.
1. fejezet – Bevezető
2. fejezet – Karma, Sors
3. fejezet – Adottságok, készségek (enneagram)
4. fejezet – Ahogy gazdálkodunk adottságainkkal (újmedicina)
5. fejezet – A segítség fogalma
6. fejezet – Minden együtt
1. Bevezető
Hamvas Béla (1897-1968), magas tudatszinttel megáldott spirituális író és filozófus, fogalmazta meg frappánsan az élet értelmét. NINCS ÉRTELME. Életünkben sem a múlt nem számít, sem a jövő. Egyetlen pillanat van a jelen, amiért élünk, amiben élünk. Életünk maga a játék. Nem tudunk maradandót alkotni. Életünk igazi célja, hogy valahogy eltöltsük azt a kis időt, amíg élünk.
Ha megnézzük mennyire igaza van. Nagyon sok társadalmi rendet, rendszert kipróbáltunk, és még most is próbálunk, azonban egyik sem lesz a biztos megoldás. Az elején jónak tűnik, aztán az élet kisarkítja és az ellenkezőjére vált. AZ ÉLET ÍGY VAN KITALÁLVA.
A világ múlandó. Fizikailag megvalósult alkotásaink tiszavirág életűek, szellemi alkotásaink pár száz év alatt, vagy akár pár évtized alatt megdőlnek. A legmaradandóbb alkotás a Föld nevű bolygón a három Gízai piramis, mely egy előző civilizáció alkotása. Ők voltak annyira okosok, hogy tudták, csak a kőhalom éli túl világukat, semmi más nem. A kőhalom elhelyezésével a világűrhöz képest, illetve az alkotás geometriájával el is mondták magukról a legfontosabbat. A többi nem számít, mert múlandó, mert illúzió.
Az egész életünk, nem más, mint amikor a gyerekek a homokozóban játszanak. Hamvas Béla szavaival élve, életcélunk, hogy valahogy eltöltsük, elüssük az időt. Teljen el a nap. Nyilván, a játék hevében, sokszor megfeledkezünk a játék tényéről, és igyekszünk egymást tudatosan vagy tudattalanul megnyomorítani, a másik életét megkeseríteni, még ha ebből semmi előnyünk sem származik.
Az egész élet nem más, mint a közös homokozás, a közösségi élet megélése, az együtt játszás öröme. Hogy ez megvalósulhasson, mindenki más-más életcéllal születik, azaz van egy karmája, sorsa. Ezen túlmenően mindenkinek van egy-egy adottsága, készsége, amivel rendelkezik, azaz valamihez jobban ért, valamihez kevésbé. Továbbá még az is nagyon fontos, hogy mindezek birtokában, tudatában hogyan oldja meg a feladatát. Nyilván az egyik gyerek magas várfalat tud építeni a homokból, a másik viszont ügyesen fúrja a vizes árkot a várfal alatt, van aki jó irányító és koordinálja a különböző munkafolyamatokat, stb.
Másik nagy spirituális mesterünk, Madách Imre, Az Ember Tragédiájában nagyon szépen ír a reinkarnációról (Ádám felismeri egyik-másik hőst a különböző színekben, más-más szerepkörökben), és az élet mint olyan egyetlen céljáról, a megélésről, tapasztalásról, a játékban való részvételről.