Szabadság

IV. rész

.

Az ősi keleti világban a sámánok úgy adtak össze két embert, akik össze akartak házasodni, hogy a felek megígérték, oda adják egymásnak a szabadságot. A ma divatos holtomiglan-holtodiglan, míg az ásó és kapa el nem választ, helyett azt fogadták meg, hogy egymásnak szabadságot adnak. Azt ígérték: „amíg neked boldogságot okozok, addig veled maradok”. Kicsit más ez, mint ma, mikor szerződéseket kötünk, ígérgetünk, bírtok levelet írunk alá, mely igazolja, megvettük a másikat. Elvettük a szabadságát, az ő szabadsága a mi fiókunkban van, de ha lehet, el is ássuk a szabadságát, biztos, ami biztos. Aztán hátradőlünk, mert a másik ember a mi birtokunk, akár egy autó. Kötünk is rá biztosítást, és nincs több gondunk az életben. Ez az anyagi szemlélet eredménye. Egy statikus állapot. A vásáron megtetszett, éppen volt nálunk annyi pénz, megvettük, hazavittük. Ő lett a feleség/férj. Megvettük a szabadságát. Mostantól ő a mi rabszolgánk, akit házastársnak nevezünk. Elvárásaink vannak, de kötelezettségeink nincsenek.

Ez a szemlélet híven tükrözi a mai gondolkodásmódot is. Ez nem egyedi eset, mert ilyen a szemléletünk az élet minden területén. Ezért is alkotunk végtelenül sok, betarthatatlan és sokszor értelmetlen, egymásnak ellentmondó törvényt. Ezekkel folyamatosan vesszük el egymás szabadságát. Folyamatosan korlátozzuk egymást, és ez által saját magunkat, még ha ez sokszor fel sem tűnik, nem hogy elsőre, de még csak második nekifutásra sem. Minél több a szabály és törvény, annál nagyobb a káosz, viszont kevesebb a szabadság. Boldog új világ.

Lehet-e a szabadságra született énekesmadár boldog kalitkában? Elpusztul. Sokan kérdik, a zombi filmek igazak lesznek-e valaha? Hát nézzünk körül! Már igazak! Az Éntudat nélküli emberek növényi vagy asztrál lényként élnek, távol vannak a tudatos léttől (lásd Egészség c. könyv). Boldog-e a modern ember? Beteg, depressziós, drogos, gyógyszerfüggő, alkoholizál, és legenyhébb esetben cigarettázik. Lehet-e egy megfojtó világban boldogan élni? Lehet-e a gerjesztett félelemben boldognak lenni?

Mit jelent a szabadság? Hát nem azt, hogy eltaposok mindenkit és mindent, mert megtehetem. Hanem azt, hogy megtehetek mindent, de moralitásom révén korlátozom magam. Korlátozom azért, mert a másik is számít. Működik bennem a szeretet, mely nem egy csöpögős fogalom, hanem az, hogy egyfelől vannak érzelmeim, másfelől gondolkodom is. Az ember érző és gondolkodó lény is. A kettő együtt és egyensúlyban. Aki nem érez, és akit csak az ego vezérel, az robot. Aki nem gondolkodik, és csak az érzelmei vezérlik, az asztrál lény, ösztönlény, akár az állatvilág. Akinek vannak érzelmei, tehát érez és gondolkodik is hideg fejjel, az a tudatos ember. Erre mondják, hogy szívgondolkodással bír. Érez, de nem az érzelmei vezérlik, hanem a tudata.

