Kegyelmi állapot

III. rész

.

Bár sok helyen látni, hogy kristályokat használnak bizonyos terápiákban, és sok gyógyhatású szerben van kristályőrlemény, de ez olyan messze áll a lehetőségektől, mint amikor az óvodás a homokozóban játszik, ahhoz képest, hogy galaktikus űrutazásban  az űrhajó kapitánya lenne. Sok nagyságrend a különbség a lehetőség és a valóság között. De ilyen földhözragadt gondolkodással nem is lehetséges ennél több.

A világ sok modernnek nevezett országában levédték a gyógyítás szót és a fogalmat, amit jelent. Konkrétan több helyen törvények szabályozzák, hogy gyógyítani csak orvos gyógyíthat, a modern orvoslás által elfogadott módszerekkel, eszközökkel és gyógyszerekkel. Így sok helyen kizárták a természetet és az annál még hatásosabb kristályterápiákat, mikor is nem a természet oldja meg a problémákat, hanem egy fokkal feljebb, egy magasabb létsík, az univerzum nálunk nagyságrenddel intelligensebb dimenziója.

Éppen ezért mostantól arról beszélünk, hogy a kristályok harmonizálnak folyamatokat. Azonban ezt nem csak fizikai síkon teszik, hanem lelki és szellemi szinten, sőt az okokat is harmonizálják testi, lelki és szellemi szinten. És itt jön az érdekes dolog. Még csak itt-ott kapizsgáljuk, hogy adott betegségnek mi az oka, az anyagon túli okok körébe csak a lélek fogalma kezd lassan becsúszni, de az univerzum a valóságot tudja. Az anyagon messze túlmutató valóságot. Mi nem vállaljuk fel, mert akkor másnap be kellene zárni az egész fogyasztói társadalmat. Az univerzumot viszont ez nem érdekli.

Jó példa erre az inzulinrezisztencia. Valódi oka az idegrendszer. A legtöbb esetben az első néhány év az iskolában elindítja. Aztán évekig lappang. Ha még egészségtelenül is táplálkozunk, akkor még erősebben lesz jelen életünkben. Felnőtt korban, ha már elég erősen jelen van, mert az idegrendszerünk nehezen bírja a munkahelyünket, a tévéhíradó információit, a szándékosan ránk öntött félelmeket, a gyűlöletkeltést, akkor berobban az inzulinrezisztencia, és olyan tünetekben nyilvánul meg, mint vándorló fájdalmak, állandó orrfolyás, többletfolyadék az ízületekben, alvászavar, ízületi görcsök, szürkehályog, elhízás, pajzsmirigy problémák, bélproblémák, emésztési problémák, nőgyógyászati kismedencei problémák, stb. Ha megadja az élet, hogy más krónikus betegség is jelen lesz az életünkben, akkor az egészségügy általában lecsap az első diagnózisra és ott ragad, akár örökre. Aztán tényleg csak az univerzum tudja, hogy adott esetben a reuma, a gyulladás, a kopás, a frontváltozás, vagy az inzulinrezisztencia okozza a vándorló fájdalmat, amit gyógyszerrel szinte lehetetlen elmulasztani. A gyógyszerek mennyiségét és számát emelgetjük, melyek szépen tönkreteszik a kiválasztó szerveket, úgy mint máj, vese, tüdő, végül a bőrt. És bezárul a kör.

Az inzulinrezisztencia tekintetében a modern egészségügy megáll ott, hogy 2020-2025 között cukorbetegség robbanás lesz a modern világban, és fogalmuk sincs a döntéshozóknak, hogy akkor majd mit tegyenek. Erre most kellene készülni, de akkor be kellene zárni a fogyasztói társadalmat.

Mi lenne a megoldás? Például a kiindulási pontot, az idegrendszert kellene rendbe tenni, de ehhez az egész életellenes modern világot meg kellene szüntetni és teljesen új alapokon egy emberbarát világot kellene létrehozni. Ez magától nem megy, majd jön a kényszer, hiszen az univerzum nem támogatja értékrendünket, mert pont ellentétes a világmindenségével.

Az is érdekes, hogy a táplálkozás váltsa sokkal kisebb hatással van az inzulinrezisztenciára, mint az idegrendszer állapota. Azaz leterhelt idegrendszerrel hiába eszünk bármit és bárhogy. Stabil idegrendszerrel viszont nagyobb a mozgásterünk a táplálkozásban.

.

Kegyelmi állapot

Képletesen szólva a fizikai test a szellem temploma. A modern ember fizikai teste olyan szinten beteg, hogy a temploma romokban hever. Ez úgy néz ki, mintha bizonyos cselekedeteinkkel mindig ütnénk egy-egy rést a falba, aztán egyre nagyobb lyukak tátonganak a falon, míg előbb-utóbb összedől az egész.

Amíg össze nem dől, addig van lehetőségünk javítgatni, foltozgatni, de adott mértékű károsodás után, már csak azt számolhatjuk, mikor dől a fejünkre az egész.

