Részlet a Túl az anyagon c. könyvből:
.
„Egy fiatal nő férjet talált magának, mindig a nő dönt. Tetszett neki a férfiben, hogy az éltre való volt, mindent meg tudott oldani, sikeres tudott lenni, minden esetben helyt tudott állni az életben. Bátor volt és az égiek is segítették. Szerették egymást. Összeházasodtak. Összeköltöztek a fiatal nő anyukájával. A fiatalok örültek, mert úton volt a gyermek, és gondolták kapnak egy tapasztalt segítséget. Egyikük sem rendelkezett emberismerettel, így senkinek sem tűnt fel, hogy az anyós, domináns, egós alkat. Hamar átvette a kis közösségben a férfi szerepet, aki így a háttérbe szorult. Az anyós mindig megmondta a tutit, a fiatal birkák engedelmeskedtek és végrehajtották az ajánlott utasításokat. A férfi egy éven belül meghízott és kihullott a haja. Az elhízást az anyós jó főztjének tulajdonították be, míg a hajhullásra mindenki azt mondta, ez így szokott lenni másoknál is. Az anyós közben felajánlotta, hogy ő foglalkozik a gyermekneveléssel is, menjen csak a lánya is dolgozni. Sőt, segített neki olyan munkahelyet találni, a versenyszférában, ahol jól lehetett keresni, igaz egész nap dolgozni kellett. Érdemes tudni, hogy a hölgy, sovány, nem túl nagy energiákkal bíró, iskolás kora óta komoly mínuszos szemüveggel bíró, lojális karakterű. Teletek az évek. Az anyós élte boldog életét, olyat, amit korábban nem sikerült, lévén nem volt jó a korábbi házassága. Ahogy teltek az évek, egyre jobban kivirágzott. Apuka lassan depressziós lett, időnként poharazgatott, agresszív lett és életunt. Anyuka széthajtotta magát az anyagi birtoklás érdekében, elhasználta kis erőit, majd 40 évesen autoimmun beteg lett és teljesen kivonta őt az élet a forgalomból.
Az eset tanulsága, ha nem költöznek össze annak idején a fiatalok a nő anyjával, akkor élték volna a saját életüket, ami nem biztos, hogy könnyű, de a férfi megélte volna az apa és a férfi szerepet, a nő pedig az anya és nő szerepét. Így viszont az egész család az anyós által diktált, az ő eddig meg nem valósult életét élték. A fiatalok dolgoztak, nagymama pedig nevelte, formálta az unokát, de nem a gyermek karaktere szerint, mert arról nem is tudott, hanem az ő kívánságainak, elvárásainak megfelelően.
A fiatalok előtt állt a saját közös élet lehetősége, az igazi család megvalósítása és megélése, annak minden élményével és nehézségével. Minden adottságuk meg volt ahhoz, képesek voltak rá, hogy megoldják a felmerülő feladatokat és sikerre jussanak.
De a fiatalok eltévedtek az úton, a csábítás elvitte őket. Az identitás és az önbizalom hiánya azzal jár, hogy szívesen fogadjuk, ha jön valaki és hangos szavakkal azt mondja, én tudom merre van az út, én visszaadom az identitásodat, én megmondom ki vagy. AZONBAN MIKOR MÁS ADJA VISSZA A NEM LÉTEZŐ IDENTITÁST, AZ MINDIG BUKÁS.
A történet folytatása, hogy a hölgy, aki beleragadt élete során az anyagi világba, betegsége révén felébredt. Voltak komoly évei, mikor nem tehetett mást, mint gondolkodott, ébredt, és ezáltal tudatossá vált. 5-6 ilyen év csodákat tesz. Új ember születik. Szerencséje, hogy vele együtt párja is átment ezen az ébredésen, a tudatossá válás útján. Egy párkapcsolat amúgy is csak akkor működik, ha együtt fejlődik a két ember, ha egymást tudását serkentik, ha egymást támogatják a szellemi fejlődésben. Az anyóst nem lehetett kitenni a közös házból, de le lehetett úgy választani, hogy teljesen önálló életteret kapjon, és semmi sem közös. Lényeg, papucsban ne lehessen átmenni egyik élettérből a másikba. Nagymamával nagyon komoly harcokat kellett vívni, melyek a férfi dolgai voltak, de a feleség maximális támogatásával. Nagymama nagy vesztesége volt minden mozzanat. Milyen király az, akinek nincsenek alattvalói, kérdezte tudattalanul önmagától nagymama, mert a kapitányból közben királlyá koronázta magát a tudatalattijában. A gyermek, mely már végzős iskolás lett szintén együtt fejlődött szüleivel és bár magában hordozza nagymama nem mindig a gyermek karakteréhez illő viselkedését, gondolkodását, de ezek még valamennyire javíthatóak 28 éves korig. Látható a család visszatért, ha nem is arra az útra, melyen haladhatott volna, azt a letérő utat már elhagyták, az élet autópályáján haladva, de egy hasonlót azért találtak. Csak hasonlót. Mert közben sok sérülést szereztek testi és lelki szinten, de mindez naggyá tette őket szellemiségükben. Nagymama pedig erőszakosságával szerzett magának egy jobb utat, mint ami járt volna, de ezt most visszavette az élet. Azóta nagymama már nem virágzik, saját életével nem tud mit kezdeni, ezért felütötte fejét az öregedés, egyik percről a másikra, és minden, ami ezzel jár.
