VI. rész
.
Néhány évvel ezelőtt dán egyetemen tanították, hogy egy évtizeden belül a pénz alapú társadalmat fel fogja váltani a kapcsolati rendszerre épülő civilizáció. Akkor ezt még sokan megmosolyogták, főleg a külföldi diákok. Azonban mára kiderült, mekkora igazság van a dologban.
.
A közösség fogalma
Az embernek öt ujja van a kezén, és ez az öt alkot egységet. Ha bármelyik hiányzik, akkor már nincs egység. És mind az öt különbözik egymástól. Hasonlóan a réten sok fajta növény van jelen és ettől rét. Ha csak egy nővényfajta lenne, akkor az már inkább a golfpálya.
Hasonlóan az emberi közösségben is sok különböző ember van jelen és azok együtt alkotják a közösséget. Ha spirituálisan nézzük, azt mondják, mindenki istentől származik, valójában Isten egy-egy tulajdonságát jeleníti meg, az egészből. Tehát egyik ember sem rossz, és nem jó, hanem a nagy egységből egy darab, mint egy nagy tortából egy szelet. Éppen ezért mondható, hogy minden emberben ott az egység, igaz ő dominánsan ennek csak egy jellemzőjét képviseli az nagy egésznek.
A közösség attól közösség, hogy mindenki ott van. Azonban kérdés az, mitől lesz élő egy közösség és mitől nem?
.
Sorsközösség
Részlet a Millió éves civilizációk c. könyvből:
„A Földön a sors közös. SORSKÖZÖSSÉG. Nem lehet falat húzni egy ország vagy egy földrész köré. Így tette annak idején Kína, mikor hosszú évek munkája nyomán megépült a Nagy Fal. Célja az volt, hogy távol tartsa a vándornépeket, azért, hogy konzerválja a múltat. Féltek a változástól. A mozdulatlanságot választották, ami a halál. Nem sikerült, mert az élet ellen tettek. De remek látványosság a fal megmaradt része napjainkban.
Minden bolygón az ott élő civilizáció sorsa közös. Együtt generálnak eseményeket és azokat együtt kell megoldaniuk. Senki nem vonhatja ki magát ez alól. Amikor valaki rossz életszemlélete miatt beteg lesz, akár halálos beteg, akkor nem vonhatja ki magát a felelősség alól. Nem bújhat az egészségügyi dolgozók vagy a gyógyszerek sorfala mögé. Meg kell oldania azt a feladatot, amit a sors hozott.
Minden mindenre kihat és ezek olyan életfeladatok, melyeket együtt generálunk, és ezért együtt kell megoldanunk. Egyénileg mindig elbukunk. Csak együtt lehet célba érni. Minden cselekedetünknek következménye van. A világ örült, mikor Kína törvényben rögzítette, hogy egy családban csak egy gyermek születhet. A világ úgy gondolta, ezzel megállítható a keleti oldalon tapasztalható túlnépesedés. Nem sokan gondolták akkor, mi lesz ebből. Mára kiderült. A kínai nemzet hatalmas karmát generált. Ugyanis a helyi értékrend szerint az egészséges fiúgyermek az, amelyiknek van értéke. Ezért a gyengébbeket és a lányokat sorra ölték meg, ahogy megszülettek. Ez modernkori népirtás. Hatalmas karmát generáltak ezzel, de nem csak maguknak, hanem az egész emberiségnek, akár a német nép a világháborúban. Helyi szinten már látszik, hogy túl sok a férfi és kevés a nő adott életkorcsoportban. A világra ható események csak ezután jönnek majd. Ez alól egy ország sem tudja kivonni magát, sem fallal, sem vizes árokkal. Mert sorsközösségben élünk.
