TTIP a lehetőség

Eddig mindig a rossz pólusról beszéltünk, de most nézzük meg mi lehet a jó benne. Mert minden esemény, hír a kétpólusú rendszerben értelmezhető csak igazán. Jelen esetben nehezebb a valós okok és lehetséges hatások kiderítése, mert hatalmas a titoktartás. Azonban a tárgyalásokon résztvevők is emberből vannak, el-el ejtenek egy egy mondatot…Miért a titkolózás? Mert nagy dologról van szó. A nagytőke tárgyal a nagytőkével. Itt nem Amerika és Európa a tét, hanem maga a fogyasztói társadalom túlélése. És akár még olyan megoldások is felmerülhetnek, melyek az átlagembernek is jók lehetnek. Na nem azért, mert valaki is jót akar tenni vele, hanem azért, mert így gazdaságosabb, vagy mert másképp egyszerűen nem lehet megoldani a problémát.

.

Óvakodj attól, akinek minden mindegy

A társadalom igazi haszonélvezői, és itt nem a kormányfőkre kell gondolni, mert ők csak színészek és nem a rendezők, már egy ideje jól látják, hogy a fogyasztói társadalom a jelen formájában nem tartható fenn. Ez a struktúra a jelen körülmények között nem tud üzemelni. A megváltozott feltételekhez új algoritmusok szükségesek. Ha eltekintünk az asztrológusoktól, a kínai horoszkópoktól, a sámánoktól, és csak a közgazdászokra hallgatunk, akkor úgy néz ki, hogy a modern világunk zuhanórepülésben van, mely egyre jobban közelít a szabadeséshez. Évről-évre egyre jobban, míg várhatóan 2019 körül vége a zuhanásnak. Becsapódunk. Az ilyenkor létrejövő káosz, a már meglévő kritikus tömeg, akinek már minden mindegy, jó talaja lehet akár egy forradalomnak is, világszerte. Ilyenkor legrosszabbul nem az a háromgyerekes anyuka jár, aki folyamatos műszakban dolgozik rabszolgaként, míg férje munkanélküli, hanem az akinek már megvan a negyedik magánrepülője is.

Mivel már mindenki látja, hogy a közeli jövőben a technikai fejlődés révén egyre kevesebb lesz a munkahely, a munka révén már nem tudnak az emberek megélni, így a fogyasztói társadalom nem tud fogyasztani, ezért a TTIP célja a jelen létforma konzerválása egy módosított struktúrában. Tehát, azért tárgyal a nagytőke a nagytőkével, hogy valahogy túléljen.

Az amerikai tőke otthon már nem hogy fejlődni nem tud, hanem egyenesen veszteséges. Egyik tőkés úgy tud piacra szert tenni, ha a másik veszít. Messze már az az idő, mikor mindenki bővült. Pedig bekebelezték már az oktatást, egészségügyet, államapparátust, az emberek a fejük tetejéig ülnek diákhitelben, egészségügyi hitelekben, autó, ház, fogyasztási hitelekben. De itt a helyzet már nem fokozható, mert elérték a határokat, a fizikai korlátokat.

Európa 2008 óta nem talál magára, hiába a kamu statisztikák a növekedésről (nagyotmondás, kis hazugság, nagy hazugság, statisztika). Egyszerűen nem tudja merre tovább. Hiába másolják le az Amerikában sem működő dolgokat, érdekes módon azok itt sem működnek.

Ezért egy gazdasági érdekközösséget terveznek létrehozni, hátha jobb lesz címszóval. Mivel a tőkének elege van már a kormányokból, mert túl drágák, kiszámíthatatlanok, nehezen kezelhetők, ezért kiveszik a kezükből az irányítást és csak mint bábok, virtuális feladatokkal maradnak.

.

És mi a lehetőség?

Amerikában egy dolog számít a pénz. Ha valamiben ott a profit lehetősége, akkor azt megvalósítják. Akár annak az ellenkezőjét is, mint amit addig tettek. A lehetőségek hazája.

Amíg nálunk most tervezik összevonni a háziorvosi körzeteket, mert nincs elég orvos, ezért minden háziorvos több pácienst kap majd, vagy Németországban a kórházi orvosok száma a fele a szükségesnek, ezért minden orvos reggeltől-estig benn van a munkahelyén, addig Amerikában rájöttek arra, hogy pénzügyileg sokkal gazdaságosabb, ha egy orvos kevés számú beteggel foglalkozik, de azt nagyon alaposan teszi. Ugyanis a költségekben a legkevesebb az orvos bére. A drága elem a sok vizsgálat, a beteg folyamatos kivizsgálásai, a nem megfelelő szakmai hozzáállás miatt a sok táppénz, rokkantság. Ezért úgy számolják, hogy ha egy orvosnak van 150-250 betege, de arról mindent tud, napi öttel ha foglalkozik, de nagyon alaposan, és napi szinten segíti annak  a gyógyulását, akkor ez radikálisan olcsóbb, mint a futószalagon végzett egészségügyi ellátás, nem beszélve a hatékonyságbeli különbség révén jelentkező pénzügyi megtakarításokról.

