Részlet a Ki vagyok? Kivagyok! c. könyvből.
„Beszéltünk már a karmikus kapcsolatról, mely egy vérszerződés, a túloldalon köttetett. Akkor és ott eldöntöttük, hogy itt és most együtt teszünk valamit. Karmikus társainkkal sorfeladataink kötnek össze. Ebben a világban, napjainkban, divatos nem foglalkozni karmikus társainkkal, de ennek mindig következménye van, mert nem írhatjuk felül saját sorsunkat, sőt karmikus társunkét sem. Például ez a könyv úgy készül el, hogy én megírom (nekem ideadják), legjobb barátom és karmikus társam kiadja, egy másik karmikus társam megfesti a borítót. Így ez hármunk közös munkája. De megeshet, hogy van olyan erős kötődésű karmikus társam is, aki bár érti, mit takar a fogalom, de azt mondja, őt bizony nem érdekli az egész. Így megeshet, hogy komoly közös feladatunk nem készült el, és ennek nagy ára van, amit azok az emberek fizetnek meg, akiket nekünk kellett támogatnunk. De ez nem történt meg, így azok élete nehezebb. A nem teljesült feladaton túl az is fontos, hogy a karmikus társak egymásnak törlesztenek. A sorsok így egyenlítődnek ki. Éppen azért jött létre a karmikus kötelék, mert egymással elszámolnivalónk van. A szervezés zsenialitása, nem csak, hogy egymás felé az adósságokat kiegyenlítjük, hanem közös feladatunk révén másokkal is jót teszünk. Azonban homok kerülhet az olajozott gépezetbe. Az ember. Szabad akaratánál fogva azt mondja: nem. Ez egyfelől a következő életet terheli, másfelől a világon lassan semmi sem készül el, ami sorsszerű lenne, így a civilizáció üresjáratban túlpörög, egészen a szétesésig.
A karmikus kapcsolaton túl van még egy fajta kötődés, a családi kapcsolat. EZ A LEGERŐSEBB, de nem mindig karmikus. Ez látszólag ellentmondás, de valójában nem. A CSALÁDI KÖTELÉK A LEGERŐSEBB TÖRLESZTÉS EGYMÁS IRÁNYÁBA. Ha a szülő és a gyermek családi kapcsolatát nézzük, ott egyik félnek a másik irányába nagyon is törlesztenie kell. De lehet, ennél több feladat nincs. Ez esetben nincs karmikus kapcsolat. Tehát, ha a családi kapcsolat csak a törlesztésről szól, nincs karmikus kapcsolat. Ezért fordulhat elő olyan, hogy a gyermek olyan családba születik, hogy ott negatív energiákat érzékel (lásd Ébredés c. könyv, Emberi kapcsolatok c. fejezet). Azonban a családi kapcsolatot sokkal nehezebb kizárni az életünkből, mint a karmikusat. A karmikus kapcsolatot, ha már találkoztunk, és beindult a mindenféle energiák áramlása a két fél között, egész életen át érezzük, még ha nem is érdekel minket. A családi kapcsolat attól érdekes, hogy sokkal nehezebb azt mondani, hogy nem érdekel. Egy szoros karmikus kapcsolatra sokkal könnyebben mondunk nemet akár egész életen át, mint egy karmikus kapcsolat nélküli családi kötelékre. Ugyanis itt sokkal több a törlesztetni valónk. Egy karmikus kapcsolat épülhet egy korábbi életben be nem teljesült szerelemre, de egy családi kapcsolat épülhet arra, hogy valaki rossz szülőnk volt korábban. Most fordított helyzetben, nekünk kell rossz szülőnek lennünk a valamikor szülőnk meg a gyermekünk, hogy kiegyenlítődjön. Lehet meglepő, de gyakori, hogy korábban egymást gyilkoltuk, most ezt úgy egyenlítjük ki, hogy szerető szülők leszünk. Néha olyan is átjön a múltból, hogy valamiért félünk a másiktól.
A karmikus kapcsolat inkább építő jellegű kiegyenlítődés, gyakran előremutató céllal, nem annyira sérelmek kiegyenlítődéséről szól, mint inkább arról, hogy tegyünk együtt valamit a jövőben, mert a múltban vagy nem tettük, vagy nem tehettük, vagy csak valamiért a múltban összebarátkoztunk, és most azt szeretnénk magasabb szinten folytatni. A karmikus kapcsolat nélküli családi kapcsolat leginkább az adósság kiegyenlítődéséről szól. Nem közös célok megvalósításáról, melyek támogatnak másokat a saját sorsuk megvalósításában, hanem adós fizess.
