Részlet a Túl az anyagon c. könyv, Új világ születik c. fejezetéből
.
„Gyermekkoromban a Karácsony, mint a várakozás majd a fa és az ajándék ünnepe volt jelen életemben. Szüleim vallásosak voltak, édesanyám igyekezett erről az oldalról bevinni az életembe az ünnepet, mégis nekem nem jött át valami olyasmi, ami úgy igazán megértette volna velem mi is a Karácsony. Fiatalkoromban hiába jártam én templomba, nem jött át számomra a misztikum, nem jött át valami, ami úgy megragadott volna a szívemnél, és hogy akkor és ott tudtam volna, na ez az. Gyermekként mikor provokáltak a vallással, mindig feltettem azt a költői kérdést, hogy ha a templom a Jóisten háza, és a természetet is ő mozgatja, akkor a villámmal miért égeti fel a saját házát? Na, erre még senki sem tudott értelmeset felelni (ezért is lett költői kérdés). Hasonló élményem volt a Karácsony. Mindenféle magyarázatot hallottam, hogy ezt illik érezni, így illik gondolkodni, azt illik tudni, muszáj azt tenni. Mint egy mai folyóiratban. Egy rakás sztereotípiát soroltak fel, aminek meg kell felelni, de NEM JÖTT ÁT EGY ÉRZÜLET. NEM ÉREZTEM, MI AZ A KARÁCSONY. Az egós magyarázatok nem eredményeztek érzületet a szívemben.
Így aztán felnőtt fejjel spirituális utamat keresve találkoztam több, magát mesternek nevező/neveztető spirituális irányzatot vezető emberrel, akik különböző megoldási sémákkal szolgáltak, kezdve a legvadabb UFO történettel, azzal bezárólag, hogy Jézus ember volt és semmi köze a Karácsonyhoz.
A sumer történelmet tanulmányozva érdekes hasonlóságot fedeztem fel. A sumer népet az istenek megtanították, hogy meg kell ünnepelniük a téli napfordulót (és a nyárit is), a saját bolygójukon zajló élet analógiájára. Az ő bolygójukon mindig hatalmas ünnep volt, mikor az, az ellipszis alapú pályán áthaladt a téli napfordulón. Ilyenkor hatalmas vigadalom volt, olyasmi, mint nálunk a szilveszter. Ezt a szokást, ahogy még nagyon sok más tudást, átadták az emberiségnek. Megértettem, valószínűleg a Karácsony időpontja innen fakad.
Mostanra világossá vált számomra, hogy teljesen mindegy, hogy mi az, amihez kötjük a Karácsonyt, ugyanis a téli napforduló idején igenis szükség van az ünnepre, egy pontra, ahonnan már jobb lesz, lévén megyünk a világosság, az élet felé. Valószínűleg a Krisztushoz történő kötése révén vált Karácsony a szeretet (moralitás) ünnepe. Azonban ezt az ünnepet sem kerülte el a profit. Sőt, a magazinok arról írnak, mekkora stressz ez a nőknek, vagy akár a férfiaknak, és milyen sokba kerül. Ahogy gyermekkoromban nem éreztem azt az érzületet, amit kerestem, ma már mégannyira sem lehet ezt megtalálni. Sőt ma biznisz szaga van. A Karácsony egy nap lett, amikor kicsit másképp viselkedik az emberek egy része, de éppen hogy beesik oda az élet mókuskerekéből, majd másnap ugyanabba a kerékbe ugrik vissza.
A KARÁCSONY VALAMI OLYASMIT KÉPVISEL, AMI NINCS JELEN A FÖLDÖN, AMI SZINTE TELJESSÉGGEL HIÁNYZIK AZ ÉLETÜNKBŐL. A SZERETET, A MORALITÁS A TÁRSADALOM JELEN SZINTJÉN ILLÚZIÓ. AHHOZ EGY ÚJ VILÁG KELL. SZERENCSÉRE INDIVIDUÁLIS SZINTEN LÁTNI PISLÁKOLÓ FÉNYEKET, DE EZ MA MÉG NEM ÁTÜTŐ ERŐ. SŐT, EGYRE INKÁBB HALADUNK A KÁOSZBA. DE AZ JÓ. MERT A KÁOSZBÓL MINDIG ÚJ REND SZÜLETIK.
Rájöttem, a Karácsony olyan, mint egy nagy lámpa. Csodálatos és érdekes. Mintha egy földönkívüli csoda lenne, ami leszállt közénk, amit nem értünk, amivel nem tudunk mit kezdeni. NINCS MEG AZ ÉRZÜLET. De ebben nem ő a hibás, hanem mi. Nem nőttünk még fel arra a szintre, hogy megértsük.
A KARÁCSONY A CIVILIZÁCIÓNK JÖVŐJE. HA MEGÉRTJÜK, TUDJUK MAJD MŰKÖDTETNI IS. ÉS MINKET FOG TÁMOGATNI, SZOLGÁLNI. NEM EGY NAP, HANEM EGY ÉV.
