Csapatjáték

Részlet a Túl az anyagon c. könyvből:

” Az ember nem csak önmaga létezik, a véletlenek véletlenszerű összjátékának eredményeként. Mint szellemi lény, a szellemi lények csapatának tagja, aki éles bevetésre ment a tűzvonalba, a fizikai létbe. Tette azt azért, hogy tapasztaljon, fejlődjön. A szellemi csapattársak nem tudnak itt fizikai síkon megnyilvánulni, és nem is feladatuk. Az univerzum játékszabálya szerint viszont a csapatnak csapatként kell működnie. Ez konkrétan azt jelenti, a szellemi oldal támogatja, alakítja az anyagi létet, és ő is tartja fenn.

Azt már korábban láttuk, az ember addig él, amíg a szellemi oldal őt támogatja, mondhatni itt tartja. A hosszú élet titka a sors megélése. A rövid élet titka a sors messziről történő elkerülése. Igaz ez a civilizáció szintjén is. A szellemi világ, akár a színházi segítők, támogatják a színészek játékát, bár ők maguk nem láthatók a nézőtérről. Úgy alakítják a színteret, ahogy az szükséges a darab rendezője szerint, koroknak és eseményeknek megfelelően.

A sámán onnan tudja, hogy mi fog történni a jövőben, akár egyéni, akár társadalmi szinten, hogy a szellemi oldal elmondja neki. Ha például a bankrendszer vagy a tőzsde, mint idea, már nem támogatott a jelen formájában, azaz szó szerint már az Ördögnek sem kell, mert ő is a szellemi világ tagja, akkor elengedi azt. Ez történik egyénileg is. Akit elengednek, az onnantól nem élvezi a szellemi világ támogatását. A gépkocsiját többé nem tankolja meg senki. Aztán előbb-utóbb kifogy az üzemanyag és akkor vége. Emberi létnél néhány hónap van még hátra, egy modern világi idea (oktatás, egészségügy, bankrendszer, stb.) 1, maximum 2 év. Ilyenkor az idea káoszba fullad, majd egy új rend jön belőle létre, ami gyökeresen más, mint elődje. Ez a fejlődés. Evolúció.”

 



Comments are closed.