A modern világ hajtóereje a profitéhség. Ma minden cég profitot termel. Egyébként mindegy mit gyárt, milyen tevékenységet folytat, lényeg a profit. Így képződnek a nagy lufik. Büszkén vállaljuk, hogy a világ a szolgáltatásokra épül úgy, hogy nincs érdembeli termelés.
Másik hajtóerő az uralkodási vágy, mely az agresszióval karöltve, a félelmet felhasználva ostorként remekül alkalmas az amúgy is zombi világ meglovaglására. Erre mondja a vallás, hogy a pokol mélyére kerülnek azok, akik ilyen értékrendet képviselnek.
Én csak annyit mondok, a karmák kiegyenlítődnek.
Aki sokat ment mélyre, nem biztos, hogy fel tud emelkedni. A vallás szereti használni a pokol fogalmát. Valójában van egy ehhez hasonló struktúra, mely olyan, mint egy erős középkor, de modern változatban. Képzeljük el a mai világunkat, de kicsit keményebb változatban. Értelmetlen élet és munka, napi harc a létért és nincs senkiben sem egy szikrányi szeretet, sem egy mosoly. Úgy éljük le elég hosszú életünket, hogy egyetlen egy arc sem mosolyodott ránk, senki meg nem simogatott, nem nevetett ránk. Van egy mondás, mely szerint jót nem mindenki tehet velünk, de rosszat bárki. Nos, itt ez a mondás alapelv. Mert jót senki sem fog tenni, de rosszat mindenki. Csupa olyan ember van ott, akinek ezt meg kell éreznie a saját bőrén. Az ott lévőknek meg kell érteniük és meg kell fejlődniük azokat az élményeket olyan mértékben, hogy kialakuljon a moralitásuk. Ez valójában egy nevelőintézet, egy olyan dimenzió, ahol meg kell élni azt, amit tettünk másokkal. Olyan erősen meg kell élniük az ellenoldalt, hogy elegük legyen belőle az ott levőknek. Soha a következőkben ne merjen eszébe jutni ilyesmi. Lehetséges olyan mélyre menni egy életben, hogy oda lehet kerülni (lásd napjaink). Garantált a siker. Itt formálódnak a legjobb jellemek a következő egymillió évre.
A Metamorfózis c. könyvben bemutatásra került, hogy aki nem éli a sorsát, aki nagy ívben elkerüli karmikus kapcsolatait és sorsfeladatait, az ezeket a feladatokat újra hozza következő életében, az újak mellé. Ha ezt kétszer-háromszor eljátsza, megesik az, eleve úgy születik le, hogy összeroskad a terhek alatt. Ilyenkor egész életre beteg gyermekként jön erre a világra. Mivel ekkor rosszat tenni nem tud, csak szeretni és igényli is a szeretetet, ezzel az élettel megváltja múltját, és gyakran szüleit is, és legközelebb tiszta lappal indul. Talán tanul is belőle.
Akik még erősebb moralitásellenes cselekedeteket hajtanak végre, nem ússzák meg ennyivel, hanem mennek az átnevelő dimenzióba. Az egy fokkal kellemetlenebb, de van, amikor már szükséges, hogy elérjük adott emberek ingerküszöbét. Ott ez garantált.
Jelen értékrendünket megvizsgálva érthető, hogy miért születik egyre több sérült gyermek. És ez tendencia. Ez még semmi, de milyen tömeg kezd hamarosan kialakulni az átnevelő dimenzióban, és itt a Földön markáns mértékben csökken párhuzamosan a születések száma. Sokan mennek oda, kevesebben jönnek ide.