John Ernst Worrell Keely (1837-1898) feltaláló alkotott olyan gépet, mely nem termelt és nem fogyasztott elektromos áramot, mégis mechanikus mozgást végzett, mozgási energiát állított elő a semmiből, ahogy ma mondanánk. De még ma sem értjük, mert nem vagyunk képesek kilépni mechanisztikus, materialista gondolkodásunkból. Keely gépe pedig működött. Morális erők hajtották. Elterjedni azért nem tudott, mert rajta és néhány emberen kívül, akik kellő moralitással rendelkeztek, senki sem tudta elindítani és leállítani ezeket a gépeket. Hasonlóan ma sem sok ember akadna, aki működtetni tudná őket.
HA A TÁRSADALMUNK MORÁLIS ERŐKRE ÉPÜLNE, AKKOR A KARÁCSONY NEM EGY CSODA NAP LENNE, HANEM EGÉSZ ÉVEN ÁT TÁMOGATNÁ A MORÁLIS CIVILIZÁCIÓ MŰKÖDÉSÉT. OLYAN LENNE, MINT A MOBILTELEFON MŰKÖDÉSÉT TÁMOGATÓ HÁLÓZAT.
A morális erők érvényesülése a civilizációban nagyon markáns eredményeket tudna hozni. Például rengeteg település van elátkozva, mely átkok valamikor a görög, római vagy középkorban kerültek szakavatott emberek révén a helyükre. Ezeket eltávolítani semmilyen módszerrel nem lehet, leszámítva azt, ha az illető árost 12 morális ember vezeti a moralitás szabályai szerint.
Most a Michael korszak szerinti létet kellene élnünk. A jelen kor szándéka, hogy az ember szabad lény legyen, szabadon élhessen, szabadon dönthessen sorsa felől. A nemzetállamok kora, a nacionalizmusé lecsengett, egy globális tudatos világ megalkotása a feladat. Most kell a gondolkodó korból átlépni az intuitív korba. Ez a kor szellemisége. E korszak feladata az emberiség felébresztése, hogy kiemelkedjen az anyagból, és meglássa az anyagon túli világot. Nagy eséllyel 2020-ra eljutunk abba Az útkereszteződésbe, ahol elindulhatunk ezen az úton, a kor szellemének megfelelőn, hogy megéljük Az ember tragédiája szerinti űrkorszakot. Akkor fog a Karácsony lámpája kivilágítani. De legalább már itt van, nézegetjük. Ugyan nem értjük, de bízunk, benne egyszer megérezzük azt az érzületet, ami a Karácsony, azt egész éven át, és erre az érzületre építjük társadalmunk egész működését.
Azonban addig is érdemes letisztáznunk magunkban, hogy a szeretet szó nem az, ami a köznyelvben forog. Sokan és sokszor mondják a párjuknak, hogy szeretlek. De abban a pillanatban is tudják, ez nem igaz. Sőt, sok esetben már a váláson gondolkodnak. Nagyon gyakori eset, hogy csak anyagi érdekből mondnak ilyet, hogy szeretlek. Egyszerűen vagy nincs erejük meglépni azt, amit kellene, mármint lezárni a nem működő kapcsolatot, vagy így gazdaságosabb pénzügyi szempontból. Hasonlóan szeretjük a kabalafigurát az autóban vagy az íróasztalon, a háziállatunkat, amelyikkel már nem tudunk mit kezdeni. Szeretünk olyan embereket, legalábbis ezzel áltatjuk magunkat és másokat, akiket nem bírunk elviselni, szeretünk sok mindenkit, legalábbis ebben az illúzióban élünk, de valójában fogalmunk sincs, mit jelent a szeretet szó. Univerzális giccs lett. Simán belefér az igazi szeretet, mint érzület érzésétől elkezdve a legkeményebb hazugságig mindenbe.
A KARÁCSONYI SZERETET MORÁLIS ERŐ. A MAGAS HIERARCHIÁK SZINTJÉRŐL SZÁRMAZIK, MELY MÁR AZ ISTENI SZINT. EZ A SZERETET NEM A CSALÁDÉ, NEM AZ ISMERŐSÖKÉ, HANEM AZ EGÉSZ VILÁGÉ. MORÁLIS ÉLETFELFOGÁST JELENT, MELY NEM TUD LEKORLÁTOZÓDNI NÉHÁNY SZEMÉLYRE. MERT VAGY VAN A MORALITÁS, VAGY NINCS. VAGY MORÁLISAN ÉLÜNK MINDEN SZINTEN, VAGY NEM.
A MORÁLIS SZERETET NEM CSAK GÉPEKET TUD MŰKÖDTETNI, NEM CSAK A KRISTÁLYOK EREJE, HANEM AZ IGAZI TÁRSADALOM HAJTÓEREJE. HA KÉPESEK LESZÜNK ÍGY MŰKÖDTETNI A VILÁGOT, AKKOR A KARÁCSONY NEM EGY NAPRÓL SZÓL MAJD, HANEM EGÉSZ ÉVBEN BIZTOSÍTJA TÁRSADALMUNK MORÁLIS ALAPOKON TÖRTÉNŐ MŰKÖDÉSÉT.
Persze ehhez el kell felejtenünk a római jogot, mely ellenpólusa a moralitásnak, az adókat, dézsmákat, harácsot, és az egész jelen értékrendet. „