Van egy jó ismerősöm, egy idősebb hölgy, aki nagyon jól érti az inkarnációs valóságot, sok eredeti művet fordított magyarra. Ő mondja, nem túl jó a családja, nem tud velük együtt gondolkodni, de most a legnagyobb alázattal éli meg a családot, mert nem szeretné a következő életében újrakezdeni azt, amit most nem fejezett be. Valójában talán ez a gondolat fejezi ki legjobban a családi kapcsolat igazi fogalmát olyan esetben, ha a családi köteléken túl nincs karmikus kapcsolat.
A családi kapcsolat gyakori formája, mikor jelen van a karmikus kapcsolat is bizonyos mértékben. Ilyenkor túl a törlesztésen van közös feladat is, gyakran közös sorsfeladat Ebben az esetben minden igaz, ami vonatkozik a családi kapcsolatra és a karmikus kapcsolatra is.
Napjainkban divatos az utaztatás, ahogy nevezik ezt a téma művelői, azaz visszavisznek embereket a korábbi életeikbe. Ez érdekes dolog, de a legtöbb ember nem képes ezt sem felfogni, sem feldolgozni. A színész könnyen megteszi, hogy ma este egy szerepet játszik, és bár tudja, hogy a ma esti darabban a felesége a tegnapi előadásban az anyja volt, holnap pedig egy másik darabban meg fogja mérgezni őt, de a szerepek nem keverednek össze a fejében. Ilyen a sors is. Különböző életeink során sok szerepet játszunk, és elég sok személlyel közösen, azaz változnak a szerep- osztások. A múltkor gyilkos, most éppen a törlesztés miatt szerető, és így tovább. A legtöbb ember megbolondul attól, ha rájön, a mostani családjával hogyan találkozott a korábbi szerepben. Csak kevesen tudják ezt megérteni és még kevesebben feldolgozni. Nem véletlen az, hogy el van ez az infó előlünk zárva. Így tudunk csak tiszta szerepeket játszani. Az élet trükkös, mert van egy eldugott kulcs, amivel ki lehet nyitni a bezárt ajtókat. Azonban mint a mesében, nem mindenkinek tanácsos betekintenie a múltba, nem mindenkinek ajánlott kinyitnia a tudatosan elzárt ajtókat. Nem a bátorságon múlik a siker, hanem azon, ez kinek a sorsa és kinek nem.
Sokszor megesik, valaki annyira megharagszik szüleire, hogy felnőtt korától kezdődően megszakít minden kapcsolatot velük. Ilyenkor valójában megvalósult a törlesztés, kölcsön kenyér visszajár alapon, és nem lévén karmikus kapcsolat, nem lévén közös sorsfeladat, nincs közös tennivalójuk. Megítélés helyett fogadjuk el, hogy ez így rendben van, és külsősként ne szóljunk bele mások sorsába, mert magunk számára generálunk feladatot a jövőt tekintve. Mint szülő fogadjuk el szeretettel, hogy most ennyi volt és több nem jár. Ne követeljünk hálát, megértést, és ne próbálkozzunk érzelmi zsarolással, mert csak újabb közös életet generálunk. Örüljünk, hogy kifizettük egymásnak az adósságot, és ha ennél több nem volt a dolgunk, akkor kezdjünk nyugodtan új életet.
Látható, hogy a családi kötelék jobban elkísér egy életen át, mint a karmikus kapcsolat, mert nehezebben tudunk róla lemondani. Valójában egyiket sem lehet elfelejteni, kidobni az ablakon. Sőt, nem is tanácsos, mert mindkettővel nehezített sorsot generálunk a következő körre. Családi kapcsolatnál az elmaradt adósságtörlesztés jelent majd gondot, karmikus kapcsolatnál a meg nem valósított közös sorsfeladatok, a hiány generál majd sorsot. Nagyon érdekes példa, mikor egy eltervezett szerelem be nem teljesülése valamelyik fél elutasító magatartása miatt következő körben még erősebb karmikus kapcsolatot generál, és ha ugyanaz a fél most sem engedi beteljesedni a sorsot, akkor következő körben már családi kapcsolatban találkozhatnak, nem túl jó családban, ahol sok a törlesztenivaló. Aztán ha túlzott mértékben történik a törlesztés, a következő körben a visszájára is fordulhat a családi szerep, vagy csak egy karmikus sorsközösségben egyenlítődik ki. Zseniális szervezés. „