A legfontosabb tanulság, ami a tudatosság kialakulását bizonyítja az, hogy a család úgy él, igaz külön élettérben a nagymamával, hogy nem haragszanak rá. Tudják, önként és dalolva mentek bele a játékba, aminek ez lett a vége. Bármikor joguk és lehetőségük lett volna belőle kilépni, de ezt csak akkor tették, mikor öntudatukra ébredtek. Akkor is kulturáltan, de annyira azért határozottan, hogy megtörténjen. Nem fogadták el nagymama játszmáit, érzelmi zsarolásait, ezekben egy percig sem voltak partnerek, de átlátták a gerjesztett helyzeteket. Megértették ez a két évtized az ő tudati fejlődésüket szolgálta. Nem gondolnak vissza rossz érzésekkel, de most is tartják tudatosan a határokat. Nagymama karaktere egokiterjesztő, ezért nála fontos a fizikai határok fenntartása, mert önkorlátozásra nem képes. Ez nem jó és nem rossz, csak ez van, és ezt tudatosan szem előtt kell tartani folyamatosan. Most már nem egy kapitány-beosztott viszony van, hanem mellérendelő szerep, illeszkedés egymáshoz. Ez persze nagymamának, aki nem tudott és főleg nem is akart tudati fejlődésben részt venni, nehezebb. Ő asztrál minőséget megélve, inkábba az érzelmek, a szimpátia-antipátia rabja. Úgy tűnik, ebből nem tud kilépni. Húsz éve mondogatja: minek arra a kis időre?
HASONLÓAN ZAJLIK A CIVILIZÁCIÓ SZELLEMI FEJLŐDÉSE IS.
Az 1800-as évek közepétől szépen ívelt az emberiség fejlődése és ez kicsúcsosodott 1900-ra. Egyfelől KEZDTEK FELLAZULNI ÉS ÁTALAKULNI az addigi társadalmi struktúrák, másfelől ott volt a német idealizmus mely ekkorra csúcsosodott ki. Steiner, Keely, Rife, Tesla és sokan mások hozták az új út lehetőségét. Az emberiség a béke korát élte, jól élt, felszabadult a tudata a múlt alól és lehetősége lett a jövőbe nézni, eltervezni a jövőt és elindulni a társadalmi szellemi fejlődés útján. Mivel nagyon érdekes és csodálatos dolgok történtek, és mind a mai napig nem tudjuk megérteni, akárcsak az ősi Sumert, ezért egyfelől beszélünk erről a korról, de félünk is tőle. Félünk Teslától és attól a lehetőségtől, ami jöhetett volna. Ezért a szokott módon, a kor azon témáit, melyeket nem akarunk megmagyarázni, összeesküvés elméleteknek nevezünk. Pedig akkor ott rengeteg volt ilyen, mert MA EZ LENNE AZ IGAZI ÉLETÜNK, ahelyett, hogy gyárban robotolnánk a gépek irányítása alatt.
A korszakról részletesen majd a Sumer II. c. könyvben beszélünk, de röviden most is szót kell róla ejteni. A kor megértése egyfelől könnyebb, ha megnézzük hol, milyen élet zajlott. Krúdy Gyula műveiben például elmeséli, hogy ő maga könnyed életet élt, laza, inkább nárcisztikus nőkapcsolatai voltak, mert elmondása szerint ő maga kereste a nőkben azt az Ént, ami őbenne nem volt meg. Elmondása szerint, ő fel nem nőtt gyereknek érzi magát, és ennek támogatására keresi a nőkben a természet erejét, és vágyik arra, hogy felnőtté érjen. Abban a korban meghatározó szereppel bírtak az újságírók, akik alakították az emberek véleményét írásaikkal, ugyanakkor egyszerűen éltek, napjaikat a kávéházakban töltötték. A modern világ komoly fejlődésen ment át, szinte fejlődési forradalom történt. Volt egy bizonyos rend, de az élet része volt például a párbaj. Békeidő volt, és az emberek éltek mint a gyermekek, nem foglalkoztak a jövő gondolatával. Sőt, inkább a múltban ragadtak. De már kezdett kialakulni a fogyasztói társadalom. Az emberek hírfüggők lettek, majdnem „online” követték a világ eseményeit. Kezdett kialakulni a célszerűség, mint hajtóerő. De még nem minden esetben a profit volt a célszerű. Az ego, a ráció mindenképp kezdett eluralkodni a gondolkodásban.