Amit nem tud megemészteni a modern ember, az a múltja, a jelene és a jövője. Minden más rendben van. Napjainkban minden korábban élt emberre úgy gondolunk, hogy az nálunk primitívebb volt, sőt az időben visszafelé haladva egyre butább a társadalom. Ez csak azért nem igaz, mert Sumer nem hogy nem volt a barlanglakók kora, hanem olyan szintű tudást birtokolt az akkori ember, amit ma sem értünk meg, és messze állunk attól, hogy ezt tudnánk. Lehet, bután is halunk meg. Érdekes életszemlélet volt a sumer időkben, i.e. 3.500 körül. Ha egy családban meghaltak a szülők valamilyen balesetben vagy betegségben, és egy vagy több gyermek szülő nélkül maradt, a tágabb értelemben vett rokonság egyenesen versengett azért, hogy ki neveli fel a gyermeket vagy gyermekeket a sajátjaival együtt, meg nem különböztetve őket egymástól. Ha nem volt rokonság, akkor jöhettek az idegenek, például barátok, vagy az utcában, a környéken lakók. Hatalmas dicsőség volt, ha valaki befogadta más gyermekét, mert úgy hozta a sors. Fel sem merült, hogy ezt ne tegye meg. A leírások szerint egyenesen versengés zajlott, sokszor maguknak az isteneknek kellett dönteniük, mert az adott város istene elé mentek a rokonok, ugyanis többen is be akarták fogadni az árván maradt gyermeket. Ami még megdöbbentőbb a mai ember tudatának, hogy hasonlóan történt ez az öregekkel. Természetesen a gyermekek tartották el idős szüleiket. Ha nem voltak gyermekek, vagy meghaltak, esetleg nagyon messze éltek, akkor jöttek a barátok, utcabeliek. És nem volt egyetlen egy materiális törvény sem, ami mindezt előírta volna. Működött a moralitás. A mai világot ismerjük. Évtizedeken át gyűjtjük a nyugdíjat, aztán vagy a tőzsde viszi el, vagy csak úgy egyszerűen eltűnik. A kamatokat, nyereségeket, költségeket úgy számolják, hogy nem létezik olyan matematikai műveletsor, mely az adott eredményre jutna. Leginkább a hasraütésre emlékeztet. Brutális különbség egy primitívnek tartott korszak és a jelen között? Ötezer évről beszélünk. És melyik lehetett a jobb, az élhetőbb? És melyik a primitívebb? Költői kérdés, nem kell rá válaszolni.”
CIVILIZÁCIÓNK EGY FOLYAMAT. A MAI EMBER SORSKÖZÖSSÉGBEN ÉL MÚLTJÁVAL ÉS JÖVŐJÉVEL, A SUMER NÉPPEL ÉS A MAJDANI ESZKIMÓ VILÁG (lásd Az ember tragédiája) KIHALÓ EMBERISÉGÉVEL IS.
.
Élő közösség
A modern világ az egóra épül és a profit mentén szerveződik. Ez egy kényszerközösség. Az ilyen közösség valójában nem él, csak lélegeztető géppel tartják életben. Aztán, ha jön a takarítónő porszívózni, könnyen vége lehet…
Élő az a közösség, ahol egy nem materiális, hanem morális IDEA mentén szerveződik az élet. Sok materiális idea is bír szervező erővel, mint mondjuk a pénz, mikor összetart egy zsoldos hadsereget. Aztán ha elfogy a pénz, széthullik a közösség. A moralitásra épülő közösség előnye, hogy az anyagi világ csődje nem hogy nem teszi tönkre a közösséget, hanem egyenesen meg is erősíti.
.
Egyéniségek
Több egyesület, közösség vezetője mondja folyamatosan, hogy az emberek eltűnnek a közösségekből. Az emberek nem akarnak tartozni olyan közösséghez, ahol van egy főnök, aki megmondja a tutit. És a nevezett közösségi vezetők nem értik miért van ez, mit tesznek ők rosszul.
Valójában nem tesznek rosszul semmit, csak a világ megváltozott, és ők ezt nem akarják észrevenni, hasonlóan ahhoz, ahogy a világ változását sem akarja modern társadalmunk észrevenni és görcsösen ragaszkodik a megkövesedett, megavasodott struktúrákhoz, melyek ma már nem képesek a világot szolgálni. A lovak megdöglöttek, autókat kaptunk, csak nem akarunk sofőröket képezni, a lovasokat ültetjük a kormánykerékhez.
.
Az új kor ÉLŐ közössége
Részlet az Ébredés c. könyvből:
„Az ember életének velejárója, hogy ismerősök, barátok veszik körül. Kis gyermekként előbb a szűk család, később a tágabb család, majd iskolatársak, felnőttként munkatársak. Ebből az ismerősi körből kialakul egy kisebb közösség, melyet baráti körnek nevez. Velük együtt tud nevetni, sírni, pihenni, szórakozni. Feltöltik egymást energiával.
Később kialakul a párkapcsolat és a párjának a kapcsolatai is megjelennek az ő életében. Ott is rokonok, barátok jelennek meg, lassan a két halmaz egyesül, azaz a saját ismerősi kör és a párkapcsolatból származó ismerősi kör.