Kegyelmi állapot az, amikor már lassan összedőlne a templomunk, de észrevesszük, hogy az eddigi rombolás helyett javíthatnánk is. Sőt, neki is állunk a javításnak, amennyire tudjuk azt végezni. Sokszor már csak a Jóisten láthatatlan keze tartja és emiatt nem dől össze. Ha ekkor kezdjük el az építési, javítási munkát, akkor a Jóisten nem engedi összedőlni, ha kell még csodák is történnek, sőt maga is segít az építésben. Mi teszünk egy téglát a helyére, ő húz egy egész falat. Ez a kegyelmi állapot. Megértettük mit kell tennünk, még ha ezt egész életünkben nem is tettük, most elindulunk azon az úton, amin már rég kellett volna. De nem büntet minket senki és semmi, mert eddig nem úgy tettünk, sőt most sem vár el tőlünk senki maximális teljesítményt. Csupán tegyük meg azt, amit tennünk kell, olyan mértékben, amennyire erre képesek vagyunk. Ekkor érjük el a kegyelmi állapotot. 
Ha megértjük életünk lényegét, megértjük, hogy van sorsunk, életfeladatunk, embertársaink nem ellenségeink, hanem társaink, ha tudatosan kezdünk tenni életünk megvalósítása érdekében, akkor kegyelmet kapunk az univerzumtól, az intelligens erők támogatják azt, hogy rendbe tegyük testünket, lelkünket, szellemünket. Az egészség a három egyensúlya és egysége. 

A kristályok harmonizáló ereje leginkább akkor hat, ha az univerzum rendje szerint élünk és gondolkodunk. Ekkor JÁR a segítség, a rendező megjutalmazza azt, hogy kezdjük szerepünket játszani, még ha eddig nem is tettük. Legalább felébredtünk, megértettük a szerepet és megléptük. Ekkor jár a bizalom.

A kristályterápia leginkább kegyelmi állapotban hat, de akkor nagyon. Ilyenkor csodákra képes. Aki megérti és alázattal fogadja ezt a segítséget, majd tudatosan alkalmazza, részesül ebben a kegyelemben. Aki nem vár materiális bizonyítékot arra, ami az anyagon túli tartományban történik, de maga keres bizonyítékokat arra saját életében, hogy miért jutott ide, és mit kell változtatnia, hogy többet ne így legyen, az kegyelmet kap.

A cikk elején láttuk, hogy a mai kristályterápiák fényévekkel elmaradnak a lehetőségektől. Ennek oka egyfelől, hogy nem volt itt az ideje, másfelől most jutott oda a civilizáció, hogy fel kell ébredni az anyagból, azaz fel kell fedeznie az univerzum anyagon túli mivoltát. Ezekről a Millió éves civilizációk c. könyvben lehet olvasni.

A most kezdődő utolsó emberi kor feladata a kor szellem szerint, az anyagból való kiemelkedés megélése. Mai világunk olyan kellene legyen, mint az ógörög civilizáció modern keretek között, ahol az értékrend nem egymás ellen, hanem egymás érdekében mozgatná az embereket.
A kínai ősi kultúra idején nagy csoda volt, ha valaki annyira beteg lett, hogy egyszer életében alkalmaznia kellett a hagyományos kínai orvoslást (HKO). Ma ezzel szemben Kínában, a HKO rendelőkben hétvégeken hatalmas a zsúfoltság, mert az emberek szinte hetente menne kezelésekre, hogy a munkahetet végig bírják dolgozni. És a HKO heti alkalmazásával sem lehet őket meggyógyítani, csak az egészségromlás ütemét csökkenteni. Hasonlóan jó volt a homeopátia, vagy 100 évvel ezelőtt az antropozófus orvoslás, mikor a beteg embert 2-3 szer alkalmazásával meg lehetett gyógyítani. Ma már a homeopátia nem képes az mértéktelenül egészségtelen embert meggyógyítani, ahogy az antropozófus szerekből is legalább 20-30 lenne szükséges egy krónikus betegségben szenvedőnek. Ez azonban irreális megoldás.

Mai korunkban az igazi gyógyulás feltétele a tudatosság. Évekkel korábban Németországban sok gyógyszerre és minden gyógyhatású szerre rá volt írva, hogy csak akkor gyógyít, ha hiszünk benne. Nyilván ma már ezt nem nyomtatják rá a dobozokra. A modern ember a könnyebb utat választotta, úgy gondolja, az autószervizhez hasonlóan, 5-10 évente bemegy a szervizbe pár napra, ahol kicserélik az elkopott alkatrészeit, aztán újabb 5-10 évig nincs más dolga, mint nyomni a gázt, ahogy belefér.
Aki meg tudja fejlődni ezt a gondolkodást, annak jár a kegyelemi állapot, mikor az univerzum a kristályok erejével harmonizálja őt. Ez nem zárja ki a gyógyszerek alkalmazását, sőt ma legtöbbször, mikor kiderül betegségünk éppen a túlélés érdekében szükségünk van gyógyszerre. A betegség egy villanypásztor, mely igyekszik minket a sorsunk útján tartani (lásd Egészség c. könyv). Ha erről letérünk meg-megcsíp minket. Ha megtaláljuk az utunkat, JÁR nekünk az univerzum segítsége.



Comments are closed.