.
1. fejezet – Bevezető
2. fejezet – Karma, Sors
3. fejezet – Adottságok, készségek (enneagram)
4. fejezet – Ahogy gazdálkodunk adottságainkkal (újmedicina)
5. fejezet – A segítség fogalma
6. fejezet – Minden együtt
5. A segítség fogalma
Az az ember, aki a másiknak jót akar, az tiszteli a másik „tévedéshez” való jogát is. Az ember nem más, mint egy öntanuló gép, amelyik a megélt tapasztalatokból megérti, hogy számára mi előnyös és mi nem. Akitől elvesszük a tanulás, a tapasztalás jogát, az egy téves programot készít és felnőtt fejjel tévesen fog reagálni az élet eseményeire. Sok olyan 40-50 éves meglett férfi van, akit anyukája mind a mai napig vigyázza, segíti úgy munkában, mint párválasztásban, mindig minden „tévedését” kijavítja, elegyengeti az utat előtte. Ezek a „férfiak” sajnos torz személyiségek, még torzabb viselkedési normákkal, mely téves mintákat tovább adnak saját családjukban.
Nincs jogunk egy másik ember megtapasztalását, életét (élet=tapasztalás) elvenni. Az élmény, a tapasztalat az övé, legyen az jó vagy rossz, mert nincs jó és nincs rossz, csak tapasztalat. Ami ma jó, az lehet, hogy két év múlva rossz megítélés alá fog tartozni. Egy példával élve, ha egy fiatal barátom az első szexuális együttlétre készül fiatal barátnőjével, és kissé görcsös a feladat tudatában, nem mondhatom neki, hogy hagy rám a dolgot, te menjél tévézni, hiszen az az ő megtapasztalása kell legyen. Amíg egy feladatot meg nem tud oldani az ember, addig az élet állandóan vissza és vissza hozza azt, csak egyre erőteljesebben. Aki már megtanulta az anyagot, az léphet felsőbb osztályba. Ez az ÉLET.
Ezért ne akarjuk megoldani más problémáit. Mert azok az ő problémái, az ő élete eredményei. Ha sikerül megoldani helyette, sokszor ő maga nem elégedett a megoldással, és habár mi a legjobb tudásunkkal léptünk fel, mégis mi leszünk elmarasztalva. Úgy szokták mondani, hogy mindenki pont ott van az életében ahol kell legyen, az életének megfelelően. Mindenki pont abban a kakiban van, amit magának összehozott. Főleg, hogy nem is vállalhatunk felelősséget a mi megoldásunkért, ami nem az illetőé, hanem a miénk. Abban a helyzetben mi sem így oldanánk meg. Kívülről másképp látszik a világ, mint a gödör mélyéből.
Az ember lehet más tudásával okosabb, de nem lehet más tudásával bölcsebb.
Mindenkinek joga és kötelessége, hogy megtanuljon válságokat kezelni az élete során. A válságtól nem félni kell, mert az egy fordulópont. A kínai írásban a válság szó két szimbólumból áll. Az első a félelem szimbóluma. A második a lehetőség szimbóluma. Mindenki meg kell tanulja, hogy élete tele van válságokkal, hisz egy lottónyeremény is válság, nem csoda, hogy mennyi lottónyertes élete ment tönkre. Minden válság egy újjászületés, egy lehetőség a fejlődésre, a továbblépésre.
A segítség azt jelenti, hogy amikor nagy szükségem van valamire, azt, csak akkor, és csak azt amire szükségem van, megkapom valakitől. Például nyári kánikulában ha nagyon ki vagyok száradva, és kapok valakitől egy pohár vizet, akkor az segítség. De nem segítség sem a sós mogyoró, sem egy pohár pálinka, vagy maga a víz sem egy héttel később. Tehát csak az és csak akkor, ami és amikor a legszükségesebb.
Sokszor a „segítség” túlbuzgó cselekedet, mint amikor az úttörők átvezetik a vak bácsit az úttest másik oldalára tiszta segítőkészségből, ugyanakkor a bácsi nem akart átmenni. Ide tartozik még, hogy a segítő gyakran elvárja a hálát, számít a hála kialakulására, esetleg később számon is kéri a hálát.
A segítség lényege, hogy nem halat kell adni, hanem hálót! Meg kell mutatni a rászorulónak az utat, de neki kell végigmennie rajta. Ahogy senki sem mehet más helyett a mellékhelyiségre, de meg tudja mutatni, hogy merre van. És ez sokszor mekkora segítség!!!
Hárítás
Mikor valaki nagyon mélyre ment a saját életében és minden jóindulatú támogatásra, segítségre, hárítással reagál, akkor rajta pillanatnyilag nem lehet segíteni. Ezt fel kell ismerni és el kell fogadni. Minél görcsösebben szeretnénk segíteni, annál görcsösebb ellenállásba fogunk ütközni. Ha az élet őt majd kimozdítja ebből a bezártságból, akkor megszűnik a hárítás, és jöhet a segítség
Intimitás, magánszféra
Mindenkinek van egy magánszférája, egy intim zónája, amibe nem illik belegázolni. Van akinél ez a terület kisebb, van akinél nagyobb. Ettől függetlenül mindenkinek napi szinten léteznie kell a saját intim zónájában. Ezt nevezik meditációnak, hobbinak, egyedüllétnek, magányos sétának, a csend hallgatásának, zenehallgatásnak, stb. A lelki egyensúly megléthez mindenképp szükséges a napi 10-20 perc egyedüllét. Ezt semmivel sem lehet kiváltani.