Ebben az időben angol területeken éppen a földbirtokosi rendszer esik darabjaira. Egyfelől meg vannak még a birtokok, és azt urak ragaszkodnak a 20-50 szolgálóhoz, sokan még elvárják, hogy a saját ingüket is a szolgáló gombolja be, de másfelől éppen a szolgálók fedezik fel azon képességeiket, hogy autóversenyzők, írók, tanárok tudnak lenni, ezért kilépnek a szolgálói körből.
A tengerentúlon dúl a kapitalizmus, az önmegvalósítás lehetősége, indul az amerikai álom. Ez úgy mint minta és úgy mint kipróbálási-tanulási lehetőség, fejleszti ezen a téren Európát.
Eközben Németországban Rudolf Steiner új ideát teremt, a szellemi világot és annak megértését hozza közelebb. Lerakja az új korszak alapjait, a tudatos emberi lét elvét és megvalósítási módját. Megalkotja a szellemtudományos ismeretek kézzel fogható ideáját, melyre építi a biodinamikus mezőgazdaságot, a gyermekek fejlődési ritmusának megfelelő iskolát, a gyógypedagógiát, az antropozófus orvoslást, a művészeti terápiákat. Megfogalmazza azokat az értékeket, melyek segítségével az ember előre tud nézni a jövőbe és el tud indulni a tudatos lét megvalósításnak útján. Mert, hogy ebben a korban ez alapkövetelmény. Eközben a tudósok ontják találmányaikat, mint például Tesla, akivel az utcán lehet találkozni, sok ismerősét ajándékozta meg az ingyen energia gépei közül valamelyikkel.
Ott az új világ ideája, a találmányok száma napi szinten a modern világban szinte számolhatatlan. És az emberek nem a jövőt fürkészik, hanem az mintha csak úgy lenne magától. Az emberek a múltban élnek, és beleragadnak az anyagba. Az addigi politikusok között megjelentek a megélhetési politikusok, a Mágnás Miskák, akiknek egy éjszaka alatt minden az ölükbe hullott. Lassan de biztosan megjelent a kontraszelekció. Az újságban nem az volt a nagy hír, hogy Budapesten előadást tartott Rudolf Steiner, hanem az, hogy az esti párbajban ki halt meg. Az emberek kissé bódultan élték a világot. Egyfelől a zsidók biztosították a fejlődést beruházásaik, gondolkodásuk révén, a feltalálók hozták a korszakalkotó felfedezéseiket, de a nép az nem lépett előre. Nárcisztikus világban, mondhatni céltalanul élte életét. Inkább a múltban ragadt, sem mint a jövőbe nézett volna. Egyszerűen nem érdekelte a jövő, főleg nem a szellemi fejlődés. Dagonya az anyagban. A korszak meghatározó szakasza volt a dzsentri kor. Pörkölt nokedlivel. Féktelen mulatás, párbaj, és utánam a vízözön.
EZ VOLT AZ A PILLANAT, MIKOR LETÉRTÜNK A KIJELÖLT ÚTRÓL. ADOTT VOLT A JÖVŐKÉP, AZ IDEA, A TECHNIKA, DE MI BELERAGADTUNK A MÚLTBA, AZ ANYAGBA, ANNAK A ROSSZ OLDALÁN.
EBBEN A KORBAN AZ EMBEREK TUDATÁBAN ÖSSZEKEVEREDETT A VALÓS VILÁG ÉS EGY MATERIÁLIS JÓLÉTI, KORAI FOGYASZTÓI TÁRSADALOM ILLÚZIÓJA. EGYSZERŰEN NEM TUDTÁK MEGKÜLÖNBÖZTETNI A VALÓSÁGOT AZ ILLÚZIÓTÓL.
EZ VOLT A KORAI MÁTRIX C. FILM.
Innen már csak egy ugrás a két világháború. És ma tartunk ott, hogy valamennyire visszatérhetnénk az eredeti úthoz hasonló útra. A fenti család mintájára most van az, amikor az a két, már felnőtt ember tudatára ébredt és igyekszik visszatérni a számukra jó útra. Már ugyanoda nem lehet, már sok idő eltelt, sok a testi és lelki sérülés, de valamennyire azért igen, meg lehet közelíteni az eredeti célt. Most van egy olyan útelágazódás, mikor sérülten, de civilizációnk visszatérhet az eredeti útra.
HA NEM TESSZÜK MEG, BELÁTHATATLAN KÖVETKEZMÉNYEKKEL JÁR.
HA MEGTESSZÜK, NAGYON TUDATOS, BÁR FIZIKAILAG SÉRÜLT VILÁGUNK LESZ, ARRA AZ IDŐRE, AMI MÉG HÁTRA VAN.
A DÖNTÉS A MIÉNK.”