Gazdasági diktatúra, és azután?

Madách Imre Az ember tragédiájában szépen bemutatta, előre, milyen lesz a jelenünk. Olyan, mikor egy dolog a szempont: a célszerűség. Csak az készül el, ami célszerű. Például Amerikában ha egy faluban nem gazdaságos az internet üzemeletetése, azaz nem célszerű a profit számára oda befektetni, akkor ott nem is lesz internet és ezt mindenki el is fogadja.

A célszerűség jegyében Magyarország EU csatlakozása után lebontották a cukorgyárakat, még a legújabbat és legmodernebbet is, Kabán. Elvitték az utolsó téglát is, mert így volt célszerű a profitnak. Aztán célszerű volt kivágni a szőlőket, bezárni a húsgyárakat, tejgyárakat, stb. Ma már lassan célszerű felszámolni a magyar málna, dinnye és egyéb élelmiszerek termesztését. Célszerű behozni az autóipart, melyet a nyugati gyáraknak célszerű idehozni, mert olcsó a munkaerő, adót meg ezek a multik úgysem fizetnek külföldön, csak a bérek járulékait.

A profit célszerűsége átrendezte a világot. Sőt irányítja a világot. Irányítja a politikát, az országok vezetőit, a sportot és gyakorlatilag mindent.

Ezzel párhuzamosan kinőttek a globális világcégek, melyek sehol sem adóznak, ugyanakkor a modern technika révén kezükben tartják az egész modern emberiséget. Nem is ritkán utalnak arra ezen cégek magasabb rangú vezetői, hogy a világot ők vezetik, nem a politikusok.

Mindez valójában az egész Földre kiterjedő gazdasági diktatúra, mely helyenként más és más módszerekkel tartja fenn hatalmát. Sőt kiterjeszti hatalmát az élet minden szegmensére.

.

Az álarc

Részlet az Ébredés c. könyvből:

“Az információs tudatmező gyakorlatilag egy virtuális élőlény, mely maga legtöbbször nem tud materializálódni, hanem embereket állít a saját szolgálatába, azok energiájából táplálkozik, ugyanakkor támogatja is őket (nyilván a saját érdekében).

Amikor valaki saját maga csatlakozik valamilyen információs tudatmezőhöz, akkor azt támogatja a saját energiájával, például ad egy egység energiát. Az adott információs tudatmező is ad egy egység energiát, az együttműködés szinergikus hatású, azaz egy meg egy legalább négy. Így az információs tudatmező is bővül egy egység energiával, és a hozzá kapcsolódott egyén is. Ez akkor igaz, ha valaki szeretetből csatlakozott az információs tudatmezőhöz. Amikor egy ember csak kényszerből csatlakozik, akkor az ő energiaszintje nem bővül, hanem csökken, az információs tudatmező mint egy vámpír elszívja az energiáját. Ha pedig az egyén ellene fordul, az információs tudatmező tönkretetszi az embert.

Ezek az információs tudatmezők bár rendelkeznek tudattal, nincsenek érzelmeik. Minden információs tudatmező egy virtuális élőlény, akár egy számítógépes játékban. A fizikában az energiának nincs érzelme. Ahogy a fény is a fizika törvényei szerint „működik”, és semmilyen érzelmet sem táplál semmi és senki iránt. A víz is a fizika törvényei szerint halad, és nincs lelkiismeret furdalása, ha elmos egy falut. Tette a dolgát. Az információs tudatmező nem kivételezik semmivel és senkivel, semmilyen körülmények között. Nem ismer könyörületet. Akár egy szoftver. Úgy működik, ahogy megtervezték, beprogramozták.

Az információs tudatmezők gyakran szép álarc mögé bújnak, mosolyognak. Meg kell csak nézni a világon a diktatúrákat. Egytől egyig mindnek meg van a maga vonzó álarca. Hogy mi van mögötte, azt csak az tudja, aki megéli azt napi szinten. Ettől ez az információs tudatmező nem jó és nem rossz, csak így működik. A világ nagy diktatúráit megnézve, mind teljesen hasonlóan működnek, majd hasonlóan buknak meg. Ez nem csoda, hiszen ezek az államok ugyanahhoz az információs tudatmezőhöz csatlakoztak.