A szabadság filozófiája azt jelenti, hogy mindenkinek odaadjuk a végtelen szabadságot, és ő maga majd korlátozza saját magát azért, mert felfogta, ez bár jó a másik embernek, de jó saját magának is. Persze ma ez illúziónak tűnik, mert a társadalom az ellenkező irányba halad. Azonban egyik út sem vezet a végtelenbe, minden útnak egyszer vége, ennek az útnak, amin most haladunk, nagyon hamar vége lesz. A legtöbb ember, aki ezt olvassa, meg fogja élni ennek az útnak a végét. Tényleg illúzió mindez? Gondoljuk el, hogy háromezer évvel ezelőtt teljesen természetes volt egyes népeknél, hogy a házasság a már említett fogadalmat, és az ennek alapjául szolgáló szabadság filozófiáját jelentette. Akkor és ott természetes volt, hogy a házastársam szabad és én nekem nap mint nap meg kell tennem mindent azért, hogy ő érezze ezt a szabadságot, élvezze is, és önként döntsön arról, hogy korlátozza saját szabadságát azért, hogy nekem örömet szerezzen, hogy velem éljen. Gondoljuk el, hogy a mai fejjel primitívnek tartott népeknél ez teljesen természetes volt. Ma úgy gondoljuk, hogy mindenki, aki korábban élt, az egyre primitívebb volt, visszafelé haladva az időben. Mi, akik elvesszük egymás minimális szabadságfokát is, primitívnek nevezzük azokat az ősi népeket, akik szabadságban éltek, önmagukat moralitásukkal korlátozták a másik ember érdekében. Akkor ki a primitív? Aki tudja magát korlátozni, vagy az, aki képtelen erre, még csak meg sem érti ezt a gondolatot, és akit ezért büntetéssel kell fenyegetni?

A szabadság kérdése felmerül az egészség terén is. Szabad a döntésem, hogy korlátozom magam az élet bizonyos dolgaiban azért, hogy egészséges maradjak. Szabad a döntésem, hogy mértéket tartok. Nem azért nem teszek valamit, nem azért nem eszek meg valamit, nem azért teszek meg másvalamit, mert nem lehet, hanem mert én úgy döntöttem, és ez a döntés nem frusztrál, hanem az én döntésem. Ha valaki eldönti, hogy nem iszik alkoholt, bizonyos cél érdekében, akkor a szabadsága révén lemond az alkohol élményéről, de kap helyette másik élményt. Lényeg, hogy ez a lemondás ne lemondás legyen, hanem valami újnak a megtalálása. Tehát nem lemond az alkoholról, hanem megtalálja az alkoholmentes életet. Ekkor ez már nem frusztráló, hanem boldogító döntés. Szabad döntés eredménye. Egy új út élménye.

Hasonlóan van ez a kristályterápiával is.

Aki szabad döntése révén a tudatosság útjára lép, annak jár a kegyelmi állapot, az univerzum támogatja a döntését, és nála működik a kristályterápia. Ő képes magára és a kegyelmi állapot megélésre időt szánni. Aki egész nap az egóját szolgálja és azt mondja, hogy erre nincs ideje, annak bizony nem jár ez a kegyelmi állapot. Az univerzumot nem érdekli, hogy sok pénzt akarunk keresni, vagy fontos beosztásban akarunk dolgozni, ha nem élünk tudatosan, ha nem szakítunk időt és lehetőséget magunk számára a kegyelmi állapot megélésre, akkor ez nekünk nem jár.

A kristályterápia, mint az univerzum dimenziókon átnyúló ereje, nem azt támogatja, hogy az élsportban jók legyünk, nem azt, hogy a munkahelyünkön az eladási versenyben jobbak legyünk, nem azt, ahogy sok spirituálisnak nevezett könyvben bemutatott módon a pénzenergia bevonzását gyakoroljuk, mert mindez az univerzumban nem számít, nem érték, hanem azt, ha tudatosan éljünk a sorsunk szerint. Ez esetben foglalkozunk a szellemünk templomával, a fizikai testünkkel, illetve az Énünk fejlesztésével. Ahogy láttuk az Egészség c. könyvben, minden betegség az Én tanulási folyamata. Aki neveli az Énjét, annak JÁR a kristályterápia, nála hatni is fog nagyon erős mértékben az univerzum bölcsességének és erejének a megnyilvánulása. 

