Néhány elgondolkodtató gondolat arról, mit teszünk és ennek mi lesz a következménye.
.
Miért sír éjjel a baba, ahelyett, hogy aludna?
Mikor alszik jól a felnőtt? Ha nap közben olyan életet él, ami neki jó, amiben lelkileg és szellemileg kiéli magát. A szellemi itt nem az agy gyötrését jelenti, hanem a sorsát. Hiába keres valaki sok pénzt, hiába materiálisan minden a toppon pörög, ha lelkének ez nem tetszik, és mindez szellemiségének sem, akkor vagy nem fog aludni, vagy nem lesz jó az alvás minősége. Aztán erre szedhet bármit is, azzal nem oldódik meg.
Mikor alszik jól a baba? Ha nap közben olyan dolgok történnek, melyek jó érzéssel töltik el a lelkét. És ez nem a babakocsi ára, a bejárónő órabére. Főleg anya számít és az, ő hogyan fedezi fel a baba szükségleteit, túl a táplálkozáson és pelenkázáson. Ezen túl, ha anya dolgozik, vagy otthon van ugyan, de stresszes, akkor a baba sem fog jól aludni, nem beszélve a hasfájásos és egyéb görcsökről.
.
Az érintés fontossága
A baba nem azért fogja meg saját magát és a környező világot, mert nem tud mit tenni, hanem így fedezi fel a világot. Az a kis szellemi lény kezd rájönni, hogy ő nem a világ, hanem le van határolódva a világtól. Rájön, ő nem az anya, és nem az apa. Ő valaki más. Ennek a csúcspontja, mikor kimondja, hogy Én.
Fontos a babák számára, hogy sokat simogassák, babusgassák őket. Ez segít az Én tudat kialakulásában. Ha ez kellő mértékben megvalósul, olyan felnőtt válik belőle, aki tudja hol vannak az ő és a világ határai.
Ahol nem valósul meg a kellő mértékű babusgatás, hosszú éveken, akár egész életen át elhatárolódási problémák lesznek. Nehéz lesz a leválás akár 40-50 éves korban, a szülőktől. Az illető nem igazán lesz tapintatos. Gyakran összekeveri magát az egész világgal. Ez utóbbi azt jelenti, magára veszi az egész világ problémáit, melybe belerokkan. Hasonlóan ő is belelóg mások életterébe, mert nem tudja, hol vannak a határok.
Felnőtt fejjel, tudatos munkával lehet ezen a téren sikereket elérni. De, addigra ősz fejünk lesz, több elrontott emberi kapcsolat, esetleg több krónikus betegség. Ahhoz képest, hogy ez gyermekkortól meg lett volna, mint készség, sovány vigasz az időskori részsiker. De van ennek is pozitív oldala. Mi magunk fejlődtük meg.
.
Hogyan kommunikálja ki sérelmeit
A már beszélni tudó gyermek figyeli nevelőit és átveszi a mintát. Ha a családban azt látja, hogy senki sem tudja elmondani sérelmeit még azoknak sem, akiket elvileg szeret, akkor bizony a felnövő gyermek, majd felnőttként sem fogja tudni az életben képviselni saját érdekeit oly módon, hogy az egyfelől megvalósuljon, másfelől másokat ne sértsen meg.
Aki magába fojtja sérelmeit, az beteg lesz. Az autoimmun betegségek széles tárházából válogathat majd. Aki kimondja, az pedig akár évtizedekig küzdhet majd azzal, hogy magányosan fog élni.
Amelyik gyerek nem élte meg a családban azt, hogy a szülei felvállalják saját sérelmeiket és azokat normálisan, leülve, a másik megsértése nélkül átbeszélik, az nagyon torz mintával indul az életbe. A befele forduló változat mindent a lelkére vesz, és jön a lélek öngyilkossági kísérelte, az autoimmun betegség (lásd autoimmun, a haldokló társadalom). A kifele forduló változat általában mások számára sértő, gyakran agresszív megnyilvánulás még a legerősebb karmikus társakat is elűzi, jó messzire.
Hosszú évtizedek alatt, komoly tudatos munka árán, amibe bele tartozhat komoly betegség, vagy totális magány, lehet szépíteni. Vigasztaljon minket ilyenkor a saját erőből végzett tudatos munka öröme
.
Párkapcsolati probléma
Ha a gyermek felnő, majd felnőttként nem működnek jól kapcsolati a másik nemmel, rossz a párkapcsolata, esetleg teljesen magányos, érdemes megnézni, milyen, az anyától hozott minta blokkolja őt. Legtöbbször érdemes kikutatni, hol változott édesanyja élete mikor ő megszületett, milyen sérelmek alakultak ki. De az is lehet, édesanyja már gyermekkorától hordozott olyan sebeket, melyek fia felnőttévlását nehezítik a párkapcsolati téren.
Mikor egy nő anya lesz, jó ha ezekre is gondol. Nem kell magát ostoroznia, hanem tudatosan dolgozzon azon, hogy ezen blokkokat oldja fel. És ez nem arról szól, hogy elmegyek egyszer kineziológushoz, vagy egy családállításra. Nem háríthatjuk másra a megoldást. Saját magunknak kell megfejlődnünk, és az nem egy perc, inkább több év. Hasonlóan a betegséget sem dobhatjuk ki az orvosi rendelő kukájába, mert az a miénk, nekünk kell megfejlődnünk.
.
Elmondható, életünk és viselkedésünk gyermekneveléskor, ha tudatosak vagyunk, hatalmas segítség lehet a gyermek számára, mert intuitív, életerős, szabadon gondolkodó felnőttet adunk az életnek. Ha ilyesmivel nem foglalkozunk, akkor a gyermek életét teleszórjuk taposóaknákkal, aztán együtt sírunk ha felrobban a lába alatt, és nem értjük, miért sújtja őt is és minek tis az Ég. Pedig nem ezen múlik.
.
És már csak egy költői kérdésem van, milyen lesz az a generáció, mely a mostani leginkább zombi társadalom utódja lesz?