A civilizáció fejlődése oda vezetett, hogy ma már, ha akar, bármelyik ország szerezhet, vagy csinálhat atombombát. Így egyre több nemzet lép be a rakétákkal és atombombával rendelkező, eddig elitnek tartott körbe. Nagyfokú önmérséklet szükséges ahhoz, hogy ezzel ne éljen senki vissza. A nagy gond az, nem tud a világ mit kezdeni ezzel a dologgal.
Ahogy a diktátorokkal sem. De ez nem is érdekli a többieket. Annak idején mindenki tudta, hogy Ceausescu népe éhezik, de nem zavart ez senkit. Sőt, azt rebesgették, hogy Nobel-békedíjra javasolják sikeres külpolitikája miatt. Aztán, amikor a titkosszolgálat vezetője, a diktátor legnagyobb bizalmasa a tengerentúlra menekült és megírta könyvét, a Vörös Horizontokat, és abból kiderült, hogyan játszadozik Ceausescu a nagyhatalmakkal, elég rövid úton megbukott. Egyébként ma is uralkodna.
Az EU bővítés idején mindenki annak örült, hogy ezentúl Európában nem születhetnek diktatúrák, és a nemzetiségi kérdések is megoldódnak. Nos, a nemzeti kérdések pont ott tartanak, ahol azelőtt.
Ha megnézzük, a nyugati világ nagy része nem más, mint PÉNZÜGYI DIKTATÚRA. Mindent a pénz, a profit irányít, az iskolától, az egészségügyön át az élet minden szegmenséig, beleértve még a kultúrát is. Persze vannak kivételek. Az északi népek inkább gondolkodnak hideg fejjel. Így lett Dánia a működő szocializmus igazi modellje.
A közgazdaság igen érdekes dolog. A világ és életünk sok tényezőjét leredukálja egyre, és csak ez számít. Ez a nyereség. Hatása olyan, mintha a magyar ábécé összes betűjét leredukálnánk egyre, mondjuk a „p”-re, és ezután könyveket írnánk ezzel a leredukált ábécével, mely egyetlen betűből áll. A módszer kitalálói nem értenék, miért nem értjük az ő zsenialitásukat.
A közgazdaságtan elvére épülő civilizáció kívülről nézve az abszurd humor és a burleszk határán egyensúlyozó komédia. Belülről megélve siralmas, halálraítélt, és olyan szinten elrugaszkodott az élettől, ha idegen bolygó lényei erőltették volna ránk, hihetnénk, azt akarják, hogy kinyírjuk saját magunkat. Igen, ez Az ember tragédiájában a falanszter korszak, mikor mindet csak a célszerűség irányít, semmi más nem számít.
A nyugati pénzügyi diktatúra mosolygós álarc mögé bújik. Ez az álarc a demokrácia. Azonban a demokrácia nem tud mit kezdeni sem a világ diktátoraival, sem az élet valós problémáival. Erre nagyon jó példa a katalán függetlenedés. Mit szól a demokrácia ahhoz, ha egy népcsoport ki szeretne válni és függetlenül szeretne élni? Mit szól a demokrácia Erdély autonómiájának a kérdéshez? Vagy az írek, skótok és egyéb közösségek kérdéséhez?
A demokrácia azzal sem tud mit kezdeni, hogy a globális multi cégek átvették a vezetést a kormányoktól. A német autóipar a jó példa. Ha villany autót akartok. akkor megszüntetünk több százezer munkahelyet, üzenik a cégek a politikusoknak. Így lesz az, tudjuk, egészségtelen a gépkocsik használata, de van munkahely. Tudjuk a vegyszerek az élelmiszerben szintén nem jók, de így tudunk annyi élelmiszert gyártani, amivel ennyi embert el lehet látni.
A demokrácia nem tud mit kezdeni más országokban zajló népirtásokkal. Nem elég egy elítélő nyilatkozat. Ahogy a felmelegedés kezelése sem egy aláírt egyezmény kérdése. Ennek hatása amúgy is 30 év múlva érne valamit. De azért, hogy 5 év múlva is normálisan élhessünk, ma kellene tennünk. Szintén nem tudunk mit kezdeni a népvándorlással, melyet részeben a felmelegedés, részben a mi távolban vívott háborúink generálnak.
Azt se felejtsük, ha egy fa nagyra nő, akkor nagy lesz az árnyéka is. Ha nyugaton mindenkinek van több okostelefonja, laptopja és sok egyéb kütyüje, egész nap a neten lóg, nem tud már mit kezdeni magával, depressziós, drogos, alkoholista a jóléttől, akkor ennek a virtuális jólétnek nagy az árnyéka is. Sok ember hal éhen, él rabszolgaként a Föld más részein. Ezzel sem tudunk mit kezdeni, sőt nem is akarunk.
LÁTHATÓ, A NYUGATI REND BEFULLADT. ITT AZ IDEJE MÁSKÉPP GONDOLKODNI. Itt az ideje olyan értékrendet felépíteni, mely tud reagálni az élet mai kihívásaira. A nyugati értékrend a második világháború után alakult ki. Azóta átesett néhány ráncfelvarráson, de nem újult meg. Az élet elment mellette. Ez az értékrend görcsösen ragaszkodik valamihez, amit a 60-70 évvel ezelőtti világra formáltak. Azóta nem fejlődött, maximum torzult.
A NYUGATI VILÁG EGY TÚLHORDOTT TERHESSÉG.
Van egy film, Éli könyve, mely arról szól, hogy a nyugati társadalom összeroskadt saját nagysága alatt, és nem tudja merre van előre. Éli egy magányos, aki harcos nyugatra indul. Tudja ez sorsfeladata. Van nála egy könyv, mely mindennél többet ér, még az ennivalónál is. Ez a könyv hitet adhat az embereknek, meg tudja mutatni merre van előre, oda tudja adni a a civilizáció megmaradt részének az újjászületést.
A nyugati világ beleragadt a pénz hatalmába és egyszerűen nem tud túllátni rajta. A világ pedig sokat változott és még markánsabb változásokat élünk át napi szinten. Minden megbukik ami régen működött. Ma új modellt kell építenünk.