Aztán érdekes dolgok történnek. Az illető személy kezd megváltozni. Vagy „csak úgy magától” kezd „érdekes” könyveket olvasni, „érdekes” filmeket nézni, vagy valamilyen „gyógyíthatatlan betegség” kényszeríti bele őt a másként gondolkodás világába. Tény, hogy egy-két év alatt teljesen meg tud változni a gondolkodásmódja és értékrendje. Mivel ez a kettő meghatározza beszédstílusát is, ezért a külvilág észreveszi és visszajelzi a változást. A változás eredménye, hogy az illető már nem lesz kompatibilis a régi baráti körével, ugyanis ő már másképp látja a világot. Zavarja, hogy a régi barátok hogyan tudnak rágódni olyan egyszerű dolgokon, melyek számára a napnál világosabbak. Nem érti, cukorbeteg rokona miért eszik több szelet tortát, mikor tudja, ilyen esetekben rendszeresen a mentő viszi el. Nem érti, barátnője hogy nem fogja fel, hogy a nem működő házasságát a harmadik gyerek sem menti meg, ahogy nem tette ezt az előző kettő sem. Azt sem érti, hogy testvére miért nem akarja felfogni, hogy a gyógyíthatatlan nőgyógyászati betegsége nem a véletlen műve, hanem a rossz párkapcsolaté, és mivel párkapcsolatában csak negatív energiák áramlanak, ezért egyetlen megoldás a válás, mielőtt még túl mélyre megy a betegségben.
A régi baráti kör kezd csodabogárként nézni a tudati fejlődésen átesett személyre, van aki egyenesen bolondak tartja. Egyre jobban kezdenek elhidegülni egymástól. Végeredmény az lesz, hogy a tudati fejlődés eredményeként éppen az a személy, aki nagyot fejlődött, azzal szembesül, magára maradt, nincsenek barátai. Egyre jobban bezárkózik. Zárkózottsága egyre nagyobb mértéket ölt. Betegséggé fajul. Ő, aki nagyon értékes ember, önértékelési problémákkal küzd. Ennek következménye a csontritkulás, gerincbetegségek kialakulása, esetleg a fogak elvesztése is lehet.
A következő ábrát nézve látható, hogy a kiválasztott személy kiszakad ismeretségi köréből, és például csak egy ismerőse tart vele együtt. Még párkapcsolata sem akar az új útra lépni. Itt le is zárul az élet első szakasza. Ezután egy teljesen új szakasz kezdődik, ahol új barátok lesznek és új párkapcsolat. Ezek az új kapcsolatok hasonló gondolkodásmódot, hasonló értékrendet képviselnek. Éppen ettől lesznek ők a barátok, hiszen a régi barátok már nem tudnak illeszkedni a változáshoz.
Ez a változás egy krízis. Egy világvége. Valami meghal bennünk, és helyére valami új születik. Első és legfontosabb, hogy el kell fogadni a világot olyannak, amilyen, és nem kell törekedni arra, hogy mindenáron megváltoztassuk. Ugyanis nem lehet. Alapszabály, hogy nem kell mindenkinek megváltoznia. Csak annak kell, akinek ez a karmája. A beszélgetés nem más, mint értékrendek találkozása. Ha nagyon eltérnek ezek az értékrendek, akkor a beszélgetés vitával, esetleg haraggal végződik.
Nem feladatunk a mások megváltoztatása, még ha az a férjünk vagy feleségünk is. Mert nem biztos, hogy lehet. El kell mindenkit fogadni olyannak, amilyen.
A színházban, Az ember tragédiájában Ádámnak nem feladata, hogy Éva szerepét átírja. Ugyanis Ádám „csak” egy szereplő és nem az író, de még csak nem is a rendező. Szintén ebben a darabban minden szereplőnek más és más a szerepe. Nem mindenki Ádám, és nem mindenki Éva. Éppen ettől érdekes a darab. A különböző karakterek teszik széppé, érdekessé.
Az életben sem kell mindenkinek egyformának lennie. Szükség van munkásra, vezetőre, orvosra, és ellenőrre is. Ami viszont fontos, hogyan játsza az illető a szerepét. Nem mindegy, hogy egy ellenőr tényleg „csak” a feladatát látja el, vagy ezen túlmenően mások életét indokolatlanul megkeseríti. Az életben úgyis mindig az energia kiegyenlítődés elve működik. Aki túl nagy potenciált halmozott fel életvitele, viselkedése által, az azt visszakapja, mint energia kiegyenlítődés. De nevezhetjük ezt akár a Karma Törvényének is. Egy és ugyanaz a kettő.
