Részlet a Túl az anyagon c. könyvből:
„Száz évvel Steiner után, egy még materialistább, nárcisztikus, álspirituális, bálványokkal teli, egoista világban élünk, ahol alapelv a kontraszelekció. A nemek szerepet cseréltek, maga a világ inkább matriarchális. A modern világ a felnőtt embert óvodásként kezeli. A túlszabályozott és ezáltal lekorlátozott világban vannak előre definiált válaszok, de tilos a gondolkodás. Állami hivatalok jönnek létre abból a célból, hogy eldöntsék és elmondják mi a jó és mi rossz az embernek, hogy gondolkodnia senkinek se kelljen, sőt az adott sémáktól még csak gondolatban se lehessen eltérni. Zombi világ. Nyilván erre gondolt száz évvel ezelőtt Steiner, mikor azt mondta, eljön a világ, mikor betiltják a gondolkodást.
Ma az értelmes felnőttek, ahelyett, hogy tudatos életet élnének, beülnek mint ovisok a homokozóba és illeszkednek az őket lekorlátozó szabálydzsungelhez. Egymást bátorítják azzal, hogy ez így jó. Becsukják a szemüket és nem hogy nem kívánkoznak ki a homokozóból, hanem egyenesen ki sem mernek nézni onnan. Ha mindenki ovisként önfeledten homokozik, ahelyett, hogy tudatos lényként tenné sorsfeladatait, ki viszi előre a társadalmat?
Ez a felfordult világ olyan, mint amikor egy játék során azt mondjuk, legyen az a játékszabály, hogy mindent tegyünk pont ellenkezőleg, mint józanésszel tennénk. Ez a korszak kb. 1970-től kezdődött, és kb. 2020-ig tart. Az utolsó 3-4 évben már látszik, piszok nagy káoszt generáltunk. Azonban örülnünk kell a káosznak, mert mindig csak a káoszból lesz új rend.
Rend → Káosz → Rend. Ez a fejlődés útja. Kitesszük a régi bútort a lakásból, kitakarítunk, ez káosszal jár, majd jöhet az új bútor. Ugyanis az univerzum alapelve, hogy minden visszaköszön ellenkező előjellel. Mint amikor a végtelen jelen haladunk. Hasonló, amikor egy gyermekhintát egyre magasabbra lökünk, egyszer csak átfordul és visszaköszön a hinta a hátunk felől gyerekestől. Most kezd visszaköszönni az, ahogy ovist játszunk felnőtt fejjel. 2020-ra itt lesz az ellenkezője.”