőskorral kezdődött, mikor az istenek napi szinten jelen voltak és irányították az életet. Azonban adott pillanatban az istenek eltűntek/háttérbe vonultak, és átadták a szerepet az emberiségnek, illetve az ő leszármazottaiknak, akik már emberek, de úgy gondolják joguk van vezetni a világot. Olyan volt ez a pillanat, mint amikor a szülő elengedi gyermeke kezét, mert az már nagykorú lett. Ettől a pillanattól az emberiségnek magának kell boldogulnia. Azonban éppen ez generálja a fejlődést. Ha a szülő mindig megmondja, mit kell tenni, akkor hol a fejlődés?
Az emberiség történelmében a sumer istenek eltűnése óta, az állam, mint struktúra kezdte igazgatni az emberek életét. Hol jobban, hol rosszabbul. Markáns pillanat volt a szocializmus, mikor is az állam létbiztonságot tartott fenn, és ettől az emberek boldognak érezték magukat. Mai példa erre Dánia, ahol az igazi működő szocializmus valósul meg, és a nép világelső a boldogság megélésében.
A civilizációnk a fejlődési ciklusa végéhez ért, egy nagy korszak van hátra, Az ember tragédiája szerinti űrkorszak, vagy ahogy én szoktam mondani a kozmosz felfedezése. Ez valójában az anyagon túli valóság felfedezése, melyhez társul egy olyan típusú űrutazás, mint a Csillagok között c. filmben. Ezekről részletesen lehet olvasni a Millió éves civilizációk c. könyvben.
Ez azt jelenti, hogy a világ globalizálódik, a kultúrák keverednek, egy relatív homogén struktúra jön létre erre a bő 300 évre, ami még hátravan. Itt az állam szerepe drasztikusan csökken. Csak mint háttér marad fenn. Ez azonban azt is jelenti, hogy az embereknek nagykorúvá kell válniuk. Önellátóknak kell lenniük. Nincs már anyuci, aki gondoskodik róluk, hanem fel kell nőniük. Maguknak kell gondoskodniuk magukról.
.
Az állami struktúra átalakulása
Láttuk, hogy az állam nem más, mint egy információs tudatmező. Virtuális lény, mely azért önző is tud lenni, túl azon, hogy biztosította az emberiség számára a működési kereteket, a biztonság illúzióját keltve, vagy néha nem. TÖRTÉNELMI SZÜKSÉGSZERŰSÉG, hogy ez most változzon. Az államnak, mint virtuális lénynek, ahogy az elején említett közgazdász mondta, meg kell változnia, mert változik az élet. Ez az adaptáció. Mert ilyen az élet, mindig úgy igazítja belső működését, hogy a külső világ változásai ellenére életben maradjon. A mai modernkori állam ezt nem teszi. A változás jelen esetben nem azt jelenti, hogy még két újfajta adót kivetünk, hanem teljesen más alapokra helyezzük a működését. Mivel ez nem történik meg, ezért ez a virtuális lény egyre mohóbb, egyre éhesebb, míg végül mindenkit bedarál, még azokat is, akik létrehozták, fenntartják, akár a Szent György és a Sárkányban, legvégül saját magát És ahogy Weöres Sándor mondta, az ideológiák létrejönnek, működnek, túlnövik magukat, majd összeroskadnak nagyságuk alatt. Ezután új ideológia jön, és az élet ettől tragikomédia, hogy így működik, nincs kiút ebből a mókuskerékből.
Ahogy a közgazdász mondta, vagy átalakul a modern állam struktúrája, vagy nem tudja fenntartani egyre mohóbb létformáját, és megbukik, mert nem kompatibilis a külső világgal, maga alá teremtve legjobb híveit, megalkotóit, támogatóit. Ekkor egy új típusú államforma jön létre, mely jobban illik az új körülményekhez, a globális világhoz, és jobban támogatja az utolsó emberi korszak kibontakozását.
.
Közösségek
Ahogy egy közösség létszáma bővül, úgy csökken a közös tudata. Magas tudatszintű (a világ megértésnek a képessége) civilizációk esetén volt már olyan, hogy egy egész földi társadalom magas közös tudattal bírt (lásd Millió éves civilizációk). De ez nem a mai világunk.
Az igazi közösség a karmikus kapcsolatokra épül és a sorsfeladatok mentén strukturálódik (lásd Metamorfózis c., Millió éves civilizációk c. könyvek). Ezzel szemben modern világunk az egóra épül és a profit mentén strukturálódik. Mivel ez így életellenes, nem kérdés, meddig marad fenn.
