A Dassler fivérek (DIE Dasslers Pioniere, Brüder und Rivalen)
szinkronizált német életrajzi film, 2016
rendező: Philipp Stennert, Cyrill Boss
forgatókönyvíró: Cyrill Boss, Philipp Stennert
szereplők: Dirk Borchardt, Christian Friedel, Rafael Gareisen, Jörn Hentschel, Hannah Herzsprung
Van egy hasonló film Adidas vagy Puma – Két testvér története címmel. Úgy tűnik ez egy konkurens film. Mintha a két film a két család külön-külön alkotása lenne.
Nekem a Dassler fivérek film sokkal jobban tetszett. A konkurens film túl Hollywood-i, túl szép. Ez a film sokkal valóságosabb. Igaz két részes és emiatt részletesebb is a film. És ami nagyon hasznos, ebben a filmben nem csak két testvérről vagy szó, később nem csak két családról szól, hanem az egész világról.
Legnagyobb tanulság, hogy a sportot Európában Hitler kezdte iparszerűen elterjeszteni. A saját politikai propagandájának része lett. Mint olyan kötelező és elvárás egyéni és közösségi szinten. Cégeknek is kötelezően támogatniuk kellett a német sportot és erre a célra a Führer nem sajnálta a pénzt, korlátlanul folyt a csapból, még ha másra nem is jutott. Ezt a szelet lovagolta meg a két testvér. Hol tartunk ma? Ugyanott, világszerte.
A háború előtt és közvetlenül utána a minőség számított. Ami jó volt, biztosan el lehetett adni. Egy jó minőségű, kényelmes és könnyű bőrcipő sikerre volt ítélve. Az ötvenes évek közepén már reklámmal lehetett bármit eladni. A sportolókat, menedzsereket, edzőket, hivatali vezetőket le kellett fizetni ahhoz, hogy felvegyék vagy a Puma vagy az Adidas cipőjét. Maga Pele korábban névtelen cipőben focizott, de ahogy megszagolta a dolgot, komoly pénzeket kért, hogy adott cég cipőjével focizzon.
A hetvenes évekre már mindez kevés volt a sikerhez, egymást perelték, egymás ellen tanulmányokkal és a legtrükkösebb módon léptek fel. Nem volt már sem becsület, sem adott szó. Az ekkor más idős testvérek megállapították, ma már nem számít sem a minőség, sem egyéb, csak és kizárólag a pénz. És ezt már maguk a cégek is nehezen bírták.
A két testvér egymást azért mindig szerette és kiegészítette. Mégis a második világháború után több mint 20 évig nem beszéltek egymással. Azonban ennél sokkal rosszabb lett a családjuk. Mindketten harcos buldogot faragtak nagy fiukból, akik gyermekként ugyan együtt nőttek fel, egy közös családként, de annyira vérszagot éreztek, hogy mindet felülmúlva, bármilyen eszközzel harcoltak egymás ellen. A két testvér valójában mindig is szerette egymást, bár mindig rivalizáltak. A fiaikból sikerült olyan vérszomjas fenevadakat faragni, akik utálták is egymást egy adott ponton túl.
A film jól tükrözi a történelmi fejlődést. A diktatúra szolgálatában álló korlátlanul támogatott sportot, a minőség háttérbe szorulását a profitért folytatott küzdelemben, az emberek lefizethetőségét, és azt, ahogy a pénz rideggé teszi a felnövekvő generációt, aki zombiként harcol, bármi áron nyerni akar.
És nincs benne a filmben, de minden nagy cég úgy jár, hogy a tőzsde felhappolja, kiveszi a tulajdonosok kezéből az irányítást, és onnantól se minőség, sem más nem számít, csak minden egyes megspórolt cent.
Hol van ma már a cégalapítók ideája, amiért létrehozták az egészet? És ez minden cégnél igaz.
Mindenkinek ajánlom a filmet.