Ilyet már japánban is tudnak, hiszen több helyen az orvost azért fizetik, hogy páciensei egészségesek legyenek. Míg nálunk, vagy Németországban pontokat vadásznak az elvégzett beavatkozások után, addig Japán azon részeiben éppen azt fizetik, ha kevés a pont, táppénz, betegség. Ezért az ottani orvos munkájának fele a felvilágosítás, nevelés. Valójában ez a prevenció, minden más illúzió.

Egyre jobban terjed ma az a gondolat, hogy a modern világi lét csak úgy menthető meg, ha alanyi jogon biztosítanak minden embernek egy bizonyos összeget, melyből minimálisan, de meg tud élni. Mondjuk Dánia már jó ideje hasonlóan működik (akinek nincs fizetése, munkanélküli segélye, az kap ilyen alapellátást), több holland városban is most vezetik be tesz jelleggel, Finnországban is országosan, Svájc nemsokára népszavazást tart erről a kérdésről. Svájc érdekes hely, mert mindenről a nép dönt, népszavazással. A nép a fő döntéshozó testület. A kormány pedig alárendeltje a nép döntésének, mert feladata a döntés megvalósítása. Ilyen volt valamikor a Magyar Szent Korona, mikor is a király a nép beosztottja volt, felelt a tetteiért. Amióta ez nem így van, azóta nem is mennek jól a dolgok a Kárpát-medencében.

Amerikában is több helyen tervezik kísérleti jelleggel bevezetni az alanyi jogon járó fizetést, mert közgazdászok úgy számolják, hogy az emberek sokkal egészségesebbek, a munkaerő hatékonyabban dolgozik, kisebb a munkanélküliség, és működni tud a fogyasztói társadalom lételeme: a fogyasztás.

A TTIP fő feladata kitalálni valamit, amivel a fogyasztói társadalom megmenthető. A sok ötlet között az egyik markáns amerikai ajánlat az alanyi jogon járó illetmény, melyet az egész EU-ban egyszerre kellene bevezetni, még olyan áron is, hogy a szegényebb országokat a közös pénzből meg kellene támogatni, akár hosszú éveken át.

A jóléti országok már szinte maguktól is vagy ehhez hasonlóan próbálnak működni, vagy most kísérleteznek ilyen lehetőségekkel régiókban, nagyobb városokban. Ebben élenjáró Hollandia. Ehhez képest állítólag éppen a volt keleti országoknak nem tetszik ez a dolog. Ezekben még más a gondolkodás, mély sebeket ütött rajtuk a szocializmus, sok helyen még nem dőlt el, hogy az ország milyen struktúra mentén működik, nem alakultak ki még az egyensúlyi rendszerek, ezért hol az egyik pólust élik meg, hol a másikat, hol megfagynak, hol elégnek, de nem találják az arany középutat.

.

Személyes véleményem

Sok idő a gondolkodásra már nincs. Mikor a repülő zuhan, egy dolog kevés: az idő. Ahogy láttuk, mikor kellett, Európa nem tudott együtt gondolkodni. Sőt, két pólus mentén polarizálódott (jöjjön mindenki – ide senki se jöjjön), és ez már szakadáshoz is vezethet. Ezért a magam részéről nem látom nagy realitását tannak, hogy hip-hop meg tudjanak egyezni. Valami nagyon erős nyomás szükséges ehhez, ami több mint a pénz.

A magam részéről annak örülök, hogy már rendesen fúj a változás szele. Ez egy olyan információs tudatmező, mely az új kor, az utolsó nagy emberi ciklus virtuális lénye. Lásd Ébredés c. könyv, Nemzettudat és alapítvány c. cikk, Millió éves civilizációk c. könyv. A kínai horoszkóp szerint vélhetően nagy harcot vív majd 2018-ban a megrögzött struktúrákkal. És győzni fog, mert győznie kell, ez a civilizáció sorsa (lásd Metamorfózis c. könyv).

Véleményem szerint 2019 után lesz arra lehetőség, hogy az emberiség, túlélve nagy áldozatok árán a falanszter korszak bukását alkalmazni kezdje azokat az új struktúrákat, melyek nélkül nem fog ennyi ember így együtt élni a Földön. Akkor lehet alapeleme az életnek az alanyi jogon járó élet, a vegyszermentes mezőgazdaság, a valódi okokat gyógyító orvoslás, az gyermek fejlődési igényeit alapul vevő pedagógia, és egyáltalán a tudatosság valamilyen szintjét elérő emberhez illő élet, melyben az ember megéli emberi mivoltát.



Comments are closed.