Ki menti meg a világot?

Napjainkra egyre több olyan markáns szereplő tűnik fel az élet meghatározó területein, legyen az politikus, gazdasági szakember, vagy más markáns beosztásban, akiknek megnyilvánulásai sokakban kiütik a biztosítékot. Nagyon sokan nem értik, ép ésszel hogyan lehet ilyet tenni? Ezek a meghatározó szereplők meg vannak győződve saját igazukról, pedig úgy tűnik, amiért harcolnak, annak pont az ellenkezője fog megtörténni, ezt mindenki látja, csak ők nem. Eközben bedöntik a jelen világrendet, és ők ezt észre sem veszik.

Annak idején Nagy Sándor a világban uralkodó káoszt szüntette meg azzal, hogy hódításaival egységes rendet, egységes kultúrát hozott létre, elterjesztette az ógörög értékrendet, melyre épül mind a mai napig világunk. Bedöntötte a régi értékrendet és újat hozott létre. A világ káoszban volt, és csak feltette az “i” betűre a pontot. A világ már hanyatlott, ő csak befejezte a folyamatot. Senki sem tudta megállítani, mert ő ezért jött. A sors támogatta őt.

Annak idején a Római Birodalom, mikor már túl volt a csúcson, nem alakította át működési struktúráját az új körülményeknek megfelelően, nem volt képes a rugalmas adaptációra, ezért hanyatlásnak indult. Nagy káosz lett úrrá a Birodalom területén. Aztán jött a hun Attila, és feltette az “i” betűre a pontot. A világ már hanyatlott, csak ő befejezte a folyamatot. Senki sem tudta megállítani, mert ő ezért jött. A sors támogatta őt.

Napjainkban a fogyasztói társadalom kifulladt. Nem vagyunk hajlandóak átalakítani a működési struktúrát, még csak egy vacak alapjövedelmet sem sikerül átvinni, görcsösen ragaszkodunk a változatlansághoz, ezért a világ hanyatlik. Madách, Az ember tragédiája szerint, most bukik a falanszter korszak. Jön egy rövid űrkorszak, majd a szintén nem túl hosszú eszkimó világ. Lehet, nem tetszik, de ez van. Nem Madách volt pesszimista és rövidlátó, hanem ennyi van hátra.

Azon markáns szereplők, akikkel nagyon nem értünk egyet, akik szerintünk bedöntik a világot, igen, nekik ez a dolguk. A sors támogatja őket. És teszik is szépen. Bukik a falanszter, hogy átadja helyét egy új értékrendnek. Amúgy is túlhordott terhesség ez már, ha hamarosan nem lesz szülés, meghalhat a gyermek és anyuka is.

A történelmet materiális szemlélettel megérteni nem lehet. Felülemelkedve megértjük a törvényszerűségeket, sorsszerűségeket. Mindig az történik, aminek történnie kell, ahhoz, hogy a társadalom haladjon. Egy értékrend bukása, majd egy másik születése, az bizony fejlődés. Nem a végtelen gazdasági növekedés a fejlődés, mert az egy görcsös illúzió, ragaszkodás egy középkori élményhez.

Erről szólt a maja naptár is, a 2012-es év, mikor újraindul a számláló, mert átfordul a legnagyobb számon és újrakezdi a 000-értékkel. Új korszak. Új értékrend. Fejlődési lehetőség, mert a régi már kifulladt.

Mi a dolgunk?

A világ vezetői teszik dolgukat, itt a jelenben. Ez az ő dolguk. Most ők a főszereplők.

A mi dolgunk a jelenben, a túlélés, és készülődés a jövőre. Ennek alapeleme a moralitásunk, morális gondolkodásunk, morális értékrendünk kialakítása.

A mi dolgunk a jövőben lesz fontos, mert a darabjaira hullott világot új értékrend mentén kell majd összeraknunk. A 3-4 év múlva kezdődő jövő értékrendje pont az ellenkezője lesz a mainak. Globális világ, morális értékrend, sokkal egyszerűbb és átláthatóbb élet. Éppen ezért ma elképzelni sem tudjuk, hogy például nemsokára nem lesz pénz mint fogalom sem. A mai 50 évesek ezt még bőven meg fogják élni.



Comments are closed.