A második és szintén fontos teendő, hogy találnunk kell hasonló gondolkodású, hasonló értékrendet képviselő embereket, akikkel barátságot lehet kialakítani. Aki az ébredési folyamaton átesik, annak mindig két élete van. Az első, a fejlődés előtti, amelynek jellemzője egy adott gondolkodásmód (értékrend) és az ehhez illeszkedő emberek, barátok, párkapcsolat (házasság). A fejlődés utáni élet jellemzője egy teljesen új gondolkodásmód (értékrend), új barátok, új párkapcsolat (új házasság). Csak azok a párkapcsolatok (házasságok) élik túl az ébredést, ahol mindkét fél együtt fejlődik. Ahol ez nem közös életfeladat, ott békében és szeretettel el kell válni.
Mikor szakad a párkapcsolat, sok nő mondja, inkább visszarendezné az egészet, csak maradjanak együtt. akinek életfeladata a fejlődés, az nem tud nem fejlődni. A fociban mi van, ha a csatár nem akar futni? Lecserélik. Az élet is ilyen. Mi van, ha Az ember tragédiájában Ádámnak már tele van a hócipője a szerepével és leegyszerűsíti? Legközelebb nem ő játsza a címszerepet. Az élet is ilyen. Aki nem vállalja fel a fejlődést, ami a karmája (sorsa), azt a létezés kikapja a színpadról. Az élet nem arról szól, amit szeretnénk, hanem arról, amit tennünk kell.
A párkapcsolatot tekintve, amikor a két fél közel egy időben (egyszerre) éli meg a fejlődést, akkor ennek következménye egy fantasztikusan jó kapcsolat, egy igazi barátság, mely legtöbbször egy életre szól, boldogságban, szerelemben és egészségben. Igen, így is lehet.
Azonban, ha a két fél között érezhető a tudatszint (értékrend, gondolkodás) különbség, akkor rendszerint szakad a kapcsolat, ugyanis egyre nagyobb szakadék tátong a két fél között, mely már át nem hidalható sem pénz, sem szex, sem egyéb földi „érték” segítségével. Még a szakítás félelme sem tudja őket összetartani.
Ki képzeli azt, hogy egy táncospár meg tudja nyerni úgy az élet versenyét, ha az egyik fél profi táncos, míg a másik az alaplépéseket sem ismeri, sőt természeténél fogva nem is akarja tudni? Ettől ő nem jó és nem rossz, csak nem illik a táncos párjához. Neki olyan pár kell, aki szintén kezdő.
Az ébredés sorszerű azoknak, akiknek ez a karmája, de lehetetlen azok számára, akiknek ez nem életük része. Ők ettől nem jók és nem rosszak, de nem ez a szerepük. Akinek viszont ez a sorsa, annak változatos élete lesz, és különböző életkorszakainak megfelelően más és más baráti köre lesz, illetve akár több házassága is. Ami tegnap jó volt, ma már lehet, hogy nem az.”
Az új kor ÉLŐ közössége azokból az egyéniségekből áll, akik egy szinten strukturálódnak, közös idea mentén szerveződnek. Lehet ez a felébredt, a tudatosan gondolkodók közössége, akik lehet az életben fizikailag csak ritkán találkoznak, de tudnak egymásról, hasonló értékrendet képviselnek, együtt gondolkodnak, és lehet fő kapcsolatuk fizikai szinten a virtuális világ.
.
Hogyan építsünk közösséget?
Semmiképp se úgy, ahogy eddig. Új kor, új ember, új típusú közösség, mely individuumokra épül. Teremtsünk olyan értékrendet magunkban, majd körülöttünk, mely a moralitásra épül, és egy percig se akarjuk a másik embert leigázni. Adjunk olyasmit a közösségek, mely a moralitásból indul ki, és ez lesz egy összetartó erő is egyben.
Értsük meg, hogy mindenki más. NE A HASONLÓ EMBEREKET KERESSÜK, mert a közösség nem egynemű, hanem változatos. Az összetartó erő a gondolkodásunk, az idea, mely köré szerveződünk, de mind különböző emberek. Közös vonásunk az élet tudatos értelmezése.