Hogy jönnek létre a kis közösségek? Olyan emberek, akik hasonló értékrendet képviselnek, hasonlóan gondolkodnak, és együtt tudnak megvalósítani feladatokat az életből, ők alkotnak a egy kis, önálló életet élő közösséget, mely mintha messziről, de mintázná a fent említett karmikus kapcsolatokra épülő és a sorsfeladatok mentén szerződő csoportot.
.
Alapítvány
Az alapítvány a fent említett önszerveződő közösségek legalizált formája. Az alapítvány révén a közösség hivatalosan is jelen tud lenni az életben, az adott törvényi keretek között. Mikor alapítványról beszélünk, akkor fontos megjegyezni, hogy nem tartozik ide bár így nevezik a politikai célokból, vagy egyéb manipulatív, esetleg pénzmosás céljából létrejött érdekszférákat. Az igazi alapítvány az egy legalizált önszerveződő közösség.
Mit mondott az amerikai közgazdász? Hogy annak a nemzetnek van nemzettudata, ahol az ilyen típusú alapítványok működnek, mégpedig állami pénzek nélkül. Azért, mert az emberek éppen a szabadság filozófiáját megélve képesek lemondani két sörről havonta, és képesek ezzel azt a közösséget éltetni, mely legközelebb áll a saját értékrendjükhöz, hogy ezáltal saját magukat is támogassák. Az, hogy a mai ember a kocsmában érzi jól magát, csatlakozik ahhoz az értékrendhez, az jól mutatja világképét. Nincs is ezzel gond. El kell ezt jó szívvel fogadnunk. De azok, akiknek kicsit is mocorog a tudatuk, fel kell emelkedjenek az emberi mivoltuk azon szintjére, hogy mondjuk havi 500 Ft-ot áldozzanak a saját jövőjükre
A társadalom mostantól egyre jobban önszerveződő lesz. Remek példák vannak erre Magyarországon is. Rendszeresen olvasni olyan falvakról, kisebb közösségekről, ahol együtt élnek és dolgoznak, kihagyják az államot, mindenkinek van munkája és megélhetése. Ez a jövő. Főleg egy világi összeomlás alkalmával.
És ha képesek lennénk tisztán látni, mekkora csődben van a világ, egy-két éven belül a túlélésünk múlhat azon, hogy milyen közösségben veszünk részt, akkor majd biztosan el fogunk gondolkodni mindezen. Már, ha lesz rá időnk.
.
Alapítványok tévúton
Hazánkban nem divat sem adakozni, és a legtöbb közösségépítés is csak a másik ember lenyúlásáról szól. Erre utalt az amerikai közgazdász. Ez a nemzettudat. Ezért esik meg, hogy a nagyon is jó értékrendet, eszmét megcélzó alapítványok magukra maradnak, vergődnek a semmiben, és próbálnak az 1%-ra pályázni. Végül is nagyon szép dolog a sokat ostorozott államoktól, hogy ilyen lehetőséget is biztosítanak, de nem ez kellene legyen a fő megélhetés. Mert pont az marad ki, ami a lényeg: az önszerveződés.
Több híres magyar ember indított már mozgalmat, egyesületet, akár napjaikban, melyek tényleg komoly értékrendet képviseltek. Aztán nem működött éppen az önszerveződés része. A nihilizmus, mint a mai értékrend megnyilvánulása, padlóra küldte őket. Ilyenkor lehet dönteni, vagy a vegetálás, majd lassú megszűnés, vagy odacsapódnak a kétpólusú politikai rendszer valamelyik pólusához. Ez utóbbi nem megoldás, mert ahogy a Szent György és a Sárkányban, a Sárkány, mint virtuális lény bedarálja az őt létrehozót, úgy bármelyik politikai pólus bedarálja az őt támogatót. Ezért sose aggódjunk, ha valaki egyik napról a másikra befutott vállalkozó lesz, mert tudott csatlakozni a pénzhez, mert ennél sokkal rövidebb idő alatt darálja majd be őt a rendszer. Ugyanis a virtuális lények magukat hizlalják és nem másokat. Az csak illúzió, hogy a pillanatnyi vagyonosodás örökre szól. Komoly esetben az élettel szoktak fizetni.
Az alapítványok ma, a jelen értékrend miatt nehezített pályán vannak. Nem az állam feladata őket eltartani. Hanem a közösségi önszerveződés dolga. Ha ezt az emberek még nem értik, akkor nagy árat fognak fizetni. Ugyanis az állam lassan kivonul minden térről (oktatás, egészségügy, nyugdíj, szociális feladatok), egyre nagyobb önfogyasztással működik. Minden sorsszerű, mert át kellene alakulnia. Ahogy az amerikai közgazdász mondta, ha nem teszik, végük van.