Az információs tudatmező célja, hogy minél több támogatója legyen, hiszen azok energiájából él ez a virtuális élőlény. Célja elérése érdekében irányítókat, vezetőket nevel ki, akik bevonzanak széles néptömegeket. Mikor ezek a vezetők már nem szükségesek, elbuktatja őket, ezért minden egyéniség elbukik. Az információs tudatmező úgy irányítja követőit, hogy azok szembeszálljanak a konkurens tudatmező követőivel. Úgy játszadoznak az embertömegekkel (ezek az információs tudatmezők), akár a sakkozók a sakkbábukkal.

A sztereotípia jelentése: általánosítás egy adott dologról, helyzetről, egy előítélet. Megfelelője az „úgy szoktuk”. A sztereotípia nem jó és nem rossz, jelentése nem negatív és nem pozitív. Mondhatnánk úgy is, egy elvárt viselkedési norma, mely elvárja, adott helyzetben kövessünk egy előre definiált viselkedési mintát. A sztereotípiák az információs tudatmezők tudatos katonái, melyek hadsereget alkotnak, az emberek tudatára hatnak abból a célból, hogy az emberek minél jobban, minél önzetlenebbül, lojálisan szolgálhassák akár saját érdekük ellenében, saját kárukra az információs tudatmezőket.

Ahogy szükség van utakra a haladáshoz, úgy szükség van információs tudatmezőkre is. Ahogy azonban tudni lehet, hogy egy út merre vezet, úgy azt is tudni lehet, egy információs mező merre vezet, mi lesz annak a következménye, ha az úton végig megyünk. Alapelv, hogy nem kötelező az úton végigmennünk. Mikor kilőnek egy űrszondát azzal a céllal, hogy a Naprendszert elhagyva minél messzebb menjen, akkor úgy tervezik meg a pályáját, hogy a bolygók mellett úgy haladjon el, hogy a bolygók gravitációs erőterei mind egy kicsit gyorsítsák, de egyik se vonzza teljesen magához, mert akkor becsapódik az adott égitestbe.

Nagyjából így kell utazni az életben, kihasználva az információs tudatmezők erejét, hogy azok segítsenek az úton. Viszont amikor már visszahúznának, amikor már nem értünk egyet vele, akkor le kell szakadni. Mikor az ember csatlakozik egy mozgalomhoz, szövetséghez, lehet, hogy szeretetből csatlakozik, aztán évekkel később már nem ért egyet azzal, ami az új értékrend. Ekkor sürgősen váltani kell, le kell térni egy másik útra, ameddig még nem késő. Kényszerből ott maradni betegséget eredményez.”

.

És azután?

A gazdasági diktatúrát túlélni csak tudatosan szerveződő kis közösségekkel lehet. Sok ilyen van Magyarországon is: önellátó falvak, a moralitásra épülő közösségek, a pénzt kihagyó közösségek. Világviszonylatban még nagyobb a választék.

Madách beszél a falanszter korszak bukásáról, mely után az űrkorszak a szabad gondolkodás révén a világ felfedezését jelenti. Erről konkrétan a Millió éves civilizációk c. könyvben lehet olvasni.

Valójában a jövő az önszerveződő közösségekre épül, majd azok kiteljesedésére, ahol a hajtóerő a moralitás.

A Sumer c. könyvben láttuk, hogy a sumer hőskor idején, azok akik az égből alászálltak, kis városokat alapítottak, melyek önellátó közösségekké váltak. Minden városban volt gyógyászat, oktatás, szórakozás, mezőgazdaság, és tudatos nevelése a népnek.

A történelem ismétli önmagát. Újra ez a korszak jön, nyilván a kor szellemének megfelelően. Erről olvashatunk még a Közösség c. cikkben is.

Az információs tudatmezőkről Weöres Sándor is írt a Szent György és a Sárkány c. művében. És arról is beszél, mi történik, ha túl nagyra nő egy ilyen virtuális lény. Összeroskad saját nagysága alatt, akár a Római Birodalom. Valójában egy ilyen virtuális lény, ha már mindent bekebelezett, akkor bedarálja saját magát, az ő hű szolgálóit, sőt kitalálóit, működtetőit.

Minden diktatúra bukása fájdalmas, mert túl nagy energiapotenciált halmoz fel, mely egy pillanat alatt kiegyenlítődik, akár a villám. A fájdalmat enyhíti, ha már valamilyen módon aktív tagja vagyunk egy hozzánk illő közösségnek.



Comments are closed.