Az Opel tanulsága

Úgy tűnik a Peugeot és a Citroen autók gyártója megvásárolja az Opelt az amerikai GM-től. Elvileg megígérték/megígérik a német kormánynak, hogy a német választásokra való tekintettel, Németország területén belül nem nyúlnak az Opel gyárakhoz, az idei évben. De ezt nem garantálják a német határokon túli gyárak esetén. Mivel lassan két évtizede veszteséges az Opel, a perifériákon lehetne az idén csökkenteni a veszteségen. Ettől kezdve nagy gondban vannak a külső gyárak.

A dolognak több tanulsága is van.

Legfontosabb, hogy a profit egyre kapzsibb. A kevés már nem elég. Nyilván ez a kapitalizmus algoritmusa. Mindent ide, semmi sem számít. Így egy osztrák vagy egy magyar gyár létének vagy nem létének eldöntése az illetékesek részéről, a gazdasági számok alapján, sokszor nem több mint annak eldöntése cukorral vagy cukor nélkül issza a kávét.

Másik nagy tanulság, hogy ami tőzsdén van, az a virtuális világé. Arra ráhatásunk már nem sok van. Odaadtuk a virtuális világ urának. Meg is lepődtek a németek, hogy a német márka, mely már jó ideje amerikai, most francia lesz.

Fontos lesz azt is megtanulni, hogy amit a profit célszerűsége vezérel, az olyan, mint a kutya vacsorája. Tehát egyetlen ország se építsen üzleti tervet az autóipar termelési adataira. Mert egyik nap van, másnap egy laza döntéssel már nincs az egészből semmi. Ha a kicsiket beáldoztuk a nagyokért, ha a kicsiket megöltük adókkal és adminisztrációkkal, és a nagyokat elhalmoztuk kedvezményekkel, akkor az csak nagyon rövidtávú befektetés. A profit majd garantálja, hogy mihelyst megtérülne a sok kedvezmény, már hűlt helye lesz a vállalkozásnak, vagy átalakul, és újabb kedvezményekért tartja a markát. Ez egy törvényszerűség abban az esetben, ha a pénz motivál.

Fontos megérteni, ki mozgatja a profitot. A befektetők. És ki a befektető? Az, aki nyugdíjpénztárba tőkét halmoz fel, az befektető. Aki megtakarításit jól akarja kamatoztatni, aki elvárja, hogy minden hasznot hozzon, az befektető. Aki passzív jövedelmet akar, az befektető. Tehát a legtöbb magyar ember maga is befektető. Ez most mindegy, hogy kicsiben, vagy nagyban. De befektető. Kaparj kurta, neked is jut szlogennel társak vagyunk egymás lehúzásában. SŐT NEM CSAK EGYMÁST, SAJÁT MAGUNKAT IS LEHÚZZUK. Ez az élet iróniája. A kapzsiság oda vezethet, hogy valaki aktív részese a jobb tőzsdei hozam érdekében, tudatlanul, hogy a jelen esetben megszűnjön az autóipari saját munkahelye, mert már nem célszerű a profit szemszögéből. Érdekes paradoxon. Az ember maga is gerjeszti a kapzsiságot, melynek eredményeként saját magán is csattan az ostor. AZ UNIVERZUM ZSENIÁLIS SZERVEZŐ.

2019-2020-ig rengeteg ilyen eset lesz. Jó lenne ezekből tanulni, mert a fagyi visszanyal.



Comments are closed.