Amíg a modern államok jól elvannak magukban, észre sem vették, hogy náluk nagyobb államok jöttek létre, a globális multi cégek, melyek nem adóznak, országnyi GDP-t termelnek, működtetik a virtuális világot, és a modern állammal ellentétben nyereségesek. A modern állam kényelemből és kapzsiságból átterelte az életet a virtuális világba, így anélkül, hogy észrevette volna, átjátszotta a vezetői szerepét azok kezébe. Így már a nagy multi cégek irányítói mondják meg, mi lesz a jövőben. Vicc az, hogy az államok nem csak azt nem vették észre, hogy átadták a hatalmat, de még azzal sem szembesültek, hogy létezik a konkurencia, amit ők neveltek fel.
.
A nemzettudat fejlődése
A Millió éves civilizációk c. könyvben bemutatásra került, hogy minden civilizáció esetén igaz a folyamatos fejlődés elve. Ez azt jelenti, hogy az élet struktúrája folyamatosan változik, a körülményeknek megfelelően. Olyan ez, mint az iskola. A tananyag illeszkedik a diákok fejlődéséhez. Így év végén már többet illik tudni, mint az évnyitón, és ezt híven tükrözi a tananyag és a tanárok elvárása is.
Hasonlóan fejlődik az állam szerepe és a nemzettudat fogalma. Erre utalt az amerikai közgazdász. Sumer idején egy nemzet volt, majd a civilizáció bővülése révén nemzetek jöttek létre. A történelem során az államok és nemezetek szerepe is folyamatosan fejlődött. Napjainkra, a tanév vége felé járunk, és már sokat vár el a létezés az embertől, mármint a tudati megértés szintén. Ezt támogatja/provokálja az állam és a nemzettudat teljes mértékű átértékelődése, mely sorsszerű. A modern állam már inkább világállam jelleget ölt. Hogy ez jó-e vagy rossz, azt majd meglátjuk. De a modern állam egyre ridegebb lesz és egyre távolabb kerül az egyéni embertől.
Ezzel párhuzamosan, ezt kompenzálva, egyre nagyobb szerep hárul az önszerveződő közösségekre. Annak idejéén Kína úgy gondolta egy méretes fal megépítésével kizárja az életéből a változást és kerítés mögött összetartja a népet, akár a tigriseket az állatkertben. Ahogy a történelem ezt bizonyította, nem sikerült. A modern nemzet már úgy épül fel, hogy sok önszerveződő közösség mint az emberi sejt, alkotja a nagy testet. Nem lesz már egységesnek nevezett nemzettudat, ahogy az amerikai közgazdász már 2000-ben sem látta ilyennek a világot. Ma már csak virtuális nemzetek vannak, nemzettudat valójában nem nagyon van, hiszen ha lenne, német a németet, magyar a magyart nem zsákmányolná ki.
A jövő a hasonló értékrendet képviselő kis létszámú, önszerveződő közösségekre épül, mely közösségek laza kapcsolatban állnak egymással. Ma amerikai az, aki annak nevezi magát, mindegy hol él. Hasonlóan igaz ez a kínaiakra is. Ha itt élnek, akkor is kínaiak, annak tartják magukat, őriznek az ősi kultúrájukból annyit, amennyit tudnak. De a világon sok ilyen kisebb-nagyobb közösség van, és ők a kínai nemzet. Hasonlóan sok magyar él szerte a világban, sok helyen kisebb közösségekben, és valamilyen szinten őrzik az ősi kultúrát, abból annyit amennyi lehetséges. Ők a magyar nemzet.
Éppen azt tartom fontos dolognak, hogy ma már az is lehetséges, hogy a világon bárki, aki magyarnak érzi magát, és őriz a kultúránkból bizonyos szintet, jogosult a magyar állampolgárságra. Ez fontos dolog, mert éppen ezeket a fizikailag egymástól távol élő közösségeket köti össze egy nemzetté. A nemzettudat már nem annyira közös, mint a 48-as forradalom idején, de ez normális is, a civilizációnk életciklusának jelenlegi szakaszában, hiszen közel már az iskolaév vége, közeleg a vakáció. Még egy nagy nekigyürkőzés az utolsó korszaknak. Új korszak, új struktúra, új szerepben az állam és új minőségben a nemzettudat.
Mostantól a nemzettudat legfontosabb jellemzője az egyedi emberek önszerveződő közössége.