Éppen ezért másképp hat ugyanaz a terápia arra a sportolóra, aki éppen világbajnokságra készül, mint arra aki szembesült életével, el is indult a megértés, az ébredés, a tudatosság útján, de éppen mozgásában korlátozott. Brutálisan nagy különbségek lesznek abban, milyen módon harmonizál ugyanaz a kristály e két eltérő esetben.

Németországban sok évvel ezelőtt végeztek egy kísérletet. Cukorbetegeket szerettek volna meggyógyítani biorezonancia segítségével. A kísérletben azok vehettek részt, akik napi legalább három órát foglalkoztak a hobbijukkal. Aki azt mondta, hogy ő erre nem ér rá, azzal nem foglalkoztak. És ez jogos. Ugyanis, aki nem képes úgy szervezni saját életét, hogy magára is jusson idő, aki csak az egója szerint teljesít egész nap, annak NEM JÁR az univerzum segítsége.

Sajnos a biorezonancia is fel lett áldozva a pénz és profit oltárán. Az Egészség c. könyvben bemutatásra került, hogy a biorezonancia földi típusú rezgés, az anyagi ember megnyilvánulása, anyagi eszközökkel. Olyan rezgéseket gerjeszt vagy érzékel, melyek kizárólag a hasonmással (tükörképpel) képesek rezonanciába lépni. Mikor információkat gyűjtünk az emberről, akkor a lélek és a szellem tükörképre hangolódunk, és onnan kérdezzük le az információkat. Kezeléskor a tükörképre hatunk, az visszahat az étertestre, asztráltestre és magára az Énre. Tehát így áttételesen tudunk hatni, onnan informálódni, vagy harmonizálni, mindezt a hasonmáson keresztül.

A kristályterápia ezzel ellentétben az univerzum “rezgése” mely anyagi szinten nem mérhető, nem érzékelhető, mert abban a tartományban nem működik az anyagi érzékelésünk. A kegyelmi állapotban szakszerűen elvégzett kristályterápia eredménye viszont szinte azonnal érezhető. Ilyen például egy erős görcs vagy fájdalom radikális mérséklődése mondjuk öt percen belül és akár 90%-os eltűnése fél óra alatt. Ez viszont nem fájdalomcsillapító, nem a fájdalom érzékelés útját vágja el, hanem az okokat kezeli, harmonizál folyamatokat, melyek nem megfelelő működése vezetett a fájdalomhoz vagy görcshöz. A kristály “működése” anyagi szinten nem mérhető, de működésének anyagi szintű következménye igen. Például éppen ezt használják a digitális technikában, mikor is a kristályt használják órajel generátornak.

Ma úgy élünk, mintha a Föld kiszakadt volna a kozmoszból, mintha korábbi korok nem hatnának ránk, pl Sumer, Egyiptom, középkor, és a bolygónk csak úgy önállóan létezne a semmi közepén.  Nagyon érdekes ez a szemlélet, hiszen eddig ilyennel nem lehetett találkozni a történelem során. A hagyomány és a múlt tisztelete nem fesztiválok kérdése. Ma úgy tekintünk az életre, mintha egy növényt csak a virágával azonosítanánk. Pedig van gyökere, szára, levele, életciklusa, és egy külső környezet része. Ehelyett mi letépjük a virágot, és azt mondjuk, ez maga a növény. Elég erős leszűkítése a komplex világnak.

Mindenkinek a maga döntése, a szabadság filozófiája alapján, hogy miben hisz, mivel foglalkozik, hogyan éli életét, mivel keresi az egyensúlyi állapotát. Minden döntésnek lesz következménye. Egyik sem jó és nem rossz. Mindegyik egy-egy út. De mint utak, más élménnyel szolgálnak és máshova vezetnek. A mi SZABAD döntésünk, hogy melyik utat választjuk.



Comments are closed.