1. fejezet – Bevezető
2. fejezet – Karma, Sors
3. fejezet – Adottságok, készségek (enneagram)
4. fejezet – Ahogy gazdálkodunk adottságainkkal (újmedicina)
5. fejezet – A segítség fogalma
6. fejezet – Minden együtt
2. Karma, Sors
A karma törvénye, avagy az ok és okozat törvénye mindenkire érvényes függetlenül attól, hogy tud róla vagy nem, hisz benne, vagy nem, akár a gravitáció. Ahogy ma mondani szokták, a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősség alól. A karma törvénye azt jelenti, hogy minden tettünkkel egy-egy magot ültetünk el, melyből mindenképp egy növény nő ki és az élet lenyomja a torkunkon a termést, ha tetszik, ha nem. Rajtunk múlik, hogy mit ültetünk és ennek megfelelően a termés lehet édes, jó ízű gyümölcs, vagy bogáncs.
Fontos, hogy a karmától ne féljünk, hanem tudjunk róla. Ne azért ne tegyünk rosszat, mert félünk a bumeráng effektustól, hanem azért, mert felfogjuk, hogy ha mással teszek rosszat, akkor magammal is. Hiszen minden egyek vagyunk, ugyanazon kozmikus intelligencia megnyilvánulásai.
OLYAT TEGYÉL MÁSSAL, AMIT SZERETNÉD, HOGY VELED IS MEGTEGYENEK !!!
A karma megnyilvánul sorskarmaként és életkarmaként.
Sorskarma
Nem más, mint egy forgatókönyv, egy szerep amely mentén kell éljük életünket. Az élet és a halál váltakozása olyan mint a nappal és az éjszaka váltakozása. Éjjel egy kicsit mindig meghalunk, hogy aztán reggel újra kezdjünk egy másik napot. Azonban az előző napok eseményei meghatározzák az aznapi életünket. Az aznapi életünk meghatározza a következő napok eseményeit. Ettől nem félni kell, hanem megérteni. Nem utálni, hanem alázattal tekinteni az életre.
Egy galaktikus ciklus alatt (kb. 26.000 év, amíg a Naprendszer egy teljes kört tesz a Galaxison belüli pályáján) többször élünk, tapasztalunk és alakítjuk karmánkat. Aki már mindent lerendezett, kiegyenlített, az már nem jön vissza többé. Egészen sokan vannak azok, akik már karmán felüliek, azaz nem jönnek vissza, illetve sok embernek még 1-2 élete van hátra, ami arra utal, hogy igazak azok a tanok, melyek szerint kb. 350 év van még hátra a galaktikus évből.
A megélt szerepei minden embernek mások és mások, de mindenki volt már gazdag és szegény, boldog és boldogtalan, a szerepek mindig olyanok, mint Az Ember Tragédiájában, az élet mindig kisarkítja azokat. Mindettől függetlenül, mindenki karmájának van egy fő vezérvonala, azaz főleg sámán-pap volt, főleg csillagász-kutató, főleg feltaláló-fizikus, főleg segítő-barát, stb.
A sorskarma nemzetekre is igaz, vagy akár magára az egész emberiségre, vagy minden civilizációra amelyik valaha élt vagy élni fog, a Föld nevű bolygón.
Életkarma
Nem más, mint a napi apró megnyilvánulásaink következménye. Például beszólok az eladónak, autóval belemegyek a pocsolyába és lelocsolom a járdán közlekedőt, főnöki hatalmamnál fogva nem veszem emberszámba a beosztottakat, másokat megalázok, leüvöltöm a páromat, a gyereket, stb.
Összességében
A karma azt jelenti, hogy életem során a születéstől a halálig meg kell tegyek egy utat. Például a hegy lábától a hegy csúcsáig. Ha ez a távolság légvonalban 10km, a kijelölt (kiépített) úton 15km, előző életeimből fakadóan mint a „Gazdálkodj Okosan”-ban kapok bizonyos nehezítő feltételeket, így az út már 20km lesz és időnként nem a kiépített aszfalton kell haladjak, hanem a szúrós bozótban. Ehhez jön még az én életkarma, így végül az út már 25km lesz.
Sorskarma például az, hogy egy háború során egyik ország katonái el kell foglaljanak egy másik országhoz tartozó várost, ahogy mondják megszállják. Ennek meg kell történnie és meg is fog. Az életkarma azt jelenti, hogy milyen módon viselkednek a megszállók. Ha mindent elvesznek, megölnek embereket és megerőszakolják az összes nőt, akkor hatalmas életkarmát generálnak, mely generációk múlva is érezteti hatását. Azonban viselkedhetnének úri emberek módjára is, az nyilván egy másik típusú életkarma.
Egy példa a karma működésére. Ha az én dühöm legenerálja azt a folyamatot, hogy valakibe belerúgok (akár fizikai, akár lelki síkon), akkor a komplex folyamat két részből áll, egyfelől én érzem a rúgást a lábamban, másfelől a másik személy érzi a rúgást ott, ahol kapja. Viszont maga az egész folyamat, amit én találtam ki, azaz én generáltam le a létezésben, az enyém. Mivel a nevezett esemény megtörténtekor csak a folyamat egyik felét éltem át, az Élet kötelezően megadja nekem a másik felének az átélését is, hiszen csak így egy az egész. Tehát valaki mástól vissza fogom kapni. Ilyenkor természetesen meglepődik az ember, ahelyett, hogy magába szállna, alázatot tanulna.
Érdekes karmájuk szokott lenni az olyan embereknek, akik ellenőri funkciókat végeznek, tipikusan rendőr, mindenfajta ellenőr. Az ő munkájukra mindenképp szükség van, hiszen a rendet fenn kell tartani, sokszor erővel. Ha ők ezt a munkát alázattal látják el, a legjobb tudásuk szerint, akkor nagyon magas szinten élik a karmájukat. Ha azonban visszaélnek pillanatnyi erőfölényükkel, indokolatlanul megnehezítik mások életét, vagy csak a szükséges szint feletti nehézséget, gátat képeznek másoknak, akkor hatalmas karmát generálnak maguknak, melyet részben már mostani életükben megélnek, részben a jövőben. Mindenkire igaz, hogy ma a holnapért él, ahogy él ma, olyan lesz a holnapja.
Szintén a karma törvénye mondja, hogy megélni vagy megérteni, azaz nem kötelező valamit megélni, ha meg tudjuk érteni (megvilágosodás). Például valaki nagyon szeretne egy németjuhász kutyát. Azonban az ötödik emeleten lakik, 55 négyzetméteren. Vagy megérti, hogy oda nem való egy közepes testű, nagy mozgásigényű, ugatós kutya, vagy megéli nap mint nap a nehézségeket, a szomszédok megjegyzéseit, panaszait, esetleg el kell távolítsa a kutyát, mert a szűkebb közösség ezt kierőlteti. Ha megérti hogy oda nem való az a kutya, akkor ezzel tehermentesíti magát attól, hogy sok kellemetlen dolgot elszenvedjen. Ha megértette, még mindig mérlegelheti, hogy egy kisméretű, kis mozgásigényű, csendes kutyát befogad társnak.